Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-26 / 17. szám

Trude Marx elvtársnő több állami kitüntetés tulajdonosa. GERTRUD MARX polgármesternő Blrkenwerderben, Berlin északi övezetének egyik idillikus kis városkájában a városbása órája esti 7 órát Jelzett. A polgármesternő hivatali helyiségében még égett a villany, mint olyan gyakran máskor is ebben az Időpontban, ha nyilvános fogadási nap volt. Éppen az utolsó látogató hagyta el a házat. Tulajdonképpen az utolsó előtti, mert hiszen én is megbeszéltem vele egy terminust. De másféle célból, mint a sok polgár előttem. Nem eltartási probléma, családi ügy vagy lakáskérdés hozott ide, mint pl. azt a férfit, akivel az előbb találkoztam. Gertrud Marx elvtársnő visszatér az ügyre. Sajnálkozik, hogy ebben az esetben belátható időn belül nem tud segíteni. Az ember érzi: ebben az asszonyban, aki kicsit tartózkodónak látszik, meleg együttérzés van. A 7500 lakos öröme, gondja, baja az övé is. „Trudchen“ —, ahogy sok blrkenwerderi kedvesen nevezi, igazi berlini munkásgytrek volt. Korán meg­ismerkedett a kapitalista rendszer nyomasztó terhével, csatlakozott a munkásfiatalokhoz, a munkás sportegy­letbe járt, tagja lett a Szovjetbarát Társaságnak, tudás­szomjjal hallgatta az előadásokat a fiatal szovjet hata­lomról, arról az országról, ahol az emberek szive sza­badon ver. Szovjet sportolókkal találkozott, beszélgetett velük. Lépésről lépésre jutott el egy új világ megismeréséhez, és az új célhoz. Politikailag érettebb lett, felnőtt a párt­munkához. A hatalomra jutó nácik ellen már aktívan lépett fel, csatlakozott az illegálisan működők bátor seregéhez. Bebörtönözték, megverték, de hű maradt az eszméihez. Nehéz, keserű éveket töltött a fogházakban és koncentrációs táborokban. Egy valamit megtanult, a szolidaritást, amely erőt adott ahhoz, hogy mindent elviseljen. Az igazi élet csak akkor kezdődött Marx elvtársnő számára, amikor mindaz beteljesedett, amiért kiállt és amiben erősen hitt: felszabadulás a fasizmus alól, és a munkás—paraszt hatalom uralomrajutása. A Vörös Hadsereg bevonulását Rheinsbergben élte ált, ott, ahol majd két évtizeddel később a Szovjetunió segítségével az NDK első atomerőmüve épült. Trude Marx a sok szenvelés ellenére töretlenül látott hozzá az építő munkához. Így emlékezik: — 1945 májusában polgármesterhelyettesnek nevez­tek ki. Nem volt könnyű feladat egy súlyosan szét­rombolt helységben, és anélkül, hogy valaha gyakorol­tam volna ilyen funkciót, felelősséggel tartozni sok ezer polgárnak, — köztük csak mintegy 200 kommunista és szociáldemokrata volt. — Így folytatja: — Ügy képzeltem, gyorsan meg kell mindent változ­tatni, hogy jó legyen. Valódi forradalmár voltam . ..! A polgármezternő fáradhatatla­nul Intézi a lakosiág ügyolt. Természetesen a legjobbat akartam, de nem volt könnyű a fasizmus által félrevezetett embereket a helyes útra vezetni. A blrkenwerderi városháza falán ma egy sereg okirat látható. Elismerésül a lakosság tevékenységéért a nem­zeti építésben végzett társadalmi munkáért, a több tíz­ezer óra önkéntes munkáért. Idősek klubja, kávéház, óvoda létesült Így, az iskolát kibővítették, utakat javí­tottak, szépítették a helységet. Ezek az okiratok annak az asszonynak is elismerést jelentenek, aki jó állami vezetőként az embereket meg­győzte, mozgósította, hogy együttműködjenek, mindenki javára, a szocialista társadalomért. Trude Marx ma 67 éves, egyike azoknak, akiket a párt nevelt. Távozóban személyes kívánságai felől érdeklődtem. Nem sokat fontolgatta. Szeretné ismét felkeresni azt az országot, amely már fiatal lány korában vonzotta, amelynek az embereit becsüli, és amelynek határtalanul sokat köszönhet: a Szovjetuniót. Reméljük, hogy kíván­sága teljesül. Késő lett, haza indulok. Hideg fogad az utcán, de belül meleget érzek. Marx elvtársnő élete vonul el lelki szemeim előtt, A párt teremtő erejére gondolok. Az el­­téphetetlen német —szovjet barátságra. Milyen erősek is Va^UUM WOLFGANG JAHN Övé a kis óvodások öröme Is. Szenei Molnár Albert порок Már hagyományossá vált a Szenei Molnár Albert Napok megrendezése, hisz az idén hatodszor került sor a két napig tartó ünnepségre. Először a szavalók és prózamondók verse­nyére került sor. A 36 versenyző kö­zül győztesként kikerülőkkel legkö­zelebb a komáromi Jókai Napokon találkozunk. Hollós! Erzsébet, Zobor Rozália, Bánóczky Magda, Görföl Zsuzsa és Antal Tibor érdemelte ki a továbbjutást. Érdekes helytörténeti és néprajzi kiállítást is rendeztek. Néprajzi szempontból a munkaeszközök és ré­gi használati tárgyak közül különö­sen a szőttesekből és falltányérokból összeállított gyűjtemények keltették fel a látogatók érdeklődését. A ki­állítás anyagának gyűjtői a szenei pionírok és Csuka Gyuláné, valamint Polák Margit voltak. A „Térben-időben“ című keretmű­­sorban a bratlslavai „FORRÁS“ iro­dalmi színpad BattaGyörgy: Astószl rétek világbékéje c. összeállítással, a szenei „MÚZSA“ irodalmi színpad pedig Juhász Gyula: Orgonaszó c. összeállítással lepték meg a közönsé­get. A Szenei Kilencéves Alapiskola diákkórusának fellépése kedves szín­foltja volt a keretműsornak. Ünnepi akadémiát is rendeztek. Dr. Szathmári István a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanszékvezető docense olyan újabb kutatások eredményeiről számolt be a közönségnek, amelyek kiegészítik Szenczi Molnár Albert nyelvészeti munkásságáról eddig kialakult isme­reteinket, s ugyanakkor korunk szá­mára is jelentősek. Az ünnepségsorozat a „SZŐTTES“ dal- és táncegyüttes színvonalas be­mutatójával fejeződött be.- trix • Énekes madár A Thálla Színház soron következő bemutatója az évad egyik legérdeke­sebb és legizgalmasabb bemutatójának ígérkezik. 5 nemcsak azért, mert egy hazai „összefogás" lehetőségét méri fel — a zenét Agn Tibor szerezte, a koreo­gráfiát Quittner János készítette, továb­bá szóhoz jut a kassai Új Nemzedék tánckara stb. — de azért Is, mert az 195ó-ban átdolgozott, s mostanában játszott szöveggel szemben — megőriz­ve ennek oz értékeit Is — az első, Tornaiján (Safárlkovo) 1934-ben kiadott eredeti Énekes madarat láthatjuk majd az április 15-i bemutatón, annak min­den szépségével, folklór-elemével, tisz­ta meséjével, játékosságával és furfang­­jával együtt. A két főszerepet Kövesd! Szabó Mária (Magdá) és Csendes Lász­ló (Móka) játssza. A vénlegényeket Lengyel Ferenc és Várady Béla alakítja, a vénlányok: Gombos Ilona és Szabó Rózsi. Az Énekes madár rendezője Веке Sándor. ' — gs — Foto: Sárközi

Next

/
Thumbnails
Contents