Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-11 / 2. szám
Sranková Mária Smrdáky. nak dolgozói a megtett útra emlékeztették az asszonyokat. A szövetkezetesítés első nehéz éveire, amikor a lehető legnagyobb mértékben Igénybe vették az asszonyok fizikai erejét, rossz s rendszertelen volt a fizetés. Az asszonyok ennek ellenére kitartottak, dolgoztak. Ma alapvetően megváltozott a helyzetük. Nemcsak anyagi, de szakmai téren is sok újat hoztak az elmúlt évek. Megrendezték a földművesasszonyok téli, majd szocialista Iskoláját, amelybe a nők nagyon szép számban bekapcsolódtak. S éppen ezért most felvetődik a kérdés, hogyan tovább, miképp, milyen formában folytatni amit elkezdtünk s eredményesnek bizonyult. Hogy milyen tájékozottak az asszonyok, s a szövetkezetük dolgait mennyire a saját ügyüknek érzik, arról meggyőződhetett az ember az egymást követő felszólalásokból. — Egyszerű fejőnő vagyok, mondta Mária Grígelová, a trnavai járásból. Megalakulása óta a szövetkezetben dolgozom. Emlékszem, 11 évvel ezelőtt még 300 Kés-t kaptam egy hónapra, arra Is gyakran várni kellett egy negyedévet, amíg kifizették. Most már jó a szövetkezetünk. Közből pénztárosnő Mária Bulifová. is lettem, így nagyjából Ismerem a nehézségeket. Tudom, hogy a tavaszi, őszi, nyári munkák legtöbbször alkatrészhiány miatt késnek. Elromlik egy mezőgazdasági gép, s nem tudjuk idejében megjovíttatnl. Vagy itt vagyunk mi nők. A ruha és a lábbelitervezők egyáltalán nem gondolnak ránk. Nincs megfeleld széles, erős gumicsizma, munkaruha. S azt sem értem, miért nem alkalmazkodhat hozzánk a helybeli élelmiszerüzlet a nyitás és zárás idejével. Mi nem két váltásban dolgozunk, mint a városi nők. Reggel korán kezdjük — főleg a növénytermesztők — délben éppen csak hogy hazaugrunk, s este megint későn jövünk meg. Hogy miért nem emelnek panaszt? Erre ad választ a következő felszólaló, Anastózia Olivová Dolná Krupa-ból. — A növénytermesztésben dolgozom, mondhatom teljesen gépesítés nélkül. A cukorrépát még ma is úgy műveljük, mint elődeink ötszáz évvel ezelőtt. Sokszor még az alvásra sem jut idő, nem még gyűlésekre, ahol megvédhetnénk saját érdekeinket. — A legtöbb mezőgazdasági dolgozó reumás. De nehéz egy gyógyfürdőbe bejutni. De nemcsak saját sérelmeiket sorolBranislava Mikulová-: — Nem lehet meleg női alsóneműt kapni. Mind reumások leszünk. ták fel, hanem azokét is, akik nem jöttek el, az öregekét. — Itt vannak például az öregek, akiket kétszer rövidítettek meg — mondta Emília Kisová Catajról. — Először, amikor megalakultak a szövetkezetek, másodszor, amikor fáradtan, öregen kidőltek a munkából. Mikor rendezik már végre a nyugdíj kérdését is? Addig húzzák-halasztják sok esetben, hogy legtöbbjük meghal, mielőtt megkapná. Miért csak addig van szükség az emberre, amíg erő van benne? és nincsenek bölcsődék? Miért kell sokszor veszekedve kikényszeríteni a HNB- tól egy óvodát? Nagyon sok kérdés, ötlet, javaslat hangzott el: — Gyerekeink valóban félnek a sártól, az unalomtól, inkább otthagyják a falut s kevesebbért elmennek meszszebbre dolgozni. Tudom, mert nekem is vannak gyermekeim, s egyik sem akar a mezőgazdaságban dolgozni. Én nem is kényszerítettem egyiket sem, de most látom csak, a legkisebbik fiam példáján, hogy mennyire befolyásolható. Azt hiszem, mi anyák sokat segíthetnénk a fiatal utánpótlás megnyerésében Grigelová Mária Tepliőky. — mondta Mária Masarová HradlStéből. S lassan kirajzolódott a földművesasszonyok minden gondja, eredménye, javaslata. Szépítés nélküi, úgy ahogy van. De a bíráló hangokban bizalom csengett, hisz a nehezén már túl vannak. Miért ne lehetne orvosolni ezeket az apró, de bosszantó (dolgokat is? Az új ötéves terv körültekintő gonddal készült, figyelembe véve az embert. Sikeresebbnek ígérkezik valamennyi eddiginél. Ennek a találkozónak is meglesz a biztos eredménye, mert ahogy Molnár elvtárs, a mezőgazdasági minisztérium képviselője mondta: — Az a legfontosabb, hogy közvetlenül kapcsolatot tartsunk fenn a mezőgazdaságban dolgozókkal, $ kérdéseiket, észrevételeiket felhasználjuk a még meglevő nehézségek kiküszöbölésére. A találkozó ennek a küldetésnek tökéletesen eleget tett. S remélhetőleg az új ötéves tervben „menet közben" sokszor sor kerül hasonló találkozásokra. És azt is reméljük, hogy ezeken egyre kevesebb lesz a panasz, s egyre több az elégedett, eredményekről szóló hozzászólás. Kovács Magda A FOLDMOVESASSZONYOK / ^ аг fi/mW Válik mérnök elvtárs, a tervezési minisztérium ökonómiai-mezőgazdasági osztályának vezetője. Feró Spáéil felvételei
