Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-11 / 2. szám

Egyszerű szavak

NAGYSZERŰ DOLGOZÚKRÚL

Kellemes meleget árasztó, duruzsoló kályha mellett kezdtük a beszélgetést Balogh Gyula mérnökkel, a tardoskeddi szövetkezet állattenyésztési vezetőjével, Fugli Ferenccel, Vida Gyulával és Vanya Gézával, akik az állattenyésztési részlegen csoportvezetők.

Számokkal és adatokkal tálalták elénk a paprikáscsirke, a friss tej, a tojás előteremtésének feltételeit. Négy asszony egy év alatt 45 000 csirkét nevelt fel a tardoskeddi szövetkezetben, 13 000 darab pulykát hizlalt fel, és naponta 2Ő fejőnő szorgoskodik a szövetkezet 574 fejőstehene körül. Négy gondozónő a borjúneveidében úgy dolgozik, hogy a borjak súlya naponta 84 dkg-mal gyarapodik.

A számok és az adatok meggyőztek bennünket, hogy a finom falatok előteremtése érdekében főleg asszonyok és lányok dolgoznak szorgalmasan, hozzáértéssel — és eredményesen.

Mitől nő meg?

A dohányszárítóból átalakított csirkeneveidében magas, barna fiatalasszony toppan elénk. Ludas Lajosné. Szorosabbra köti fején a kendőt, és hangosabbra fogja beszédét, mert a csirkék csipogása miatt eleinte alig értjük egymás szavát.

— Háromhetesek múltak — mutat a futkosó csirkékre — és nyolcezret hoztak belőlük, Komáromból. Hét-nyolchetes korukra már másfél kilósak lesznek. Innen az újvári felvásárló üzembe szállítják őket.

Odalép az egyik hőmérőhöz. Megnézi. Pontosan 27 fokot mutat. Elégedetten biccent a fejével.

— Az első héten huszonnyolc-harminc fokos melegben tartjuk a csirkéket — azután minden héten egy fokkal csökkentjük a hőmérsékletet. Otthon nem törődünk ilyesmivel, pedig van baromfink bőven: tyúkok, kacsák, meg libák is. De azokat többnyire Klárika, a kislányom eteti, gondozza.

Az egyik ketrec mellett felbontatlan zsákok sorakoznak. Mindegyiken papírosból készült jelzések láthatók. Megfogja az egyik papírosszeletkét.

— Nézze! Ez a BR-1 típusú keverék. Most ezt etetjük. Később pedig a BR-2 típusú tápot. Ezek a keverékek búzából, kukoricából, árpából, vérlisztből, hallisztből és csontlisztből készülnek. Kukoricadarát csak az első napokban adunk nekik, amikor hozzánk kerülnek.

Járjuk a ketrecek közötti utacskát. Nézelődünk. Elevenen, élénken futkosó csirkéket látunk mindegyik ketrecben. Csak az egyik drótrácsozat mellett vánszorog két gyönge kis jószág.

— Bizony, elhullással is számolnunk kell. De nem veszélyes, Az elhullósl arány négy-öt százalékos.

Kipillant az ablakon keresztül a hideg, téli délután ködös fehérségébe, majd szenet rak a kályhába.

Nagymama

A délutáni fejés megkezdése előtt kerékpáron érkezik a tehénistálló elé a szövetkezet huszonhat fejőnőjének egyike, az ötvenkét esztendős Juhász Károlyné. Pontos mint mindig. Pedig kedves, családi hangulatból, asszonyos tennivalók közül lépett ki, és pattant fel kerékpárjára, hogy idejében érkezzék a fejéshez.

— Délután még csak, csak — mondogatja — de reggel félnégykor, amikor felébredek, nem is szeretek rágondolni, mi minden vár rám a nap folyamán.

Négy órára már Itt vagyok a telepen. Hétre fejezem be a munkát. Ilyenkor jó lenne megpihenni egy kicsit, de az otthoni munka még csak Ilyenkor kezdődik. Ellátni az állatokat, takarítani, főzni. Nincs megállás. Csak olyankor, amikor klsunokám, a tizenöt hónapos Zsuzsika gőgicsélnl kezd a kocsiban. Felveszem. Azután beszélgetünk. Nohát, ha valaki azt hallaná, hát nem értene abból egy szót sem. De mi értjük ám egymást. Délben megérkeznek a gyerekek is ... Margitka, Károly, Antal... Megpihennék köztük egy kicsit, de olyankor már jönni kell a fejéshez.

Az istállóba lépve már egészen más gondolatok foglalkoztatják. Felveszi fehér köpenyét. Készül a munkához. Furcsa mozdulattal mozgatja ujjait. A sebészek szoktak operáció előtt Ilyen mozdulatokkal készülni a műtéthez. ö egyszerűen csak ujjait tornáztatja, hisz a kézi fejés nem könnyű dolog.

— Naponta kétszer húsz tehenet fejek — magyarázza — és ezt meg kell szokni. Már tizenharmadik esztendeje dolgozom Itt. Az a fontos, hogy ezek a szlovák-tarka fajtájú tehenek jól tejelnek. Egy tehén átlag 9 liter tejet ad naponta.

A többiek közben megkezdik a fejést, Nem maradhat el ő sem, hisz a busafejű tehenek egyre gyakrabban fordulnak a jászol mellől kifelé. Mintha sürgetnék.

Juli néni

Begördül a borjúneveidébe a tejitató. Hammogva kapnak a dudllk után a vöröstarka borjacskák. Juli néni észreveszi, hogy az egyiknek nem jut dudli. Elővesz egy tejesüveget. A kis jószág már ugrik is feléje. Juli néni — azaz Sípos Jánosné — felnevet.

— Akár hiszik, akár nem, ezek a borjak csak csehül értenek. Ugyanis messziről, Ústi nad Labem állami gazdaságából hozatjuk őket Ide, és Itt nevelkednek. De lám, már jól megértjük egymást...

Amikor a borjacskák már megelégelik a dudllzást, komolyabb dolgok megbeszélésére is sor kerül. Juli néni elmondja a borjak táplálékának elkészítési módját.

— Kilencven liter szeparált tejhez tizenegy kilogramm olvasztott faggyút adunk, meg negyven dekagramm emulgeált C-ét. Ezt hetvenöt fokra hevítjük. Majd egy generátoron húsz percig hajtatjuk, A fagygyú szétverődik, nem csapódik ki a tejből. Ezzel a „papival“ sikerült elérni a jobb eredményeket. Úgy mondják a mérlegelések alapján, hogy húsz százalékkal jobbak az eredmények.

Azután már nem is zavartatja magát látogatásunk miatt Juli néni, villát ragad, és hozzálát a tisztításhoz, az almozáshoz.

A tardoskeddi asszonyok szakszerűen végzik a munkájukat, jól dolgoznak. Azonban vannak dolgok, amelyek ma még talán problémát okoznak. Ezek: a gépi fejés hiánya, és hogy magas az állattenyésztésben dolgozó nők átlagos életkora, kevés a fiatal lány a szövetkezetben. Nem hallgathatjuk el ezeket a hiányosságokat, mert nemcsak ma, de holnap, sőt holnapután is szeretnénk paprikáscsirkét, pulykahúst, tejet és borjúszeletet enni. S ez csak úgy oldható meg, ha a jó munka mellett a munkát végző utánpótlásra is gondolnak.

BENYAK MARIA

A nő és a föld a termékenység szimbóluma, költők állandó Ihletője. Gyönyörű sorok őrzik titkos kapcsolatukat, az életet adó öl s a magvakat csíráztató föld azonosságát. A természet bölcs, megfellebbezhetetlen rendelete ez, s a nő eleget téve gyönyörű fájdalmas küldetésének, ott maradt mellette, ápolva mintha gyermeke lenne. A föld belőle s ő a földből táplálkozik. Eddig a költészet.

A valóság az, hogy a nő rákényszerült arra, hogy a földön dolgozzon. Mert a családfenntartó egymagában képtelen volt annyit kisajtolni a földből, hogy családját eltarthassa belőle, így avatta be hajdanán társát a kenyérszerzés legegyszerűbb titkába, s így lett a mezőgazdaság a nők legősibb munkaterülete. És megállták helyüket a mai napig. A nőknek semmivel sincs kevesebb szerepük mezőgazdaságunk fellendítésében, mint a férfiaknak. Sőt a szövetkezetesítés utáni első nehéz években, amikor a férfiak az iparba menekültek, helyettük is helytálltak. Ma is, amikor a lehető legtökéletesebb módszereket alkalmazzuk a mezőgazdaságban, mindenütt ott vannak, ahol az emberi munka, az emberi kéz még nélkülözhetetlen. így érthető, hogy amikor az új ötéves terv megvalósításába fogunk, fontosnak tartjuk a mezőgazdaságban dolgozó nők véleményét. ítéljék meg ők, szóljanak hozzá, fedjék fel az esetleges hiányosságokat, tegyenek javaslatokat, hogy a terv a termelés fellendítése mellett egyúttal a termelők munkakörülményeinek javítását is szolgálja. E célból szervezett találkozót a Szlovákiai Nőszövetség a Mezőgazdasági Minisztériummal, amelyre meghívták a növénytermesztésben és állattenyésztésben dolgozó nőket Szlovákia különböző járásaiból. Ez már a második találkozó a mezőgazdaságban dolgozó nőkkel. Az első, a mezőgazdasági mérnöknőkkel is hasznosnak bizonyult.

Az ötéves terv mezőgazdaságfejlesztési feladatait Válik mérnök elvtárs, a tervezésügyi minisztérium ökonómiaimezőgazdasági osztályának vezetője ismertette a munka nehezét végző aszszonyokkal. Az utolsó öt évben évről évre emelkedett a termelés. Az elért eredmények láttán az emberek termelési kedve is megváltozott. Ma a mezőgazdaságban dolgozók éppúgy megtalálják számításukat, mint az iparban dolgozók. A magas fokú gépesítés megkönnyítette a munkát, s hozzájárult a termelés növeléséhez Is. Szakembereink állandó érdeklődést tanúsítanak a világpiacokon megjelenő új mezőgazdasági gépek iránt, s amennyiben nálunk is felhasználhatónak bizonyulnak, megvásárolják.

A vegyszeres gyomirtás nagyon megkönnyíti a nők munkáját. — Elértük a világszínvonalat — mondta Válik mérnök, s ez nem lebecsülendő eredmény. Igaz, az utolsó esztendő, a hetvenes év, gyöngébb volt a többihez viszonyítva, de ezt a kedvezőtlen időjárás okozta, így 1971-ben gabonabehozatalra szorulunk. A kormány felhívással fordul a mezőgazdasági üzemekhez, takarékoskodjanak a gabonafélékkel.

Az ötéves terv egyik legfontosabb pontja a hústermelés növelése. Egy személyre 60 kg hús fogyasztását tervezzük évente. Hogy ezt elérjük, növelnünk kell az állatállományt, egyidejűleg a takarmányfélék termesztését is. Bár a takarmónyfélék eddig elért hektárhozama nagyon magas, még mindig növelhető. Ehhez azonban a műtrágyaellátását kell növelni.

Nagyon lényeges tényező a munkaerő kérdése. Az utolsó három évben nagyon csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, de összetételében nem is javult. Még mindig 40,07 százalékuk ötven éven felüli, és csak 20—25 százalék a fiatal. A probléma tehát a fiatalok megnyerése. Ehhez a munkakörülményeken kell javítani. A szövetkezeteket szociális berendezésekkel ellátni, utakat építeni, hogy eltűnjön a sár. Nagyon lényeges pont még, — amit eddig elhanyagoltak —, a szövetkezeti tagok nyugdíjazásának rendezése.

A nőszövetség Központi Bizottsága-