Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-11 / 2. szám
Bulla Elma 1937-ben a Belvárosi Színházhoz szerződött. A szerepekről nehéz beszélni, hiszen annyi voltl A kedvenc darabok talán Kosztolányi Édes Annája, és Dürrenmatt Fizlkusok-ja. De szereti Capek Anya című darabját és Jlrí Marek Egy anya beszél drámáját is. Nincs színház Pesten, ahol ne lépett volna fel. A szerepek széles skálájára talán az jellemző, hogy alakította Shakespeare Szentivánéji álmó-ban Puckot, a tréfát űző, csintalan erdei manót, a bohókás ugribugri vidám koboldot, aki a szerelmesek ügyét bonyolítja. És a másik megformálás, amellyel merőben más lényt kelt életre: Shaw Szent Johannájá-ban a látnoki erejű tiszta szüzet, a bátor hőst, aki kitart elvei mellett, és emelt fővel lép a máglyára. Jeanne D'Arc szerepét 20 évvel később is eljátszotta a művésznő. És a két végletet képviselő szerep között számtalan darab hősének jellemformálása, igazi belső láztól égő nagy művészettel. Az természetes, hogy ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Még ma Is lámpaláza van fellépés előtt. Azt mondja, a felelősségérzet miatt. Amit várnak tőle, azt akarja nyújtani, hogy a publikum ne csalódjon. Páger Antal régóta partnere a színpadon. Sok-sok közös szereplés fűzi össze őket, Felejthetetlen kettős) A kisebb színházlátogató közönségen kívül még ott van a nagynyilvánosság. A film, de legfőképpen a tévé. Ha elmond egy mesét, akkor pl. a Közért elárusítónője másnap mindjárt kedvesebb, vidéken is még népszerűbb. Utazni mindig nagyon szeretett. Kínán és Indián kívül bejárta az egész világot. Európát, Afrikát és Amerikát. Izgalmas élmény, az emberek, körülményeik, a tájaki A tapasztalás, a megismerés gazdagít, formál. Kamatoztatható érték. Magánéletének nyomasztó gondja: a férje, Fendrik Ferenc író 6 évig béna volt. A terhel közösen kellett viselniük. Nem volt ez könnyű, Azért jólesik néha egy kis rejtett zúgban megbújni, pl. a Zoch menház környékén — és pihenni. De az erdő csendjét már ott is veszélyezteti a civilizáció betörése. — Egy szép helyet keresek majd valahol máshol, ahol megbújhatok, mert azért annyira még idetartozónak érzem magam, vissza-visszatérek, — árulja el. Igen, büszkén valljuk egy kicsit ml is a magunkénak! — Hogyan kezdődött a festés utáni vágy, s mikor? — Régen — feleli Roskoványi István. Kinéz az ablakon, szemével állandóan keres valamit, mint minden festő; nehezen indul a szó. — Nagyon régen. Amikor még kicsi voltam. Otthon csináltam egy freskót, s hogy anyámra hatással volt, azt a bőrömön tapasztaltam... Azután már mindig kaptam papírt és ceruzát... Eleinte csak ceruzarajzokkal próbálkoztam, szénnel csak ritkán. Azután áttértem a temperára. Később úgy éreztem, a temperának nem elég élénkek a színei. Az olajfestéshez viszont nem volt elég bátorságom, meg pénzem sem. Később a tempera meg az olaj keverésével próbálkoztam. öt éve olajjal festek. Kedvenc témák? — Jelenleg a portrék. Ösztönösen olyan típusokat választok ki, akiknek a szemük szomorú. Nemrégen Tornaiján festettem egy kislányt, aki alig bír a jókedvétől egy helyben maradni, de amikor megfestettem, akkor láttam, hogy a szeme szomorú. A festők közül kiket szeret? — Az impresszionistákat. Renoirt. Manet-t, Degas-t... A festő stílusa és felfogása változik, fejlődik. Voltak, akik azt kérdezték, miért festek realista felfogásban képeket. Szerintem nem szabad csak azéTt „modern“ képeket festeni, mert az divat. — Engem nem tanított senki festeni. Mindig azt festettem, amit úgy éreztem, meg kell festenem. Csak rajzolni tanultam Feld Lajos grafikusnál. Minden alkotó, (nem szerénytelenség ez tőlem, hogy magamat is közéjük sorolom?) önmagán keresztül szűri a világot. Tulajdonképpen a stílusok csak a kritikusok találmányai. Valaki valamilyen módon, mindegy, hogy milyen módon, megnyilvánul a világ felé — szerintem ez az alkotás. Szabó Gyula dicsérte egyszer a képeit. Azt mondta, örül, hogy becsületesen birkózik a festészettel és a kezdetnél kezdi, nem pózol, hanem azt festi, amit érez. — A modern és reális ábrázolásról beszélgettünk egyszer vele. Osztom a nézetét, hogy a mai modern festők között sokan csak sportot űznek a modernségből. El kell jutni odáig, hogy az embernek legyen mit absztrahálnia. Szóval csak a realista festészet mellett tör pálcát, — Félreértés ne essen. A festőnek joga van a saját szemével látni, sőt vizionálni. Sok jó festőt ismerek a nonfigurativok és absztraktok között. Van festő, akinek képein egy bizonyos szín dominál. A lényeg, hogy a kép őszinte legyen. Festettem egyszer egy házat, valósághűen, reális színekben. Néhány évvel később ugyanannak a háznak a festésekor már úgy éreztem, hogy több szín kívánkozik oda. Több színt érez a festő azon a házon, mint amennyit lát. Erős akaratú fiatalember. Négy évig szinte csak annak élt, hogy a főiskolára bejuthasson. Közben a lakáskörülményei siralmasak voltak, még asztalon is aludt egy ideig. -Huszonnégy éves, de még mindig kamaszosan világot ölelő. Eddig már három önálló kiállítása volt Kassán és egy Losoncon, a fiatal csehszlovákiai magyar képzőművészek tárlatán. A jövőt hogyan képzeli? — Tanulni akarok, elsősorban tanulni, és .azi véresen komolyan. Ha pedig időm lesz, szeretném nyitott szemmel bejárni Dél-Szlovákiát. Gágyor Péter Foto: Könözsi I KÖNYVEK ILLUSZTRÁCIÓK a Duna Menti Múzeumban A Komáromi Duna Mont! Múzeum a jövőben minden esztendő novemberében, a csehszlovákszovjet barátsági hónapban múzeumi heteket rendez. Céljuk az ifjúság esztétikai nevelése, tanítása. Májustól csaknem egy tucat kiállítást rendeztek. A legutóbbi, 1970. december 2-án nyílt kiállítás címe: Könyvek — illusztrációk. Két könyvkiadó: a Mladé letá és a Madách könyvkiadó mutatta be könyveit. Dr. Rudo Móric, a Mladé letá képviseletében elmondotta, hogy azért állítanak ki Komáromban közösen a Madách könyvkiadóval, hogy így is hangsúlyozzák a szlovák és magyai nép baráti együttélésének szükségességét, céljaik közösségét. A Madách Könyvkiadót dr. Hubik István képviselte, aki örömének adott kifejezést, hogy a múzeum lehetővé tette a könyvszemlét, a szlovák, részben a cseh, valamint a csehszlovákiai magyar könyvgrafika mai színvonalának bemutatását. Az illusztrátorok között nem egy olyan akad, akinek már önálló kiállítása is volt Komáromban. Pl.: Bácskái Béla, Kopócs Tibor, Nagy József, Platzner Tibor. Más ismert nevekkel is találkozhatunk: Juraj Deák, Ondrej Zimka, Várakozó Ottó, Frantiiek HUbel és a hatvanadik születésnapját most ünneplő Csáder László, és mások nevével is. Turcsan László pedig a legfiatalabb, most bemutatkozó képzőművészek közé tartozik. A kiállítás alkalmat ad arra is, hogy meggyőződhessünk arról, milyen nagy pontosságot igénylő, sokrétű munkát végeznek a burkoló- és kötéstervek készítői. Amíg a burkoló és kötéstervek végleges formát kapnak, addig számos tervnek kell elkészülnie. Ezek a tervek is láthatók a kiállításon a sok szép illusztráció mellett. A kiállított könyvekből vásárolni is lehet a helyszínen. B. Nagy Géza
