Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-01 / 9. szám
ж ...................... Ш/!‘ SZÁZAD \ ■■■■■ember ősi vágya: kiszakadni pillanatok- Л ra az élet realitásából és elmerülni egy Л Жи |mesevilágban, amely elérhetetlen szá- i . mára. Vagy éppen az ellenkezőjére vágyik: élethű ábrázolását kívánja látni annak a valóságnak, amely körülveszi. Korok, stílusok és társadalmi rendszerek váltakozása sem változtatott a tényen: a színház varázsától épp úgy nem tud szabadulni a mai néző, mint ahogy az ókorban a görög tragédiák előadásain, Shakespeare színházában, a komédiások falusi szereplésén szórakozó, a Játék szépségébe belefeledkező színházlátogató. Bonyolult korunk töprengő embere nemcsak szórakoznivágyásból jár színházba. Az igényesebb néző csak akkor távozik elégedetten az előadásról, ha a látott darab tartalmilag is és művészi szempontból is kielégítette. Nem fölösleges-e a Szlovák Nemzeti Színház (SND) mellett egy újabb színházat létrehozni? — merült fel többekben a kérdés 1962-ben, amikor a Kis Színpad (Malá Scéna) március 24-én megnyitotta kapuit. Az indulás a sötétebben látók kételyeit igazolta. A Dosztojevszkij soron levő új, 275 férőhelyes kis színház eleinte nem vonzotta a közönséget. Kísérletezés folyt profilja kialakításáért. Akkor még fiatal főiskolásokként Danéiak, Labuda, Mikulík próbálkoztak egy új stílusirányzat kialakításával, amely néhány évvel később a Divadlo na Korze zsebszínház előadásaiban bontakozott ki. — A Malá Scéna profilja az 1965—66-os színházi évadban kezdett kialakulni, amikor Albee, Dürrenmatt, Gibson és Camus darabokat kezdtünk játszani. Ma úgy jellemezném, hogy „a huszadik század színháza“ — tér rá a konkrét megállapításra Margita Mayerová, a SND fődramaturgja. 1 — Közös igazgatás alatt áll a Malá Scéna a SND-val és kamaraszínház jellege van? — A vezetés közös, a színészek, rendezők is a Nemzeti Színház gárdájához tartoznak. Kamaraszínház jellege annyiban van, hogy kevesebb szereplőből álló, olyan darabokat is bemutat, amelyek a nagy színház színpadára nem valók. Gondolok itt a bulvárdarabokra, pl. P. Barillet és J—P. Grédy „Kaktuszvirág” című vígjátékára, — a 88. előadásnál tart — vagy a korunkban divatos bűnügyi darabokra, pl. Cyril Campion „Női estély”-éré, amely most műsorunkon szerepel többek között. De a Malá Scéna profilja csak úgy teljes, ha ismertetjük, hogy a mai számottevő darabírók műveinek előadása mellett helyet biztosít a szlovák szerzőknek, sőt inspirálja őket színpadi művek alkotására. I. Bukovéan „Zaieft vlka“, J. Soloviő „Kolduskaland“-ja, Karvaä drámája, L. Lahola „Napfoltok“-ja is bővíti a repertoárt, amely változatos. — Abszurd drámákat is bemutatnak, kísérletezés is folyik? — Mrózek „Pulykakakas“-a abszurd mű, amelyet előadtunk többek között. Kísérletezés természetesen folyik. Havla, Mikulík és P. Haspra rendezők szívesen működnek közre a Malá Scénában. De ez a színészekről is elmondható. t — Más az atmoszférája a Kis Színpadnak. — Intímebb. Színész és közönség közelebb van egymáshoz. Meghittebb kapcsolat alakul ki. — Köztudott, hogy jó előre kell jegyet biztosítani a MS előadásaira. A fiatalok kedvelik ezt a színházat? — Bár nem kizárólagosan, de főleg belőlük tevődik össze a publikum — kapcsolódik be a beszélgetésbe Magda Gregorová, a MS titkár-A Rio de Janeiro-i FAVELÁK Favela a nevük azoknak a nyomortanyáknak, ahol a Rio de Janelroba bevándorló nincstelenek tengetik életüket. Az első favela 1880-ban keletkezett, mikor a polgárháború után leszerelt katonák az ország északi részeiből megindultak dél felé, és a kormánytól építkezési anyagot és telket kaptak, hogy Rio de Janeiro egyik dombján átmeneti lakhelyet építsenek maguknak. Később aztán jöttek Brazília más vidékeiről Is a szegények, munkanélküliek. A beáramlás nőtt és a hatvanas évek elején jelentős méreteket öltött. A „favela" nemcsak egy barakk-házat jelöl, de ez a neve a több barakkból álló „lakótelepnek". Brazíliában van egy törvény, amely szerint nem lehet lakókat kitelepíteni olyan lakásból, amely lakás céljaira szolgáló házcsoportban van. Ezért a nincstelenek tízesével érkeznek a favelákba, rendszerint a sötétség leple alatt, a szomszédok segítségével hozzáragasztják nyomorúságos viskójukat a már meglevő barakkok egyikéhez, és mire reggel megjelenik a rendőrség, a háziasszony már főz is a szobában. Ha mégis sikerül idejében rajtakapni az új betelepülőt, a hatóságtól vasúti jegyet kap vissza. A favela-lakók száma már eléri a másfél milliót. Statisztikusok szerint 1990- ben Rio lakossága 8 és fél millió lesz, ebből csaknem ötmillió lesz a favelalakók száma. Ezek szaporodási aránya ugyanis 5-ször nagyobb, mint a rioi városlakóké. Foglalkozásuk szerint a favela-lakók leginkább rakodómunkások, sofőrök, esetleg kishivatalnokok, de legnagyobb részük építőipari munkás. Brazíliában a minimális munkabér 156 cruzieros, amely kb. 600.— Kcs-nak felel meg. A favela-lakók családtagjainak átlagos létszáma 5,2. Túlnyomórészt egy szobában laknak. A gyerekek 14 éves korig iskolakötelesek, de amikor 600.— Kcs-nak megfelelő jövedelemből kell eltartani 3—7 személyt, a törvény csak a papíron létezik. Az írástudatlanok száma eléri az 50 százalékot, Brazília egyes vidékein a 90 százalékot is! A 10—15 éves gyerekek inkább fagylaltot és édessséget árulnak, mint iskolába járnak. Újabban a kormány némi lakóházépítési eredményekkel büszkélkedik. Ugyanakkor évente 100 000-re tehető az északról bevándorlók száma. 5 év alatt az új favela-lakók 20 százalékát sem sikerült emberi körülmények közé juttatni. Az új „szociális lakásokba" elsősorban azokat telepítik, akiknek bódéja az állami építkezések útjában állnak. 71 cruzierosért egyszobás, 91-ért kétszobás lakást kaphatnak. Persze ezt a havi lakbért csak kevesen tudják megfizetni. Az ilyeneket gyűjtőtáborokba helyezik el, és ott várják további sorsukat. Ilyen esetben „kártérítés" is jár 500 vagy legfeljebb 1000 cruzieros erejéig. A kártérítés kézhezvétele után a gyűjtőtábor lakója automatikusan új favelát építi Franciából fordította: Loósz D.
