Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-01 / 9. szám

Tzm

A csüggedt ember végre felneszeit szomorú volt még, s a feje kókadt, de tekintetét felemelte már, s figyelte a szálló lobogókat.

Ez a felvétel, amely első munkáselnökünkről, Klement Oottwaldról készült 1948. február 25-én a prágai Óváros-téren, történelmi dokumentummá vált. 1948. február 25-én vette kezébe Csehszlovákia dolgozó népe a munkásőrség támogatásával, a Kommunista Párt vezetésével a hatalmat, hogy elkezdje a szocializmus alapjainak lerakását, a népi demokratikus ország építését.

A CSKP 50. évfordulójára, a XIV. pártkongresszusra készülve, a februári győzelemre úgy emlékezünk, mint pártunk harcának egyik leghősibb fejezetére-KSC

S míg fürkészte a közelgő jövőt, mit bús ködökből kiragyogni látott, a nyíló föld már sírva megölelte a kitárt karú, anyás szabadságot.

Veres János

Róza Luxemburg

Ebben az esztendőben a nemzetközi nőnap ünnepségei keretében emlékezünk meg a német munkásmozgalom legnagyobb forradalmi egyéniségének, Róza Luxemburg születésének századik évfordulójáról.

Róza Luxemburg már zsenge ifjúságában az elnyomott tömegek igazságáért küzdők soraiba állt. Varsóban végezte középiskolai tanulmányait és az érettségi után az egyik illegális csoport tagja lett. Ekkor került kapcsolatba a munkásmozgalommal. A mozgalom egyik vezéregyénisége, Martin Kasprzak, lengyel forradalmár útmutatása szerint dolgozott és később, amikor a rendőrség az illegális csoport nyomára bukkant, és megkezdődtek a vég nélküli erőszakos kihallgatások — Kasprzak segítette Róza Luxemburgot külföldre menekülni. A tizennyolc éves Róza elszakadt Varsótól, szüleitől, testvéreitől, harcos társaitól. Egy új világ tárult ki előtte, ahol emigrációban folytatta az övéi között megkezdett munkát.

Zürichben az 1890-es években sok lengyel politikai emigráns gyűlt össze. A fiatal forradalmárnő a marxista mozgalom középpontjába ke-» rül. A természettudományi egyetemen folytatja tanulmányait, de később átlép az államjogi és nemzetgazdasági irányzatra és doktorátust szerez politikai gazdaságtanból. Munkásmozgalmi tevékenysége azonban egyetemi évei alatt sem lankad. Marx tanítása világította meg előtte azokat az ellentéteket, amelyek a kapitalista társadalmat jellemezték. Róza Luxemburg a munkásosztály felszabadításáért harcol, de nem feledkezik meg a nők egyenjogúságának kivíváséról sem. Klára Zetkinnel közösen készítették elő a nők körében elvégzésre váró munka tervét. Klára Zetkin azután, első moszkvai tartózkodása idején 1921- ben, V. I. Leninnel részletesen elemezte a tervet.

A múlt század 90-es éveiben Róza Luxemburg már Nyugat-Európa élenjáró marxista gondolkodói közé tartozik. Aktív politikai felvilágosító tevékenységet fejt ki a poznani és felső-sziléziai munkások körében, ahol szoros osztályköteléket létesít a német és lengyel dolgozók között. Forradalmi lelkesedése, meggyőződésébe vetett hite számtalan követőre talál és Karol Liebknechttel, Klára Zetkinnel viszi előre a német munkásmozgalom, a II. Internacionálé célkitűzéseit. A reakció rettegett ellenfelét, a „Véres Rózát“, — ahogy tehetetlen dühükben elnevezték semmi sem tudja megtántorítani.

Amikor 1905-beft Oroszországban kitört az első forradalom, Lengyelország keleti részében is megmozdult a proletariátus. A reakció terrorral és fegyveres erővel igyekezett a mozgalmat elfojtani. 1906. március 4-én Róza Luxemburgot pártküldetésének teljesítése közben letartóztatták, és a varsói erődbe vitték. Amikor sikerült számára az engedélyt megszerezni, Pétervárra és Finnországba megy, hogy tapasztalatokat merítsen az első orosz forradalomból és észrevételeit elhintse a német proletariátus között.

1907-ben politikai gazdaságtant ad elő a német szociáldemokrata párt pártiskolájában, és szorgalmasan írja tanulmányait, amelyeknek jelentős része előkelő helyet foglal el a marxista irodalomban. V. I. Lenin nagy érdeklődéssel elemezte a forradalmárnő elméleti munkásságát, rámutatott ugyan egyes tévedéseire, de elismerésének jele, hogy Róza Luxemburgot a forradalom sasmadarának nevezte el.

Az első világháború kitörésekor Róza harcostársával, barátjával, Karol Liebknechttel a német szociáldemokraták árulását leplezi le. Rámutattak, hogy a parlamentben a háborús hitelek megszavazásával elősegítették a háború kitörését és a munkásosztályt a burzsoázia karmaiba taszították. Felhívást idéz sok ezer asszonyhoz, anyához, apához, amelyben az imperialista háború értelmetlenségét, a fölösleges áldozatok és vérontás megakadályozását hirdeti. Ekkor ismét becsukódott Róza Luxemburg és Karol Liebknecht mögött a cella ajtaja.

Elnémítani azonban a börtön sem tudta. A vasrács mögött is ír, röplapokat fogalmaz, amelyekben további küzdelemre szólítja fel a német dolgozókat. Megrázó, érzelmekkel teli leveleket ír Sonya Liebknechtnek is. Ezek a levelek az emberekhez és a természethez való bensőséges kapcsolatának a bizonyítékai. Egy olyan lázasan lüktető asszonyi szív megnyilvánulásai, amely a saját gyötrő testi és lelki szenvedései ellenére is a forradalom győzelméért, és hozzátartozói, barátai és az egész munkásosztály sorsáért él az utolsó dobbanásig.

Az 1918-as novemberi német forradalom megnyitotta Róza Luxemburg és Karol Liebknecht börtönének kapuit. A két forradalmár szenvedéllyel vezette tovább a népet eszméik megvalósításáért folytatott harcukban. Klára Zetkinnel, Franz Sebrlnggel és Wilhelm Pickkel elszakadtak a szociáldemokratáktól, és 1918. december 30-án megalapították Németország Kommunista Pártját. Az alapító kongresszuson Róza Luxemburg jelentette ki: „A világforradalomhoz az első intést az orosz forradalom adta meg...“

A szociáldemokraták jobboldali csoportjának árulása 1919 januárjában súlyos csapást mért a német forradalomra. Róza Luxemburgot és Karol Liebknechtet a fasiszta tisztek 1919. január 15-én letartóztatták, majd orvul meggyilkolták. A forradalmárnő holttestét a Landwehr-kanálisba dobták. Aljas tettükért Wohler kapitány és Röpke főhadnagy 100 000 márka vérdíjat osztottak meg egymás közt.

1919. június 13-án szállították Róza Luxemburg holttestét a Berlin — Friedrichsfelde temetőbe, ugyanoda, ahová 1919. január 25-én Karol Liebknechtet és harminckét agyonlőtt munkást temettek el. A német fasiszták mélységes gyűlöletükben sokszor meggy alázták a nép jólétéért küzdő forradalmár harcosok sírját, ahová, mint zarándokhelyre jöttek el tisztelettel adózni honfitársaik és a szocializmus ügyéért küzdő nemzetek tagjai.

KH