Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-15 / 7. szám
a férfiakkal együtt szervezték a tüntetéseket, sztrájkokat: Martinban, 2ilinán, Banská Bystricán, Podbrezován, Dubnicén Szlovákia egész területén. Gyűlöletük még csak fokozódott, amikor férjüket, jegyesüket, vagy fiaikat, rokonaikat a frontra vezényelték. Sok asszony levélben szólította fel a katonákat, ne az oroszokra lőjenek, hanem a fasisztákra. Az Illegális pártcsoportokban egyre nagyobb számban voltak jelen a nők is. Összekötők voltak a partizánok és a párt között, menedéket adtak az üldözött elvtársaknak, sebesülteket ápoltak, gondoskodtak a bebörtönzött kommunisták gyermekeiről. A történelem feljegyezte nevüket. Helena Bltnerová, Edita Krajnáková, Katarina Smorerová, Helena Kolesárová, Karolina Belanová, Fehér Gáborné, Réthy Erzsébet, Mária Chvojková, Jozefina Eítová. Van akire már csak kegyelettel emlékezhetünk. Rabay Apolónla: 1923-ban kapcsolódtam be a munkásmozgalomba. Egy söprűkészítő üzemben dolgoztam. Az első Ifjúmunkás összejövetelekre a férjem vitt el. Nem kellett sokszor mennem, hogy megértsem, mennyivel ígéretesebb az az elképzelés, amelynek eszméit a kommunisták hirdetik, mint amit a munkaadóm belénk nevelt. így lettem párttag. Sohasem térnék le erről az útról. Férjem 6 évig volt munkanélküli. En dolgoztam. Alamizsnáért, és még azt is megosztottuk az elvtársakkal, akiknek annyiuk sem volt. Verdonlő Mária: Ma az unokáimnak mesélem emlékeimet, és boldog vagyok, hogy ők már csak a ml elbeszélésünkből és a történelemkönyvükből Ismerik az általunk átélt valóságot. Sole Mária: Minden nagyobb községben volt munkásotthon, ahol a munkások, munkásnök találkoztak. Ónként jöttek az elvtársak, hívni senkit sem keüett. A hivatalos szervek szemében csak „csőcselék" volt a nevünk. De sokáig nem fogtak ki e csőcselék eszén. Összejöveteleinken haladó szellemű színdarabokat, verseket adtunk elő, a munkásmozgalom híreiről tájékoztattunk, előadásokat tartottunk. Törődtünk a fiatal, tudatlan cselédek nevelésével is. Ügy volt az a valóságban, ahogy Olbracht megírta a Proletár Annában. Az Ilyen összejöveteleken egy őr mindig az ajtóban állt, és ha jött a csendőr, nosza elő a gitárral, a jó kedvvel, s máris énekeltünk, viccelődtünk. Sokáig álcáztuk így magunkat. Fehér Gáborné: Cselédlány voltam. A korzón sétáltam, ha kimenőt kaptam. Egyszer egy ismerős megszólított: gyere a munkásotthonba, ott legalább meleg van, zene is van, énekelgetünk. Néhányszor elkéstem emiatt a templomból, s egyszeresek azon vettem észre magam, hogy minden szabad időmet a munkásotthonban töltöm. Éreztem, hogy ott a helyem. Ott Ismertem meg a férjem Is, egy finom túrós rétes árán. Emlékszem, Dömötör Terézzel, az ismert írónővel és más elvtársnőkkel Jártuk a falvakat, agitáltunk, terjesztettük a párt eszméit, újságokat hordtunk szét, gyűjtési akciókat szerveztünk. Nemrég kaptam egy levelet, egy volt Ifjúmunkás társamtól. Ma tanító. Nagy nehézségek árán tanult ki annak idején, a promócióra már sehogy sem telt neki új ruhára, összebeszéltünk a munkásotthonban és gyűjtöttünk. Azt írta levelében: ez volt az első új ruhája életében ... S AKIK FOLYTATJÁK A HARCOT A pártharcosok nemcsak a saját emberibb sorsuk érdekében tették, amit tettek, hanem elsősorban gyermekeik, unokáik, a jövő nemzedékek, az egész nép, a proletariátus érdekében. A SZISZ és a pionírszervezet tagjai, akik részt vettek a konferencián, tudják, hogy államunk milyen bizalmat helyezett ifjúságunkba, és tudják azt, mit vár tőlük. Büszkék voltak, hogy tanúik lehettek a megható, s tettekre buzdító emlékezésnek azon a helyen, ahol 50 évvel ezelőtt, a CSKP megalakításával lerakták a jövő szocialista társadalmának első alapkövét. MEGYERI ANDREA Kinek van iGAZA 15 éves, pályaválasztás előtt álló diáklány vagyok. Megvallom, Székely Anna elgondolása szerint szeretném elrendezni további sorsomat. Mert igaz az, hogy az életben nem a pénz a legfontosabb tényező. Az egyéni boldogságban nagy szerepe van annak is, hogy valaki azt tegye, amit szeret, amihez hivatást érez. Annának semmi oka sincs az elkeseredésre. Nincs lakása? Majd lesz. Lesz szép ruhája is, autója is, sorjában minden. S emelett az is meglesz, ami sok vele egyidős társának nem adatott meg: elismerés, megbecsülés, tekintély. Nagy Irén levelével kapcsolatban: A fiataloknak valóban kell a szórakozás. A mi falunkban is csak cukrászda és rfiozi van. Ennek ellenére a fiatalok feltalálják magukat, mert alakítottak egy klubot, ahol szép összejöveteleket rendeznek. Ti sokan vagytok. Szabad időtöket próbáljátok úgy beosztani, hogy az hasznos és kellemes legyen számotokra. Vásároljatok könyveket és olvassatok. Beszéljétek meg egymás között bizonyára szeretitek a beat zenét. Szerezzetek magnót, és táncoljatok. Készítsetek műsort egymás szórakoztatására. Sportoljatok, vetélkedjetek. A Ki mit tud se ment ki még egészen a divatból. Vagy még divatosabb a barkochba játék. Lányok vagytok, kézimunkázhattok is. Ugye mennyi lehetőség! Csak akarat kell hozzá! Kovács Erzsébet, Zsigárd (Ziharec) Kedves Anna! Azzal kezdem a levelem, amivel te befejezted: Bízol abban, hogy nem vagy egyedül nézeteddel, elképzeléseddel. Ez így igaz. Rajtad kívül sokan vannak még, akik hasonló problémákkal küszködtek, mégis büszkeséggel vállalták ezt a szerepet, mert messzebbre láttak. Bizony mindennél megnyugtatóbb érzés az, ha valaki érzi, hogy munkája hasznos és szükség van rá. S ha ezt a munkát akkor is vállalod, ha fizetésed éppen kevesebb, mint amenynyit máshol megkaphatnál, ez mindenképpen tiszteletre méltó dolog. Z. Irén, óvónő Kedves ismeretlen lányok! Érdeklődéssel olvastam leveleiteket. Mindjárt az elején megvallom, nem értek egyet mindegyiketek véleményével. En leginkább Székely Annát értem meg. Ipari iskolában érettségiztem. Olyan helyen, ahol az a közmondás érvényesült léptennyomon: A jó pap holtig tanul. A dolgos hétköznapi feladatok szakmailag magas fokon képzett és erkölcsileg szilárd embereket követelnek. Csak így tudunk lépést tartani rohamosan fejlődő életünkkel. Az érettségi után egy üzembe kerültem dolgozni, ahol nagyon Ш2Й jól éreztem magam. Azt tapasztaltam, hogy az ifjúságban bíznak, és értékelik törekvéseiket. Lehet, hogy mindez véletlen volt? Nem hiszem! A jó sorom mellett mégis van egy hiányérzetem. S ez a hivatástudat hiánya. Ügy érzem, sajnálatos tévedés volt részemről, hogy műszaki pályát választottam. Elhamarkodtam a pályaválasztásomat. Most felnőtt fejjel szeretnék rajta változtatni. Tanulni szeretnék, hogy elérjem célomat. A múlt éven nem vettek fel a főiskolára, de engem ez nem tör le. Üjra jelentkezem. De mindenáron azt szeretném csinálni, amihez kedvem, vonzalmam van. És nagy kitartással fogok tanulni. Ügy szeretnék élni, gondolkodni, mint Székely Anna. Nagy Irén levelével kapcsolatban: Hihetetlen dolog számomra, hogy századunkban egy fiatal lány unatkozik, nem találja fel magát. Nem a képzettség hiányát látom benne. Inkább egy nagyfokú lustaságot, tespedtséget. Az intelligencia fokmérője nem egészen a diploma. Egy műkedvelő színjátszó csoportba például ugyanúgy járhat egy baromfigondozó, mint az igazgató titkárnője. Mindenki egyformán olvashat könyvet, tanulhat nyelveket, járhat moziba, színházba, ifjúsági klubba. Csak mi tehetünk róla, ha nem műveljük magunkat. Szabó Pálnak, Veres Péternek nem volt diplomája. S ugye, ma mindenki példaképnek tekinti. Gondolkozzatok hát egy kicsit, fiatalok! Ousza István Jó alkalom az Ifjú szemmel ankét arra, hogy mi, fiatalok, kifejezzük véleményünket saját magunkról, egymásról. Szerintem fiatalságunk két csoportba sorolható. Az első csoportba azokat sorolnám, akik csakis az anyagiakra gondolnak a munkahelyükön. Foglalkozásukon kívül nem törődnek semmivel sem. A munkahelyről sietnek haza, szabad idejükben csak azon töprengnek, mit vegyenek, mi fontosabb. Hogyan öltözködjenek, hogy mások is felfigyeljenek rájuk. Foto: Z. Mináíová Ha társaságba kerülnek, nem érzik jól magukat, mert idegenek, nem tudnak kellemesen társalogni. Egyszer csak rádöbbennek, hogy nem bírják ezt az iramot, mellőzve vannak, hiányérzetük van, és olyankor legtöbb esetben szeretnének munkahelyet változtatni. Pedig ezzel sem oldódik meg a lényeges probléma. A másik csoporthoz tartozik kedves olvasónk, Székely Anna, aki a jövőbe lát, mert tudja, hogy ma egy fiatal — tudás, felkészültség nélkül nem tudja megtalálni saját célját, igényei kielégítetlenek maradnak. Csakis úgy érzi jól magát, ha környezetéhez és munkaköréhez alkalmazkodni tud. Munkáját akkor végzi el lelkiismeretesen, ha abban öröme telik. Válasszunk hát fiatalok, melyik csoportba akarunk tartozni. Csak tőlünk függ! Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pénz ahogy jön, úgy megy, de a tudományt senki sem veheti el tőlünk, és pénzért senki sem vásárolhatja meg. Blahó Anna, Boldog Székely Anna vitaindító levelét többször elolvastam. Tiszteletre méltó dolognak vélem, hogy egy fiatal így gondolkozik. Nagyon jól cselekedett, amikor arra gondolt, hogy megpróbáltatások árán is elvégzi a főiskolát, hogy választott hivatásának élhessen. Ügy is mondhatnánk most, elérte életcélját. Ez pedig nagyon jó érzés lehet. Anna helyében én sem az anyagi előnyöket néztem volna, hanem azt, hogy örömöt találjak a munkámban, hogy érezzem munkám hasznosságát, szükségességét. Nagyon megnyugtató érzés az is, ha a munkatársak megbecsülik egymást, értékelik egymás munkáját. Minden pályaválasztás előtt álló fiatalnak azt tanácsolom, jól gondolják meg, mihez kezdenek, s elsősorban a szívükre hallgassanak, az anyagi, a pénz legyen másodlagos. A későbbiekben majd az is kialakul, de egy elrontott pályaválasztás már nehezen hozható rendbe. Piros Mária, Zlrany (Zsére)
