Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-15 / 7. szám
ERŐDÖK az országot elsősorban a nemzeti jövedelmet azóta meghatszorozó üzemek reprezentálják, és a világ egyik legnagyobb duzzasztóművé, az asszuánl gát. Manapság már Szíria sem csupán az antik Palmyra fenséges romjait, Damaszkusz pompázatos mecsetjeit kínálja a látni vágyó idegennek. Az ország dinamikusan fejlődő olajipara, textilgyártása, a gyorsan épülő eufráteszi gát ott is formálja, alakítja az életet, az emberek gondolkodásmódját. Sorolhatnánk a példákat a többi arab ország életéből is: bőven kínálkoznak a fejlődést, a változást bizonyító meggyőző tények, adatok. De az, aki a helyszínen Ismerkedik meg a mai élettel, műemlékekkel, s a csontaszaló hőségben jut el a Palesztinái menekültek táboraiba, az elfogad valamit kollégám helyzetjellemzéséből. piramisok nebb békeidőben. Felhő, a szó szoros értelmében vett esőfelhő nem is nagyon fordul elő: ezen a környéken három éve egyetlen csepp eső sem esett. A felhőt az izraeli vadászbombázók jelentették, amelyek ez év tavaszáig sokszor repültek erre Kairó és Egyiptom más ipari centrumai felé. A nyáron azonban az egyiptomi légvédelem — „rakéta-falán" egész légi rajok pusztultak el, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Izrael elfogadja-e a tűzszüneti javaslatot. A gizehi piramisok Kheopsz, Chefrén és Mükerinosz gigantikus piramisegyüttese, a híres Szflnksszel más képpel fogad. Az idegenek délután érkeznek, amikor valamit enyhül a szaharai hőség, bejárják a piramisok fárasztó alagútjait, lefényképezik a pénzért tevével és szamárral „modellt álló" helysziklatemplomokat fűrészelnek szét, hogy néhány kilométerrel messzebb és pár száz méterrel magosabban, a felduzzasztott víztől nem fenyegetve, újra felállítsák, Asszuánnak van egy másik nevezetessége Is: Aga Khán villája és síremléke. A Népszövetség elnökét itt temették el. Özvegye az év egy részét mindmáig itt tölti, és az özvegy kívánságára a világ legkülönbözőbb kertjeiből repülőgépen mindennap érkezik egy szál vörös rózsa, s azt helyezik az impozáns mauzóleumba. Az asszony a pálmafák mögötti villában él, s a hömpölygő folyamóriás választja el Asszuántól, a várostól. Két motorcsónak áll a rendelkezésére, s világításról miniatűr villanytelep gondoskodik. A határtól nem messze, Phylé szigetén állnak egy régi erődítmény romjai, A pálmafák mögött Aga Khán özvegyének villája Chefér márványsapkás piramisa Gizehben — Előtérben a Szfinksz Abeadeckerek a bibliai csodák és történetek földjét, a nagy folyammenti antik birodalmak gigantikus műemlékeit ígérik annak, aki a Közel-Keletre utazik. Az újságok „ígérete" már sokkal prózaibb: a háborús hírek lelohasztják az utazási kedvet, csökkentik az idegenforgalmat. Aki mégis rászánja magát az útra: gyorsan meggyőződik arról, hogy a valóság izgalmasabb, érdekesebb a prospektusok ígérte attrakcióknál, de annál is, amit a napi sajtó a világnak erről a feléről közölni tud. Arab újságíróismerősöm, egy nagy kairói sajtókombinát halijában így fogalmazta meg a mai helyzetet: „Közel- Kelet régen a piramisok és a több évezredes épületek, templomok, erődítmények hazája volt. Ma a sátortáborok földje. A térség múltját a piramisok szimbolizálják. Jelenét pedig a Palesztinái menekültek sátortáborai." A helyzet persze sokkal bonyolultabb, sem hogy frappáns aforizmák néhány szavával jellemezni lehetne. Hiszen például Egyiptom az 1952-es forradalom óta ezer Ipari üzemet létesített. S ma Negyvennyolc fokos melegben végigutaztam a Nílus mentén, s Szíriában a velőt forraló hőségben bejártam a menekült táborok egy részét. Láttam traktorokkal, és a szomszédos táblákon ötezer éves technikával dolgozó parasztokat. Láttam fogatlan öregasszonyokat a sátortáborokban, akik gyermekmesék helyett elveszett hazáról beszélnek unokáiknak. Láttam iskolás gyerekeket, akik füzetükbe nem tudnak házat rajzolni: ceruzájuk azt követi, amit nap mint nap látnak, a foltozott sátrak körvonalait. Másfélmillió — egyes becslések szerint 2,5 millió menekült él a sátortáborokban. 1948-ban, amikor elmenekültek, átlagban egy gyermek élt egy menekült családban, ma már tízet említenek a statisztikák. A sátorvllág — mint ez a Damaszkusz környéki El Szatt táborban készült felvétel is mutatja — jelképezi a válság egyik legfontosabb tényezőjét, A Nílus mentén készült felvételek egy másik világba vezetnek. Szakkarában, Dzsoszer fáraó téglából rakott lépcsős piramisa körül úgy folynak a restaurációs munkálatok, mint a legfeihőtlebelieket, este pedig beülnek a monumentális szabadtéri színpad nézőterére, hogy megnézzék a híres fény és hangjátékokat. Óriás reflektorok világítják meg a piramisokat: ezek adják a díszletet, a hátteret az egyiptomi történelem legforróbb pillanatait arabul, angolul, franciául és németül a naponta más nyelven megelevenítő nagy színjátékhoz. Dél felé haladva a Nílus mentén, a nagy kataraktákhoz közeledve, elérjük Asszuánt. A város környékén a gátépítés kapcsán óriási műemlékmentő munkálatok folynak: háromezeréves Valamikor az V. században zsidó zsoldosok állomásoztak itt — ők védték Egyiptom déli határait a betörésektől. Zsidó helyőrség védte az egyiptomi végeketl Több ez mint egyszerű jelkép. Meggyőző történelmi bizonyíték arra, hogy nem örök érvényű az ellentét a térség népei között. A népek békés egymás mellett élése Izrael agresszív köreinek politikája miatt még nem valósulhatott meg, de a világ békeszerető, haladó erőinek törekvései meg kell hogy teremtsék a békés élet feltételeit Közel-Kelet népei számára Is. Az El-Szatt láger K. I.
