Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-15 / 7. szám
A FÉMEK — На akarja, már ma este is eljöhet... Mondja meg, hol lakik, és a férjem elhozza kocsival. Nos, ez nem is volt olyan nehéz. A hírneves emberek, úgy mondják, szeretik a hosszas rábeszélést, szívesen kéretik magukat ... És itt? Minden olyan egyszerű és nyugalmat árasztó. Olyan egyszerű és nyugodt, mint Erna Masaroviéová szobrászművész hangja, és mint ahogy később megállapítottam, mint a gépészmérnök-férjnek, Péternek a hangja is. — Gondolja, hogy az élet egy művésznővel más, mint egy mindennapi foglalkozást űző asszonynyal? — Azt hiszem, hogy más. Érdekesebb, dinamikusabb. Az ember mintha folytonosan álmok és ötletek világában élne, részt vesz az alkotás folyamatában, s részese annak' a pillanatnak, amikor a mű megszületik. — Megérti Erna asszony műveit? — A modern művészet bonyolult dolog. De ha az ember nap mint nap találkozik vele, segít a világrajövetelénél, akkor megérti. — ö még elvontabban tud gondolkodni, mint én — szól közbe Erna asszony, aki időközben viszszatért a kertből. — Egyes művészeket a rothadó alma illata, másokat a gyertyafény, vagy mondjuk a lila szín ihlet. Mi az, ami a feleségét inspirálja? — öt csak a munka ihleti. Vannak napjai, amikor képtelen valamihez hozzáfogni. Ilyenkor naphosszat elüldögél a műteremben és várja — a múzsát. Aztán, ha ez a szeszélyes istennő túlságosan sokáig várat magára, megiszik egy üveg sört, s ezzel megjön az ihlet is. — Erna asszony alkotás közben hegeszt, „nittel“, nagyméretű vasdarabokkal dolgozik. Nem túlságosan megerőltető az egy nő számára? — Megerőltető, mint minden munka. Csak gondoljon rá, hány asszony dolgozik hasonló módon a gyárakban. Ennél a munkánál inkább a nyílt fűztől és a forró, megolvadt fémtől való rettegést kell legyűrni. — Milyenek a felesége kedvtelései? — Különbözők. Szeret úszni a medencében, amit a kertben építettünk, szeret az ágyban keresztrejtvényt fejteni, szeret virágokat ültetni, szeret barkácsolni — polcokat, kis asztalokat, padokat. A lányunk nevelése azonban már nem tartozik a legnagyobb kedvtelései közé. Hát akkor ki neveli? — Azelőtt a nagymama. Most tizenöt éves, és egész egyszerűen nem akarja, hogy neveljék. Amennyiben azonban egyáltalán beszélhetünk nevelésről, úgy ez is közös munka. — A feleségének mi a legjellemzőbb tulajdonsága? A munkaszeretet. Még azt is egyedül akarja megcsinálni, amiben én is segíthetnék neki. Azt állítja, ha egy férfinak valaki segít a munkájában, — például egyes szobrászoknak diákok vagy iparosok segítenek, — akkor az rendben van. De ha neki mint nőnek segítenék, akkor — úgymond — az emberek ujjal mutogatnának rá, hogy lám, a férje csinál mindent, nélküle nem is lehetne szobrásznő. Így aztán inkább mindent egymaga végez, noha így sok energiát pazarol fölöslegesen. — Hogy magyarázná meg a házasságot egy idegennek, aki erről az intézményről még csak nem is hallott? — A házasság egy uralkodó, egy uralkodónő és két jobbágy közössége, amely összegezve két személyt tesz ki. — Ügy mondják, hogy a női divat a legköltségesebb csomagolási technika. Ez a megállapítás érvényes önöknél is? — Nem, nálunk nem. A feleségem éppen olyan ügyesen bánik a tűvel, cérnával, pamuttal, mint a vassal. Maga varr, köt az egész család számára. Legutóbb a lányunknak maxikabátot és nekem egy zakót varrt. A cipőkkel sem jön zavarba, olyan saját készítésű csatokat szerel rájuk, hogy a barátnői sápadoznak az irigységtől. Melyik az a tulajdonság, amelyikre egy nőnek feltétlenül szüksége van, hogy boldog lehessen? — Tulajdonképpen nem is egyes tulajdonságokon múlik, hanem inkább azon, hogy egyáltalán tud-e boldog lenni vagy sem? Vannak olyan nők is, „akik nem tudják, hogy mit akarnak, de amíg meg nem kapják, nem hagynak nyugtot“. — ön szerint mi az, amivel a házasságot a legjobban meg lehet alapozni? — A célkitűzések. Persze, a legjobb, ha közösek. Hűvös mozdulatlanságba meredt fémeket vártam. De amikor búcsúzóul benéztem Erna asszony műtermébe, láttam, hogy a fém él, lélegzik, muzsikál... eltelve az asszonyi kéz melegével és nyugalmával. HOGY ÖRÜLJENEK AZ EMBEREK A honti táj egyik szélső faluja Fegyvernek (Zbrojniky). Régi község. Már az ősember is észrevette: viz, vadban gazdag táj, érdemes lakóhelyet ásnia a földbe. Meg is találták a falu határában kemény kovapalából készített vésőjét, és most a múzeumban őrzik. De ez a Szikince patak partján fekvő község a későbbi korokban is népes volt. Ä faluról szóló első Írásos emlék, egy okirat, 1343-ban Feguernek néven emliti. Majd a későbbi korok krónikája megemlíti, hogy templom ugyan nem volt a faluban, de a földesurak kúriát építettek maguknak. Az egyik a Sulyovszkyaké volt, a másik, a régi Plachy-féle. Sokáig ezek voltak a falu legnagyobb épületéi. Az utóbbi két évtizedben kezdett az elöregedett falu fiatalodni. Új kétemeletes iskola, modern üzletház, s egymás után új házak épültek. Azok pedig, akik itt élnek és dolgoznak, a múltra mór inkább csak emlékezgetnek, de szivvel-lélekkel az új falu életét élik. TÍZ SZÁL FEHÉR SZEKFŰT szeretne menyasszonyi csokrába К aszala Ilonka, a kertészet dolgozója. Nem mintha hamarosan férjhez szeretne menni, csak hát ő is tervezget, szövögeti álmait. Ilonka halk szavú, csendes lány, inkább csillogó barna szeme beszél. A kétéves mezőgazdasági iskola elvégzése után került ide, a fegyverneki EFSZ kertészetébe. Már hetedik éve dolgozik itt. Állandóan, télen és nyáron. Még Tévedésből megoperálták Egy kislánynak kisebb zsírdaganatja volt a fül« mögött. Tévedésből azonban a vakbelét vették ki. Ez történt az arcorei (Olaszország) Eliana Donarinival. A hihetetlennek hangzó tévedés színhelye a monzai kórház műtője volt, ahol személycsere történt. Eliana szüleivel ment be a kórházba a jelentéktelen sebészeti beavatkozásra, ám ugyanakkor kellett operálni egy hasonló korú kislányt, akit nem sokkal azelőtt hoztak be sürgős vakbélmütétre. Az orvos csak az operáció alatt vette észre a tévedést, de a műtétet szabályszerűen befejezte. A kislány szülei feljelentést tettek az orvos ellen. Ford. L. D.
