Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-15 / 7. szám
fl S v и О c_| 2i c« jjo 2C cc-ü sO 4 sc « »s — w “ £ 3 a> ^ «W M >3 ^ r4 Bruxelles és Montreal után a világ figyelme Oszaka, a néhány hét múlva megnyíló világkiállítás színhelye felé fordul. Oszaka Japán második legnagyobb városa. Érdekes az a megállapítás, mely szerint Tokióban vannak a politikusok és a miniszterek, Oszakában a kereskedők, bankárcsaládok, import és export konszernek. A politikát Tokióból irányítják és Oszakából finanszírozzák. Japán az az ország, ahol a hagyománytisztelet, a régi szokások megférnek a legmodernebb életformával, ahol a mitikus lények, a legendák világa mellett a világon a legtöbb tranzisztoros készüléket és fényképezőgépet gyártják, ahol a zöld színű teát szertartásos mozdulattal öntik a szalmapárnán kuporodó vendég, antik csészéjébe, ugyanakkor a hajógyárban a világ legnagyobb tonnakiszorítású tartályhajóját bocsájtják vízre. Az ellentéteknek ebben a világában a nőnek jelentős szerepe van, mind a családban, mind az ipari, kereskedelmi és a közéletben. A „tiszteletreméltó“ szigetcsoporton a X.-től а XV. századig a legteljesebb matriarchátus uralkodott. Nők uralkodtak közéletben, ők irányították a politikát, nők voltak hajóskapitányok, nők álltak a városi közigazgatás élén, és ezek után természetes, hogy ők uralkodtak a családban is. T iiM íeJa PILLANGÓKISASSZONYOK •a Japán nők tüntető menete A szélsőséges helyzet а XV. század vége felé megváltozott, a férfiak kivívták egyenjogúságukat, sőt a nőt csaknem a szolgaság sorába döntötték. Ennek a másik szélsőséges helyzetnek a nyomai máig sem tűntek el egészen. A nő a férfit az utcán csak bizonyos távolságban követheti. A háború előtt még ez a távolság 6 méter volt. Villamoson a nők átadják a helyüket a férfiaknak, nők viszik a bevásárolt csomagot. Elsősorban a háztartásban tevékenykednek. A háborút követő megszállás második napján az amerikai hatóságok rendeletileg egyenjogúsították a nőket a férfiakkal. Ma tehát a nő hivatalosan egyenjogú társa a férfinak, a régi, évszázados hagyományokat azonban nem lehet egy rendelettel megváltoztatni. Közismert például annak a diplomás nőnek az esete, aki minden előírt szakkövetelménynek megfelelt, hogy minisztériumi állást töltsön be. Sok huza-vona után fel is vették a minisztériumba, de a büfében felszolgálónak osztották be. A foglalkoztatott munkaerők 40 százaléka ma nő. A játékipar, tranzisztor és finommechanikai iparban csaknem kizárólag, az autóiparban és zongoragyártásban túlnyomóan nők dolgoznak. A gyárakba azonban csak fiatal lányokat vesznek fel, ahol a munka üteme hamar felemészti őket és 25—26 éves korukban már el is hagyják munkahe-J lyüket. Ha a japán dolgozó lány férjhez/ megy, az esetek legtöbbjében szintéi/ Nakanoshima, Oszaka üzleti negyede a nemrégen kiépült gyorsforgalmi útihálózattal megválik munkahelyétől, mert a szülési szabadság csak négy hét! Bölcsőde vagy óvoda elég ritkaságszámba megy. A gyártulajdonosok, ipari konszernek csak fiatal, egészséges, munkabíró lányokat alkalmaznak, kismamát, fiatalasszonyt nem vesznek fel, mert munkaerejüket nem tudják teljesen kihasználni. A régi japán színházakban a női szerepeket ma is férfiak alakítják. A KABUKI és NOH színházakban a férfiszínészek női álarcot öltenek, fehérre maszkírozzák magukat, fekete hajtornyot és kimonót viselnek. A modern revüszínházakba azonban már bevonult a nyugati életforma, a nők csaknem Éva-kosztümben táncolnak a színpadon és nem ritka eset, hogy egyszerre háromszáz görl jelenik meg a rivalda fényében. Ezeknek a színésznőknek és sok más japán nőnek operált szeme van. A mai japán nő szabadulni akar ferde vágású szemétől. A sebészeti beavatkozás aránylag nem költséges. Ma már 320.— koronának megfelelő japán yenért, bejáró páciensként is elvégeztethetik a műtétet. Persze, a hagyományok mellett megjelentek a taxi-görlök, akik telefonhívásra jelennek meg a kávéházban, vagy lakásra is mennek. Ezek már nem kimonóban és fapapucsban, de nyugati divat szerint öltöznek. Egy különleges foglalkozási ág, amit kizárólag nők űznek, a gyöngyhalászat. A japán gyöngyhalásznők többnyire a Mikimoto által feltalált mesterséges japán gyöngytermelésben vesznek részt. Az ötlet lényege abban rejlik, hogy a tengerfenékről felhozott csiga belsejébe lágy testű állat mikrorészecskéjét operálják be, ami körül évek folyamán gyöngyszerű burkolat képződik. Ez alatt a pár év alatt a megoperált csigákat óriási, a tengerbe merített hálókban őrzik. Néhány év múlva a csigákból kioperálják a betokosodott gyöngyszemet, amit a legnagyobb szakértők sem tudnak az igazgyöngytől megkülönböztetni. Áruk fantasztikus összegekre rúg, ami nem is csoda, ha számbavesszük, hogy egy gyöngyszem „előállítására“ annyi idő kell, mint egy jó minőségű francia bor előállítására, vagy egy tankhajó megépítésére: átlag 5 év. Éppen a gyöngyhalásznők voltak az elsők, akik a női egyenjogúsítás terén úttörő munkát végeztek. Ők voltak az elsők, akik a saját munkájuk által szerzett pénz felett rendelkeztek. Ez az anyagi biztonság fektette le a széleskörű nőmozgalmak alapját. A nők tüntetése ma már napirenden van. A nők, csakúgy mint a diákok, tüntetnek az amerikai támaszpontok megszüntetéséért, tüntetnek a Tokiót egyre veszélyesebben ellepő nagyvárosi és gyárvárosi smogg ellen, tüntetnek a bölcsődék és óvodák hálózatának növeléséért, és bálványozzák Minobé professzort, aki főleg a nők szavazata révén került a 11 milliós japán főváros polgármesteri székébe. Minobé ugyanis ígéretet tett, hogy a nagyvárosban megjavítja a gyermekek életfeltételeit, 18 600 gyermek részére bölcsődét ígért, és állami támogatást helyezett kilátásba a magánjellegű kisegítő bölcsődék és óvodák részére. A világ második legfejlettebb kapitalista államában ugyan dicsekedhetnek azzal, hogy ők gyártják a földkerekség legkisebb .tranzisztoros rádióit, és Sapporoban az 1972-es téli olimpia leendő színhelyén ők építik fel a világ legnagyobb téli sportstadionját, a szociális gondoskodás terén azonban még van némi tennivaló.... Japánban a nyugat-európai divat éppúgy tért hódított, mint bármely más amerikai, vagy európai találmány. A japán nő azonban nem mond le a hagyományos kimonó viseletéről, melynek szakszerű felöltözéséhez legalább fél őrs kell, és segítség nélkül nehezen végezhető el. Ma már Japánban épp úgy rendeznek divatbemutatót, mint bármely más nyugati nagyvárosban, de a hagyományokkal nem szakítanak és rendeznek kimonó-divatbemutatót is. Giulio Macchi útijegyzetei nyomán: Loósz D.
