Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-15 / 7. szám
Minden jel arra mutatott, hogy a jelenben járok. A moszkvai utcák, a lépcsőház, a csengő, a nyíló ajtó, s a hatalmas kutya — névszerint Bemzs —, „aki" kivette a kezemből a táskát, s előre ügetett vele, be a szobába. A házigazda, a nagyapó-szakállas Alekszander Kazancev is hamisítatlanul mai volt, mégis tudtam, hogy ebben a lakásban — egy fantasztikus-regényíró otthonában — a jövő századot találom majd. A jövőt, amely egyre kevésbé a fantasztikum szüleménye, s egyre közelít a valósághoz. — A jövőt a mai nap tükrében kell keresnünk! — mondta Kazancev. — Én realista-fantaszta vagyok ... Alekszander Kazancev mérnökként kezdte pályáját. Egy villamos-energetikai kutatóintézet vezetője lett. — Mérnöki munkám során sokszor találkoztam olyan technikai-tudományos kérdésekkel, amelyekre akkor még nem tudtunk a műszerektől, a laboratóriumokban feleletet kapni. Ilyenkor megmozdult a fantáziám, s szövögetni kezdtem gondolataimat: mi lenne, ha ... mi lesz akkor, amikor.,. 1941-ben jelent meg első tudományos-fantasztikus regénye, az „Égő sziget". A mérnökből író lett! Ma már — amint azt nevetve mutatta — két-három falat borító polcra is alig tudja összezsúfolni megjelent, s más nyelvekre lefordított műveit. — Elkalauzolna a jövőbe? — kérdeztem. — Rendben van. Jöjjön! — bólintott huncut mosollyal. ERŐSEBBEK AZ IDŐNÉL Vaskos kézirat-köteget vett elő: éppen akkor készült el új regénye, az „Erősebb az időnél". . . Szavai nyomán megelevenedett a jövő századi történet, a Holnap szerelmespárja ... Vilena zongoraművésznő. Karcsú, bájos, csak a művészetnek él, s távol áll tőle minden, ami technika. Arszenyij csillagász. Erős, határozott, csak a tudománynak élő fiatalember, akit egy napon nagy feladattal bíznak meg: el kell utaznia egy öt évig tartó csillagútra, a végtelen világűrbe. A szerelmesek húszévesek, s mire Arszenyij visszatérne a csillagútról, még fiatal lenne, csupán huszonöt éves. És Vilena, aki a Földön marad? A csillagát öt éve alatt a Földön ötven év pereg le, s mire szerelmese visszaérkezne, a lány már hetvenéves anyóka lenne! A szerelmesek kétségbeesnek. Hol van itt a kiút? Lehetne legyinteni, férjhez menni máshoz, de Vilena és Arszenyij — a jövő század Júliája és Rómeója — mindent inkább vállal, mintsem, hogy elhagyja a másikat. Az Időt átlépni pedig nem lehetetlen! Vilena könyörög a tudósoknak: mentsék meg kettőjük boldogságát. Ő mindent vállal, mindent megtesz. A tudósok azt ajánlják, hogy aludja át az ötven évet. Befagyasztják, hogy frissen és fiatalon ébredhessen, mikor szerelmese visszatér. .. Valami azonban visszarettenti a lányt a hibernálástól: hallotta, hogy az egyik akadémikus kutyáját hét évre befagyasztották, s bár a kedves négylábú makkegészségesen ébredt, nem ismerte fel azelőtt rajongásig szeretett gazdáját. — Ha a fagyasztókamra megöli bennem Arszenyij iránt érzett szerelmemet, akkor ez rosszabb a halálnál! Csak egyetlen megoldás van: ha Vilena Is elrepül a csillagútra! Ha meg tudja szerezni ehhez másfél év alatt mindazt a tudást, amellyel egy ilyen kutatónak rendelkeznie kell .. . Vilena, a művész, aki sohasem szerette a matematikát, tanulni kezd, s csillagász lesz belőle! Nem kell elválnia szerelmesétől, együtt kalandozzák be a bolygókat: legyőzik az Időt! Vilena és Arszenyij regénybeli története a 2000-ik évben kezdődik. Harminc év múlva! A SÉTALÓ EMBER KORA Kazancev félretette regényének kéziratát, s várakozón nézett rám: mire vagyok kíváncsi? — Mindenre! ön szerint milyen lesz az életünk Holnap? — A legfontosabb az lesz — kezdte a jövő felidézését, — hogy az emberek rájönnek arra: változtatniok kell az életmódjukon, mert máskülönben testük elkorcsosul. ősünket a munka tette emberré, használni kezdte kezét-lábát, s a munka gondolkodásra késztette... A nehéz munkát a jövőben mindenhol okos gépek végzik, a komputerek minden bonyolult számítást elvégeznek, az ember fizikai munkája a minimálisra csökken. A kezet-lábat pedig dolgoztatni kell, hogy el ne sorvadjon. Az érzékszervek is feladatra várnak, az agyat is pallérozni kell Mi tehát a megoldás? Egyetlen munka sem veszi úgy igénybe az ember végtagjait és központi idegrendszerét, mint a járás! A jövő a sétáló ember korszaka lesz! Nem véletlen, hogy a huszadik század japán tudósai azt ajánlották: minden ember tegyen meg naponta tízezer lépést! Nem lesznek tehát járművek? Dehogynem! Csak a felszín alatt és a levegőben közlekednek majd. A felszínen megszűnik a füst, a zaj, a baleset... Az emberek egyébként is keveset közlekednek majd, hiszen mindenki a lakásához közel fekvő munkahelyen dolgozik. Az üzemek telepítése is másként lesz: az üzemrészeket föld alatti elektromágneses alagúthálózat köti majd össze, s így nem a dolgozók, hanem a munkadarabok „utazgatnak". Ilyen alagút-rendszer köti majd össze a városokat, városrészeket, még a világrészeket is... EBÉD - TÉVÉ-RENDELÉSRE — Háziasszony létemre nagyon érdekel: hogyan képzeli el a jövő üzlethálózatát, lakását, háztartási munkáját? — Az ember nagyon igényli majd a természet közelségét, s ezért házai köré ligeteket varázsol. Alekszander Kazencev Foto: Somos Agnes Minden lakást központilag fűtenek és hűtenek, s a lakások legfőbb tartozéka egy hatalmas, színes, televíziós adó-vevő készülék lesz. Ha az emberek megéheznek, csak megnyomnak egy gombot, a képernyőn megjelenik valaki, aki felveszi az ételrendelést, s tíz perc leforgása alatt, az elektromágneses csőhálózat segítségével megérkezik a még frissen párolgó ebéd! — Jó volna megérni ezt a kort! — Sóhajtottam fel, — A diákok egy különleges műszer segítségével tanulnak, amely megsokszorozza az emberi agy felfogóképességét. . . Az időseknek szanatóriumuk lesz a Holdon, hiszen ott mindenkinek hatszor kevesebb a testsúlya, s így kisebb terhelésnek van kitéve az emberi test motorja, a szív... Az embereknek nem kell majd küszködniök az időjárás viszontagságaival, hiszen a hatalmas, atommeghajtású, légkondicionáló berendezések állandóan és egyenletes hőmérsékletet és páratartalmat varázsolnak a Föld felszínére . . . Tudtam, hogy amit Kazancev mond, az mind még csak a fantázia játéka, egy realista-fantaszta rnérnökíró álma a jövőről. De hiszen Verne is akkor álmodta meg a repülést, amikor az embert még a Földhöz kötötte a le nem győzött gravitáció! S akkor beszélt a holdutazásról, amikor az még valóban a fantasztikum csúcsa volt.. . Amikor — visszapottyanva a jelenbe — elbúcsúztam Alekszander Kazancevtől, lakása ajtajából még utánam szólt: — Igyekezhetnének a tudósok, különösen azzal a Hold-béli szanatóriummal! En is szívesen megérném a sétáló ember korszakát. Somos Agnes LATABÁR KÁLMÁN 1902 — 1970 Az újságíró keze remeg, amikor leírja a második évszámot. Latabár Kálmán Kossuth-díjas, kiváló művész az év második vasárnapján, hosszú szenvedés után az ősök mellé költözött. Utolérhetetlen volt mindazzal, amit művelt. Mindegy, hogy a dramaturgia szabályai szerint miért jött be a színpadra, miért jelent meg a vetítővásznon. Igézet vette körül, a tekintete a messze kalandozó figyelmet mágnesként ragadta magához. Gyakran meg sem kellett szólalnia, elég volt, ha nevét kimondták. Az emberiség jótevői, nagy mulattatói közé tartozott. 1902-ben született, a Kodályt adó Kecskeméten. 1922- ben abban a Várszínházban lépett először a közönség elé, A Fel a fejjel című filmben Latabár Kálmán Peti bohócot alakítja A Hungarofilm felvételei amely a második világháborúban elpusztult, és a legrégebben működj Duna menti színház volt. A pozsonyi születésű Kempelen Farkas építette. A húszas években Árpád öccsével bejárta Európa, Ázsia és Afrika music hall-jait, varietéit. Sikerük volt, sokat kerestek, de mégis hazatértek. Labatár Kálmán majdnem négy évtizedig volt a Fővárosi Operettszínház megbecsült művésze. Játszott Gárdonyi megzenésített Bor-ában, komédiázott a Lili-ben, a Szép Helénában, a Gerolsteini nagyhercegnőben, a Havasi kürtben, a Víg özvegyben, a Denevérben, a Mágnás Miskában. Nagy szerepei most elárvultak. A világhírt nemcsak az Operettszinház európai utazásai, hanem a felvevőgép hozta meg. Legjobb szerepeit a felszabadulás után kapta. Mindjárt az első filmkomédiában, a romos filmgyárban forgatott Janika szerepében világszerte felfigyeltek a nevére. Immár húszéves a Mágnás Miska. Á darabban öccsével, a „hosszú batyuval, — a két degenerált grófból, Pixiből és Mixiből formáltak szellemes karikatúrát. Ez volt a háború utáni első világsiker, amely budapesti műteremben született. Ezt tetézte a Fel a fejjel, a nyilas őrület áradatába került Peti bohócával, akinek csetlő-botló sorsa elvezet a kivégző osztag elé. Az utolsó kívánság címen eljátszott monológján könnyes szemmel nevetünk ma is. Utolsó filmjében, a Micsoda éjszakában egy suta tanárt alakít, aki betörőkkel és gyilkosokkal küzd egy ritka gyógyszerért, hogy megmentsen egy kisfiút. Itt is puskacső elé kerül, de tanítványai egytől-egyig vásott kölykök — szétverik a bandát. Latabár tehát nem szólal meg többé, nézőire hunyorgó szeme mindörökre csukva marad, ősei generációk óta a magyar színháztörténet legcsillogóbb nevei. A dinasztia megalapítója, Latabár Endre jogászként — apja rosszal1949-ben készült el Szirmai Albert híres operettjének, a Mágnás Miskának filmváltozata, rendezője Keleti Márton volt — Képünkön Latabár Árpád <+1961), Mészáros Ági és Latalása ellenére — 1833-ban Kassán, a dal- és színtársulathoz szegődött, ahol előbb tenorista lett, majd 1861—73 között színigazgató. Egyik fia Kassán született, a másik, id. Latabár Kálmán ugyanitt kezd először játszani, feleségét is itt temeti el. Szerette a közönségét, a barátait és családját. Egy évtized óta súlyos beteg volt. Orvosságokat hordott a zsebében és eljátszotta, hogy egészséges. Gyógyszer nélkül soha el nem ment hazulról, még színpadi kosztümjének zsebében is fiolák voltak. Az állam és a közönség mindennel elhalmozta, mindent megkapott, csak a gyógyuláshoz nem volt reménye. Most hát kiürült az a bőségszaru, amedyből tehetségét öntötte. Pazarolta az emberi jóságot és a nevetést. Alighanem életében most okozott először fájdalmat, amikor ezen a havas, januári vasárnapon mindennapos szerepe szerint nem nyitotta fel többé a szemét, hogy körülnézzen az emberek között. SZÜTS ISTVÁN
