Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-15 / 7. szám

FELFRISSÍTJÜK sorainkat Tőle többet várunk! Miért ? • Mert a képviselőnk. Minden faluban, Bagotán is, elvárják az emberek, hogy akit képviselőnek választot­tak, az többet tegyen, mint más. A képviselőket négyévenként választják, úgy mint a falu többi vezetőit. 1968-ban azonban elmarad­tak a választások. Mivel nem minden képviselő váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem mindenkit igazolt az elmúlt négy — most már az utol­só választások óta eltelt öt esztendő — van, aki családi okból, más köz­ügyek iránti közömbösségből nem tett eleget feladatának, ök az 1969. október 15-én hozott törvényerejű rendelet alapján lemondhatnak vagy visszahívhatják őket funkciójukból. Bagóiénak harmincegy képviselője van. Ebből kilenc nő. Mielőtt a HNB vezetői belekezdenek valamilyen közérdekű építkezésbe, utak portala­nításába — megtárgyalják a képvi­selőkkel. ök a HNB tanácsának jobb keze, a közvélemény kifejezői, önkéntesek, nemcsak a „Z“ akciók szervezésénél, statisztikai összeírá­soknál, de a kevésbé népszerű adó­­bevallási íveket is ők szedik össze a faluban. A lakosok is gyakran kérik segítségüket; — Intézd el nekem ezt a HNB-n, szólhatnál ha odamész, mi van a segélyemmel? — töltsd ki ezt a nyomtatványt — kérik őket. Egyikük Szerencsés Júlia is, aki tíz éve képviselője a helyi nemzeti bi­zottságnak. Tíz év nagy idő. Meg­ismerik az emberek, számontartják, ki mennyit tesz értük, községükért. Ügy találták, Szerencsés Júlia min­dent megtesz értük, van hozzá aka­rata, ereje. Ezért 1964-ben is újra­választották. Nemcsak választói bíz­tak benne, de 6 maga is úgy érezte akkor, hogy nem jelentenek meg­terhelést számára a képviselőséggel járó teendők. 1968 elején történt meg először, hogy nem tudott elmenni a plenáris ülésre, amit minden két hó­napban tartottak a faluban. Az ok: fia született, azután megbetegedett az édesanyja, majd az apja is ágy­nak dőlt, neki kellett őket ápolnia. A HNB-n ismerték a problémáit, ezért nem tettek neki szemrehányást. Ha az ő körzetében akadt tenni való, azt más képviselőre bízták. Most Szerencsésné még négy képviselő­­társával (köztük három nő) együtt mandátuma visszavonását kérte, akik helyett új képviselőt kellett jelölni. Amikor a tanács tárgyalta a2 ügyet, az egyik tanácstag azt java­solta, hogy a nők helyett is férfiakat tegyenek. (Mert hiába, a férfiak sze­retik, ha a női egyenjogúság a funk­ciók terén csak elmélet.) Trencsik Terézia az újonnan választott öt kép­viselő egyike — De meg kell indokolni, hogy miért — vetették ellen a többiek. — Meg is lehet — hangzott a vá­lasz. A nők nem értenek a politiká­hoz! — Dehát, hogyan kell „politizálni“ egy képviselőnek? Őrlik Katalin szerint nem árt, ha az ember tisztában van a politikai fogalmakkal, helyzettel a világban és idehaza, de nemcsak ez a lényeg, s hogy állítása felől meg is győzzön bennünket, elmond egy példát, ö tíz éve képviselő, s továbbra is marad. — Nagyon szúrta a szememet, hogy a falu közepén levő tó szélére hord­ják az emberek a szemetet, amit aztán a szél mindenfelé széthordott. Szóltam egyik gyűlésünkön, jelöl­jünk ki a falu szélén egy helyet s oda hordják ki az emberek a hul­ladékot. Mindenki helyeselte. Nézzék csak meg, milyen szépen illeszkedik be a tó most a falu képébe, azelőtt meg ... Vagy itt van az utcai vilá­gítás. Nem kevés pénzébe került a HNB-nek, de csak arra volt jó, hogy azt mondhassuk, nálunk is égnek a a családtól, egyszer kéthónapos isko­lázáson is voltam, s ez az asszony­nak bizony nem nagyon tetszett. Tu­dom, hogy a képviselőség majd né­hányszor elszólítja a tűzhely mellől s akkor nekem is lenne egyet s mást szóvá tenni, de nem teszem, inkább szeretném, ha utólag én is megkap­nám az elismerést tőle azért, amiért azelőtt sokszor szemrehányást kap­tam. Ügy véljük, sok képviselőnőnk ak­tívabban dolgozna (vagy dolgozott volna), ha közügyekben ilyen jártas, megértő férje lenne. Ezért kívánunk nyugodt szívvel eredményes munkál az újdonsült képviselőasszonynak! Mert bizony, hogy valaki becsüle­tesen eleget tudjon tenni képviselői teendőinek, nemegyszer a saját szabad idejének rovására teszi, de mégis teszi, ha nem akarja, hogy akik megválasztották, csalódjanak benne, örülnek, ha látják munkájuk eredményét. És felelősséggel mérle­gelnek, ha megkérdezik őket, vajon mire fordítsák azt a pénzt, amit a HNB a helyi gazdálkodási üzemek bevételéből, vagy a szövetkezettői villanyok az utcán. A lámpák azon­ban olyan gyéren világítottak, hogy a fény nem ért a földre. Szóltam, mi lenne, ha neonlámpákat szerelnének az oszlopokra. Még azon a gyűlésen, amelyen felvetettem, döntöttünk is, hogy neonégőket szerelünk a régiek helyére. Azt mondom, ha gondolko­dik az ember és törődik a saját falu­jával, akkor helyesen ítéli meg azt is, amire az országnak szüksége van. És így „politizál“, ha azt pontosab­ban a közügyek intézésének neve­zik is. Trencsik Terézia kezdő a képvise­lői teendőkben, most jelölték. A fér­jére néz, amikor kérdezzük, hogy milyenek az első tapasztalatai. A férj azonban csak mosolyog. Nem, egyál­talán nincs ellenére, hogy a felesége a falu ügyeibe „bonyolódott“, sőt ez­által lesz ő is rehabilitálva, mondja. Kíváncsian várjuk a magyarázatot. — Vagy tíz évvel ezelőtt az Ógyal­­lai Állami Gazdaságban voltam az üzemi szakszervezeti bizottság elnö­ke. A közös ügy sokszor távol tartott Őrlik Katalin már tíz éve képviselő kapott forgóadóból és a többi forrás­ból nyert? Bővítsék-e ki a napközit, ami Bagotán most lenne esedékes, vagy húzzanak aszfaltot a kertaljai utakra? De még hatszáz méter hosz­­szú járda is kellene! Vajon mit előbb, ha a pénz csak annyira elég, hogy alapanyagot vegyenek a járdá­hoz, vagy téglát a napközihez. Együtt döntenek, s aztán együtt szervezik a munkát. A HNB elnöke vállalja az anyagbeszerzést, a képviselők a bri­­gádosok szervezését, ki-ki a maga körzetében. A képviselőség komoly feladatot ró mindenkire, ezért olyan embere­ket kell választani erre a posztra, akik dolgozni tudnak, akarnak a fa­luért, akik nem közömbösek a más baja, a község gondja iránt, akinek van olyan fontos a napközi, mint a saját házuk építése. Ilyen képviselő­ket kell, hogy keressenek s találja­nak saját soraikban mindenütt az asszonyok, a községek, városok lako­sai. KOVÁCS ELVÍKA

Next

/
Thumbnails
Contents