Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-15 / 7. szám
FELFRISSÍTJÜK sorainkat Tőle többet várunk! Miért ? • Mert a képviselőnk. Minden faluban, Bagotán is, elvárják az emberek, hogy akit képviselőnek választottak, az többet tegyen, mint más. A képviselőket négyévenként választják, úgy mint a falu többi vezetőit. 1968-ban azonban elmaradtak a választások. Mivel nem minden képviselő váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem mindenkit igazolt az elmúlt négy — most már az utolsó választások óta eltelt öt esztendő — van, aki családi okból, más közügyek iránti közömbösségből nem tett eleget feladatának, ök az 1969. október 15-én hozott törvényerejű rendelet alapján lemondhatnak vagy visszahívhatják őket funkciójukból. Bagóiénak harmincegy képviselője van. Ebből kilenc nő. Mielőtt a HNB vezetői belekezdenek valamilyen közérdekű építkezésbe, utak portalanításába — megtárgyalják a képviselőkkel. ök a HNB tanácsának jobb keze, a közvélemény kifejezői, önkéntesek, nemcsak a „Z“ akciók szervezésénél, statisztikai összeírásoknál, de a kevésbé népszerű adóbevallási íveket is ők szedik össze a faluban. A lakosok is gyakran kérik segítségüket; — Intézd el nekem ezt a HNB-n, szólhatnál ha odamész, mi van a segélyemmel? — töltsd ki ezt a nyomtatványt — kérik őket. Egyikük Szerencsés Júlia is, aki tíz éve képviselője a helyi nemzeti bizottságnak. Tíz év nagy idő. Megismerik az emberek, számontartják, ki mennyit tesz értük, községükért. Ügy találták, Szerencsés Júlia mindent megtesz értük, van hozzá akarata, ereje. Ezért 1964-ben is újraválasztották. Nemcsak választói bíztak benne, de 6 maga is úgy érezte akkor, hogy nem jelentenek megterhelést számára a képviselőséggel járó teendők. 1968 elején történt meg először, hogy nem tudott elmenni a plenáris ülésre, amit minden két hónapban tartottak a faluban. Az ok: fia született, azután megbetegedett az édesanyja, majd az apja is ágynak dőlt, neki kellett őket ápolnia. A HNB-n ismerték a problémáit, ezért nem tettek neki szemrehányást. Ha az ő körzetében akadt tenni való, azt más képviselőre bízták. Most Szerencsésné még négy képviselőtársával (köztük három nő) együtt mandátuma visszavonását kérte, akik helyett új képviselőt kellett jelölni. Amikor a tanács tárgyalta a2 ügyet, az egyik tanácstag azt javasolta, hogy a nők helyett is férfiakat tegyenek. (Mert hiába, a férfiak szeretik, ha a női egyenjogúság a funkciók terén csak elmélet.) Trencsik Terézia az újonnan választott öt képviselő egyike — De meg kell indokolni, hogy miért — vetették ellen a többiek. — Meg is lehet — hangzott a válasz. A nők nem értenek a politikához! — Dehát, hogyan kell „politizálni“ egy képviselőnek? Őrlik Katalin szerint nem árt, ha az ember tisztában van a politikai fogalmakkal, helyzettel a világban és idehaza, de nemcsak ez a lényeg, s hogy állítása felől meg is győzzön bennünket, elmond egy példát, ö tíz éve képviselő, s továbbra is marad. — Nagyon szúrta a szememet, hogy a falu közepén levő tó szélére hordják az emberek a szemetet, amit aztán a szél mindenfelé széthordott. Szóltam egyik gyűlésünkön, jelöljünk ki a falu szélén egy helyet s oda hordják ki az emberek a hulladékot. Mindenki helyeselte. Nézzék csak meg, milyen szépen illeszkedik be a tó most a falu képébe, azelőtt meg ... Vagy itt van az utcai világítás. Nem kevés pénzébe került a HNB-nek, de csak arra volt jó, hogy azt mondhassuk, nálunk is égnek a a családtól, egyszer kéthónapos iskolázáson is voltam, s ez az asszonynak bizony nem nagyon tetszett. Tudom, hogy a képviselőség majd néhányszor elszólítja a tűzhely mellől s akkor nekem is lenne egyet s mást szóvá tenni, de nem teszem, inkább szeretném, ha utólag én is megkapnám az elismerést tőle azért, amiért azelőtt sokszor szemrehányást kaptam. Ügy véljük, sok képviselőnőnk aktívabban dolgozna (vagy dolgozott volna), ha közügyekben ilyen jártas, megértő férje lenne. Ezért kívánunk nyugodt szívvel eredményes munkál az újdonsült képviselőasszonynak! Mert bizony, hogy valaki becsületesen eleget tudjon tenni képviselői teendőinek, nemegyszer a saját szabad idejének rovására teszi, de mégis teszi, ha nem akarja, hogy akik megválasztották, csalódjanak benne, örülnek, ha látják munkájuk eredményét. És felelősséggel mérlegelnek, ha megkérdezik őket, vajon mire fordítsák azt a pénzt, amit a HNB a helyi gazdálkodási üzemek bevételéből, vagy a szövetkezettői villanyok az utcán. A lámpák azonban olyan gyéren világítottak, hogy a fény nem ért a földre. Szóltam, mi lenne, ha neonlámpákat szerelnének az oszlopokra. Még azon a gyűlésen, amelyen felvetettem, döntöttünk is, hogy neonégőket szerelünk a régiek helyére. Azt mondom, ha gondolkodik az ember és törődik a saját falujával, akkor helyesen ítéli meg azt is, amire az országnak szüksége van. És így „politizál“, ha azt pontosabban a közügyek intézésének nevezik is. Trencsik Terézia kezdő a képviselői teendőkben, most jelölték. A férjére néz, amikor kérdezzük, hogy milyenek az első tapasztalatai. A férj azonban csak mosolyog. Nem, egyáltalán nincs ellenére, hogy a felesége a falu ügyeibe „bonyolódott“, sőt ezáltal lesz ő is rehabilitálva, mondja. Kíváncsian várjuk a magyarázatot. — Vagy tíz évvel ezelőtt az Ógyallai Állami Gazdaságban voltam az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke. A közös ügy sokszor távol tartott Őrlik Katalin már tíz éve képviselő kapott forgóadóból és a többi forrásból nyert? Bővítsék-e ki a napközit, ami Bagotán most lenne esedékes, vagy húzzanak aszfaltot a kertaljai utakra? De még hatszáz méter hoszszú járda is kellene! Vajon mit előbb, ha a pénz csak annyira elég, hogy alapanyagot vegyenek a járdához, vagy téglát a napközihez. Együtt döntenek, s aztán együtt szervezik a munkát. A HNB elnöke vállalja az anyagbeszerzést, a képviselők a brigádosok szervezését, ki-ki a maga körzetében. A képviselőség komoly feladatot ró mindenkire, ezért olyan embereket kell választani erre a posztra, akik dolgozni tudnak, akarnak a faluért, akik nem közömbösek a más baja, a község gondja iránt, akinek van olyan fontos a napközi, mint a saját házuk építése. Ilyen képviselőket kell, hogy keressenek s találjanak saját soraikban mindenütt az asszonyok, a községek, városok lakosai. KOVÁCS ELVÍKA
