Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-08 / 6. szám

ш

г 4

V All,

rr«

Ú,

Sorozatban közöljük Sofia Loren magasra ívelő pályafutásának dokumentumregényét. _______ ____________________ _______ _

Á világsztárrá és igazi nagy színésznővé emelkedett csiNag életéről és pályafutásáról könyvtárnyi cikket, tanulmányt, könyvet, sőt regényt is írtak, s ő maga, valamint közvetlen hozzátartozói is többször, részletesen elmondták az eseményeket._________ ______________________________________________________

A leghitelesebb nyersanyag tehát adott. Mi csak elővettük a legfontosabb dokumentumokat, epizódokra bontottuk, egymáshozjllesztettük, és időrendi sorrendbe helyeztük őket. így és ebből kerekedett ki az a történet, amely elsősorban

azért érdekes, mert szóról szóra bizonyíthatóan igaz._______________

Hozzátenni nem kellett semmit, oly kalandos és fantasztikus önmagában. De a rendkívül gazdag anyagot helyenként rövidíteni kellett s összefoglalni._______

Édesanyjával, hatéves korában *

A tizenkét eves Sofia képe. Készült Pozzuoliban, 1946-ban

1. Miért is éljen?

Riccardo Scicolone könnyen hajlamos a túlzásokra. Ha megkérdik, mi a foglalkozása, mindig azt feleli:

— Építészmérnök.

Valójában azonban csak egy. a színházi és filmvilág peremén élő pallér.

Ha egy lánynak azt mondja: — Szeretlek — az csak azt jelenti: „Megkívántalak".

Ha azt mondja: — Elveszlek feleségül — az csak azt jelenti: „Még nem untam rád, velem maradhatsz, de esküvőről egy szót sem!“

De honnan tudhatná ezt Romilda Villani?

Romilda Villani, Nápoly ipari elővárosában, a nagy kikötő körüli csipkés tengerpart egyik előöblében épült Pozzuoliban él. A magas, sudár, vörös hajú lány szorgalmasan bújja a képeslapokat, készpénznek veszi minden szavukat. Messzi városok, fényes színpadok, csillogó filmvásznak sikere utón vágyódik. Megismerkedik a magas, megnyerő arcú, nagyon csinos fiatalemberrel, Riccardo Scicolonéval. Gyakran találkoznak. Scicolone egy vidéket járó varietéegyüttesnél dolgozik — s Romildának úgy tűnik, mindent tud arról a világról, ahova ő éppen belépni szándékozik. Egyik napon a férfi egy újságot mutat. Egy amerikai filmgyár, a világ legnagyobb magazinjaiban pályázatot indít: „Greta Garbót keresünk" címmel. Scicolone biztatására Romilda is beküldi a fényképét. Levélben értesítik, hogy a pályázatot megnyerte.

Romilda azonban nem írja alá a szerződést. Anyja nem járul hozzá, hogy elhagyja Itáliát. Befejezi tanulmányait és Riccardo javaslatára leszerződik egy turnézó varietétársulathoz, s egy kimondottan neki írott jelenetben, az éneklő, táncoló Greta Garbót alakítja.

Egy amatőrfotós felvétele a tizennégy éves Sofiáról, a nápolyi strandon

Aki a szépségversenyeken sohasem tudott győzni, Sofia Loren, a sztár, évekkel később, a világ egyik legszebb asszonyaként, más, szépségkirálynői címre pályázók példaképe és „istennője“ lett

A Villani-család otthona, 1963- ban Pozzuoliban. A falon, az ifjú Loren képe, alatta a hírneves Loren Sofia mellett Domenico nagyapa, jobbról Dora néni áll...

A kisvárosban sikere van. Jelentős összegeket küld haza családja támogatására. Scicolone — amolyan színpadmester-féleként — vele tart mindenhová. Romilda viszonozza érzelmeit, hamarosan már közös szobában laknak a dohos vidéki albergókban. (Kisebb fajta szálloda.)

1933 őszén Rómába költöznek. A felhőtlen, gondtalan boldogság óráit gond váltja fel: Romilda gyermeket vár, és házasságról álmodik. Riccardo Scicolone azonban fél a kötöttségektől, az állandó letelepedés veszélyétől, aggódik szabadságáért — és talán már nem is szereti annyira Romildát, mint néhány hónappal előbb. 1934 júliusában, Scicolone egyszerűen megtiltja, hogy elhagyja közös lakásukat. Szeptember 19-én éjszaka lopva beviszi egy kórházba, ahol néhány óra múlva, szeptember 20-án hajnalban, Romilda Villani leánygyermeknek ad életet.

Riccardo Scicolone azt mondja, nagyon örül a gyereknek. Kilenc nap után római lakására viszi Romildát, akinek ismét megtiltja, hogy az utcán mutatkozzék, majd, amikor a kislány tíz hetes, vonatra ülteti a fiatal anyát és mindenféle fogadkozások és ígéretek közben, gyerekével együtt hazaküldi Pozzuoliba, a szülői házba.

A 30-as évek Nápolyában a házasságon kívüli szülés a legmélyebb társadalmi megvetést és kitaszítottságot jelenti, épp ezért, hogy elkerüljék a botrányt, a pozzuoli anyakönyvbe a már tíz hetes kislányt atyai nagyanyja nevén, mint Sofia Ella Pértegnazzát jelentik be.

A szomszédok azonban hamarosan kiderítenek mindent. Az apa, a gyermek apja, éveken át nem jelentkezik, és néhány hónap múlva, ha Romilda a gyerekkocsit tolva végigsétál a Via Solfatarán, a pletykások összesúgnak:

— Bastardo! — Törvénytelen!

Harmincadik születésnapján a világszerte

ünnepelt Sofia Loren, a londoni „Daily Mirror" kérésére, magnetofonszalagra mondta a pályafutásáról és életéről szóló önvallomását, amelyet a lap folytatásokban közölt. Ebből való az alábbi részlet.

„Nem sokkal hazaköltözésük után anyám megbetegedett. Olyan radikális gyógykúrának kellett alávetni, hogy teje elapadt.

— Doctoressa, miért tette ezt velem? A gyermekemet sem tudom többé jóllakatni.

— Jobb így! — mondta ridegen a doktornő. — Miért Is éljen? Semmit sem tud biztosítani számára: se apja, se kosztja, se jövője, jobb, ha meghal.

Nagyanyám szoptatódajkát szerzett. A dajka nem fogadott el pénzt. Nemrégiben azt mesélte nekem, olyan voltam, mint egy éhes kis patkány: haraptam és kegyetlenül kiszívtam a tejet. A dajka csak rövid ideig szoptatott és cserébe megkapta családunk húsadagját."

A Villani-család Pozzuoliban, a sziklákról a tengerre néző Via Solfatara egyik emeletes, pirosra festett házában lakik. Három szobájuk és egy konyhájuk van. Alberto Moraviának adott híres, 1962-es interjújában Sofia Loren a lakás belsejéről így emlékezik: „Két nappali és egy hálószobánk van. A háló gesztenyefa: madarak és gyümölcsök díszítik. Az első szobában nagybátyám lakik a feleségével. A másodikban, a „nagy háló"-ban, Domenico nagyapa a nagymamával és anyám nővérével, a harmadik, legkisebb szobában — amely kamrának is keskeny —, anyám és én vagyunk. Hetünknek öt ágyunk van, mama és én közös ágyban alszunk."

Riccardo Scicolona nem törődik a családjával. Mikor Sofia két és fél éves, egy nap mégis levél érkezik tőle. Rómából Milánóba költözött, ahol egy fasiszta propaganda-kiadónál zsíros állása van. Romilda felolvassa a családnak a levelet, majd darabokra tépi. Riccardo Scicolone nem érdekli többé.

De ez nem igaz. Mert egy nap, talán félévvel később, a sors véletlenül összehozza vele. összetalálkoznak a nápolyi utcán, s a régi szenvedély még egyszer fellobog. Röviddel később Romilda már bizonyos benne, hogy ismét gyereket vár.

Mikor otthon bevallja, Domenico Villani meg akarja ölni. Azután lánya makacsságát látván, belenyugszik a változtathatatlanba.

Romilda, 1938. május 8-án, világra hozza második gyermekét, egy kislányt. Domenico nagypapa táviratot küld Milánóba. Riccardo Scicolonénak: „Lányod született".

És, 1938. május 14-én, Pozzuoliban, a nagy anyakönyvbe bevezetik Maria Scicolone nevét.

Romilda Villani most is nagyon szép. De már két gyereke van. A színészpálya és ezzel Greta Garbósága véget ért. Riccardo Scicolone pedig hosszú évekre eltűnik.

„Pozzuoliban — emlékszik Sofia —, zajos, élénk, de félelemteli volt az élet: gyakran nem volt vizünk, tejünk, szenünk, gázunk és kenyerünk. Mindennap keményen megharcoltunk a másnapért, mindennap megköszönhettük a Mindenhatónak, hogy még egyáltalán élünk. Nápolyban és Pozzuoliban az éhhalál egészen mindennapos volt."

Jövő héten: Aki vasárnap elbújik.