Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-12-28 / 52. szám

s>4

о

</>

>

О

Ъ£

fi

«/>

ш

с*

ш

гм

(Л

BŐKEZŰ

adakozó

Szimbolikus hasonlattal élve, élete folyamán minden ember gyűjt valamit a tarisznyájába. Van, aki csak saját maga részére harácsol, értéktelen limlomot halmoz fel, és ezt a terhet cipeli magával, önzőn, irigyen. Van, aki viszont csak valódi „kincset“ tart érdemesnek arra, hogy magával hordozza, és azt bőkezűen osztja meg másokkal, tarisznyájában mégis — a mesebeli jót tevő szegénylegény mintájára — egyre gyarapodik az érték.

Az ember úgy érezte, ilyen dús tartalmú tarsolyt old meg, amikor visszaemlékezést kérve, Péchy Blanka művésznővel beszélget.

— Élmények, ismeretek, tapasztalatok, emlékek gyűjtésére bőven kínálkozott alkalom a mögöttem sorakozó évtizedek alatt, hiszen hetvenhat éves vagyok.

... Szavai nyomán elénk varázsolódott a vidéki kislány, aki Pécsett született, ott is nevelkedett. A ciszterek híres fiúgimnáziumának magántanulója volt. Szülei tudományos pályára szánták, ugyanúgy mint nővérét, aki nem sokkal azután, hogy Magyarországon is megnyílt a nők számára az egyetem kapuja, megszerezte az orvosi diplomát. De húga a színészi pályára kívánkozott. A szülők szörnyűlködtek, és ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább a gimnáziumot végezze el. Teljesítette kívánságukat, de miniszteri engedéllyel ugrott egy osztályt, s azonnal jelentkezett felvételi vizsgára a Színiakadémián. Üjházy Ede, Csillag Teréz és olyan művészek voltak a tanárai, akik örökre beírták nevüket a magyar színháztörténetbe. Végül elérkezett az a nap, amikor a fiatal színművésznő az első szerződést tartotta a kezében. A Vígszínház társulatának tagja lett. Azután játszott Budapest valamennyi drámai színházában, de évekig tagja volt Reinhardt bécsi színházának is. A háború után visszatért Bécsbe. Ezúttal nem a színpadra. 1948-ban kinevezték követségi tanácsosnak, és a magyar követség kulturális attaséjaként teljesített diplomáciai szolgálatot. Szerette a szép és érdekes munkát, de nem tudott lemondani a színészi pályáról. 1951-ben visszaszerződött a romjaiból újjáépített Vígszínházhoz.

Ki győzné felsorolni egy több mint ötvenéves színészi múlt szerepeit? A Játék szépségét, tökéletességét. A pályával járó végtelen sok fáradságot. Közben a magánember szenvedését, amely tisztító, igaz embert érlelő kínjával formálta a nagyon művelt és mindent mélyen átérző nagy művésznő egyéniségét, hogy ezt önmagán átszűrve, művészi teljesítményként kamatoztassa. Sokféle közönséget szórakoztatott, emelt fel, formált szellemileg,

ajándékozott meg művészi élménnyel. Nemcsak a színpadon, hanem pódiumon, a rádióban, a tévében és filmen is. Kimagasló érdemei vannak Ady költészetének népszerűsítésében. Mindezek mellett ismert író és műfordító is. Évtizedek óta jelennek meg cikkei, fordításai. Első könyvét nagy elődjéről, tisztelt barátnőjéről, Jászai Mariról írta. Ennek harmadik kiadása a közeljövőben jelenik meg. A „Regény“ című — szintén nagysikerű — művében, volt férjének, Magyar Lajosnak, a személyi kultusz áldozatának megrendítő életútját örökítette meg. A „Hűséges hűtlenek“-ben az érdemtelenül elfelejtett Bulyovszky Lillának, а XIX. században Európaszerte ismert színésznőnek és írónak életét, korát dolgozta fel, hazai és külföldi irattárakból kiásott dokumentumok alapján. Ha egy ember tartalmas életet akar élni, a közösség javára is tenni valamit, akkor csodálatosképpen sok mindenre futja az idejéből. Arra is, hogy a fiataloknak is átadjon a tudásából. A Zeneművészeti Főiskolán színpadi beszédre tanítja az énektanszakos növendékeket. Készülő új könyvét is a magyar beszédnek szenteli. Szíve vágya, hogy anyanyelvét helyes kiejtéssel és kulturáltan beszéljék. Ezért alapította 1960-ban a Kazinczy-díjat. Azok a színészek, rádió- vagy tévébemondók, riporterek kaphatják meg a tízezerforintos díjat, akik példamutatón beszélnek, továbbá azok a magyar szakos tanárok, akiknek a tanítványai ismételten kitűnnek a középiskolások országos Kazinczy versenyén. Ilyenkor húsz-húsz tanuló nyer Kazinczy-érmet. A zsűri tiszteletbeli elnökeként a művésznő is részt vesz a versenyeken.

— Hogyan futja minderre kedvből, időből, erőből?

— Kedvemből töretlenül futja egyelőre. A munka nekem nélkülözhetetlen kedvtelés, a tétlenség pedig elviselhetetlen nyűg. Alkat kérdése ez. Nem érdem tehát, ha sokat végeztem egy hosszú élet során. Ha munkakedvem gyors munkatempóval párosul, többet is végezhettem volna. Lassan és fontolgatva dolgozom. Megrágok minden kimondott vagy leírt szöveget. Könyveimen éveken át pepecselek, csiszolgatok, s újabb kiadásuk előtt mégis találok javítanivalót.

Erőm persze nem ilyen töretlen. A versmondásról például — nagy bánatomra — le kellett mondanom. E gyönyörű feladat mértéktelen izgalmának terhét már nem bírta el megviselt idegrendszerem. De így is köszönettel tartozom jósorsomnak, hogy minden más területen folytathatom még munkásságomat. Vajha futná erőmből készülő könyvem megírására is. Nagyon hasznos, hézagpótló munkának érzem. Idestova hat évtized óta munkaeszközöm a beszéd, ez a bonyolult, titokzatos, sérülékeny és roppant nehezen kezelhető szerszám. Ahogy a becsületes iparosok, én is törekedtem keresztül-kasul kiismerni munkaeszközömet. Nem állítom, hogy sikerült. Nem is sikerülhetett, hiszen a magyar beszéd törvényeit még nem tárták fel, szabályait még nem alkották meg. Ezt Kodály Zoltán már 1937-ben leszögezte. Azt is, hogy nincs mesterünk, akitől tanulhatnánk, s nincs normánk, melyhez igazodhatnánk. Hivatásom kényszerített a törvények kutatására. Persze magam sem tudtam, hogy azokat keresem. Talán nem hivalkodás, ha azt állítom, hogy felismertem néhányat. Ezeket igyekszem rögzíteni és mindenki számára érthető példákkal megvilágítani. Hiszem, hogy tengernyi tépelódés árán szerzett tapasztalataim könnyíteni fognak a hivatásos és a nem hivatásos beszélők nehézségein. Mert beszélni — nehéz. Nagyon nehéz.

Még csak annyit, hogy a patinás, gyönyörű Pozsonyban én nem a Vígszínház idei és hat évvel ezelőtti vendégjátéka alkalmával szerepeltem csupán, hanem németül is játszottam, amikor a bécsi Theater in der Josefstadt tagja voltam. Szívből remélem, hogy nem most jártam ott utoljára.

Ezt reméljük mi is!... Hiszen a művésznő kincses tarsolyából még bőven osztogatja sok tudás, tapasztalás árán szerzett értékeit, nem csak mint színművész, író, műfordító és nyelvművelő, hanem mint szívét mások felé kitáró ember is.

BERTHÁNÉ S. ILONA

Drjak a hegykoszorú ölelte völgy csodálatos szépségéről? Kedvem lenne hozzá, mert a természet igen bőkezűen osztotta kegyeit ezen a vidéken. A gyógyforrásokról meséljek? Az öreg pásztorról és báránykájának csodálatos gyógyulásáról? II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona Trencsénteplic hővizénél történt eljegyzéséről? Az öreg postakocsiról, omnibuszról, a nyugalomba vonuló villamosról, amely még ma is ott zakatol a kanyargós völgyben? A százéves telefonról? De minek visszatérni a múltba, amikor az mindenütt követ, rászáll a kis fürdővárosra, mint a hegycsúcsok alatt gomolygó havat ígérő sötét felhők.

Magát a fürdővárost szinte a tenyerébe foghatná az ember. Semmi sincs messze. Még a romantika híveinek kedvelt sétahelye, a kék színű hattyútó körüli séta. Ez különösen nyári napsütésben szép, amikor a tó királynői kecsesen, hófehéren, méltóságteljesen köröznek a tó fénylő tükrén, élvezve az emberek százainak csodálatát. Most nem csodálja őket senki. A tél a szanatóriumok falai közé száműzi a meleg után vágyó betegeket.

A fürdő központjában magasba emelkedik a legújabb és legkorszerűbb gyógyintézet, a Pax. ízléses, minden igényt kielégítő berendezésével, már öt éve szolgálja a betegek kényelmét. Halijában, kávéházában ismerkednek egymással a beutaltak, különösen a fiatalabbak, akik még a gyógykezelés mellett szórakozni vágynak. A szanatóriumok közül soknak az alapját még a múlt század fürdőtulajdonosai építették. A híres teplici Grand Hotelt, a későbbi Krim szanatórium épületét hiába keressük, már rég lebontották.

A város jellegzetessége a Hammam török fürdő, amelynek piros-fehér csíkozású épülete szinte hozzásimul a Sina fürdőház falához. A török fürdő ma öltözőül és pihenőhelyül szolgál, — ki tudja milyen „török törvény szerint“ — „csakis" a férfiak számára. A másik fürdőház tengerzöld színű gyógyvizében most kezdődött meg a nők fürdőórája. Éva-kosztümben élvezik a 40.2 C fokos vizet. A forrás fölé épített fürdőmedencében olykor hangos bugyborékolással tör föl a kénhidrogén tartalmú csodavíz, amely már évszázadok óta az emberek százezreit gyógyította meg, a köznyelven köszvénynek mondott fájdalmas betegségtől.

Reuma — a betegség hivatalos elnevezése, és mennyi szenvedést, átvirrasztott éjszakát rejt magá-Népszerű emberekről, híres színészekről szeretnék olvasni!

Farkas Rózsa, Aj