Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-04 / 1. szám
— Hatéves koromban három testvéremmel együtt hadiárva lettem. Egy budapesti menhelyre kerültem, majd onnan tovább, tanyára gazdákhoz libapásztornak, kondásnak, mikor mire volt szükségük. Írni, olvasni tizenkét éves koromban tanultam meg. Egy Szabadka környéki tanyán szolgáltam akkor, a gazdámat Nyárfás Csonkának hívták, annak volt egy olyan idős lánya, mint én. Szeretett olvasni. Egyszer megállított: Ferkó, nem akarsz olvasni? Dehogy nem — feleltem. Hozott is nekem könyvet, én meg a párnám alá tettem, és egy hét múlva visszaadtam neki. Így ment egy darabig, amíg meg nem kérdezte, hogy tetszett a könyv, mit szólok hozzá. Szégyen ide — szégyen oda, be kellett vallanom, hogy én bizony a betűket sem ismerem. Akkor aztán elkezdett tanítani írni, olvasni, számolni. Akkor szerettem meg a könyveket. Később magához vett a keresztapám, aki már jónevü kőművesmester volt Szencen. Azt akarta, hogy inas legyek, de nem vettek fel, mert nem jártam iskolába. Szolgáltam hát tovább. Egyszer, egy vasárnap Huszár Pista, a Bagoly-kör tagja Könözsi felvételei délután megállít a jegyző. Azt kérdi: Ferkó, miért kell neked ökröket hajtanod, mikor kőműves is lehetnél, mint a keresztapád? Mondom neki, hogy mi a baj. Azt felelte: „Ne félj, majd segítek.“ Szerzett pénzt, beszélt a tanítóval, meg az akkori gazdámmal is, hogy hetenként legalább kétszer engedjen el esténként néhány órára tanulni. A gazdám beleegyezett, a tanító vállalta. Az első este csak az Írás, az olvasás fontosságáról beszélt nekem, a második este aztán a betűvetésre akart tanítani. Nagy volt a meglepetése, amikor kiderült, hogy folyékonyan olvasok, és ismerem a számtani alapműveleteket is. Harmadnap mehettem a bizonyítványomért. Előbb inas lettem, majd kőműves. «Ai A könyvtár másik dolgozójától, Polák Margittól affelől érdeklődöm, milyen munkát végez a könyvtár — legelemibb kötelessége — a könyvkölcsönzés mellett. — Elsősorban népművelő és ismeretterjesztő munkát. Ez pedig a kölcsönzéstől elválaszthatatlan. Az, hogy az olvasónak átnyújtok egy könyvet, egyben azt is jelenti, hogy rövid információt adok róla, felhívom rá a figyelmét. A könyvtáros sosem végezheti mechanikusan a dolgát, többek között azért sem, mert vannak olvasók, akik mikor belépnek ide, még maguk sem tudják, mit akarnak olvasni. Nincsenek ismereteik, nincsenek igényeik. Az ilyeneket fokozatosan kell rávezetni az irodalom szeretetére. Időnként a felnőttek is összejönnek egyegy író-olvasó találkozóra, vagy külföldi élménybeszámolóra. A nőszövetség kézimunkakiállitást rendezett itt, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége pedig dr. Husák könyvéről beszélgetett. De a legszebb és leghálásabb mégis a kis és nagy diákok körében végzett munka. Kapcsolatban állunk mind a magyar, mind a szlovák, és sok úttörő szervezettel. Hetente mesedélelőttökre gyűlnek ide a napközisek, Kedves, kötetlen légkörű találkozások ezek. Hol én olvasok nekik, hol pedig hanglemezről hallgatnak mesét és zenét, komolyat, könnyűt. — Megemlékeztünk Ady haláláról is. A zenebarátok körének legutóbbi összejövetelén az Alexandrov együttes műsorát hallgattuk. Az észt kultúra hetében észt Írók, költők műveivel ismerkedtek a nagyobbak, és észt népmeséket olvastunk a kicsinyekkel. Szinte hagyománnyá vált már az érettségi előtt álló diákokkal való beszélgetés, a pályaválasztási tanácsadás. Könyvtár és tükör — a hasonlatot most már kiegészíteném azzal is, hogy a könyvtár nemcsak az olvasók műveltségét és igényét tükrözi, hanem a könyvtár dolgozóinak hivatásszeretetét és áldozatkész munkáját is. Es ezt a munkát nem lehet a könyvtár falai közé korlátozni, a munkaidő nyolc vagy tíz órájába szorítani. MIKOLA ANIKÓ A kiállítás szlovákiai részlegének egyik legszebb kiállítási darabját Rudolf Uher szobrászművész alkotta, amely „Кб és tűz“ név alatt méltó emléket állít az élet keletkezésének, örömtől sugároznak Alojz Kiima és Milán DobeS plasztikái, melyek elsősorban a gyermekekhez szólnak, de egyben a szocialista Csehszlovákia gyermekekről való gondoskodását jelképezik. Különösen hatásos a Gandl művészházaspár színes mozaikja, amely a ráömlő vízesés alatt szivárványos 'gbolt hatását kelti. Ez a színpompás mozaik a születendő boldogabb élet szimbóluma. Vladimír Kompánek fából készült plasztikái a népi művészet legszebb hagyományaiból erednek, és hatásosan egészítik ki a csehszlovák pavilon főbejárati területét. A „Reménység Napja“ címmel Stefan Belohradsk^ alkotott egészen új, eredeti, mozgó fémplasztikát. Különösen nagy megtisztelés érte három fiatal szlovák alkotóművészünket, Filkót, Jankoviéot és Lahulát, akiknek műveit a rendezők a világ legértékesebb művészeti alkotásból összeválogatott kiállítási anyaga közé sorozták. A kiállításon megtartandó csehszlovák napok keretében, a kulturális műsorok szereplői közül nem fognak hiányozni a Sluk és a Lúínica szlovák népi együttesek sem. Senki sem próféta a saját hazájában — mondja a közmondás, nekünk is nehéz jóslatokba bocsátkoznunk az Oszakai Világkiállítás sikereit illetően. Ezen a kiállításon a csehszlovák pavilon nem foglal el akkora helyet, mint máskor, de az Expo-1970 Világkiállítás japán főbizottságának szavaival élve — „Nem a kiállítás területe adja a siker nagyságát, hanem a kiállított tárgyak művészi értéke, amelyet a japán nép különösképpen becsülni tud. Csehszlovákia pavilonja vitte el a pálmát Brüsszelben és Montrealban, és ml reméljük, hogy így lesz Oszakában is.“ — Bárcsak igaza lenne. Az Expo-1970 csehszlovák pavilonjának makettje. VARGA MAGDA CSTK felvételek Ferenczy Anna, a címszerep alakítója AZ ANNA KARENINA BEMUTATÁSÁRA KÉSZÜL A MATESZ Tolsztoj Leo remekművét regény alakban bizonyára mindenki olvasta, a regény alapján készült filmet többen látták. Most a színpadi változattal is megismerkedhetnek majd a nézők a Magyar Területi Színház előadásában. Színházunknál az ANNA KARENINÁT vendégként Jozef Felbaba, az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház „Kiváló munkáért" éremmel kitüntetett művészeti vezetője rendezi. A címszerepet, a tragikus sorsú Anna Karenina alakját Ferenczy Anna viszi színre, partnerei: Turner Zsigmond a férj, Ropog József pedig Vronszktj gróf szerepében. Ferenczy Anni így nyilatkozott szerepéről: „Több mint fél éve nem voltam színpadon betegségem miatt. Feltöltődtem, mint egy akkumulátor, nagyon boldog vagyok, hogy eljátszhatom Anna szerepét. Olyan rendezővel, mint Jozef Felbaba és olyan partnerekkel, mint a MATESZ „régi gárdája", élvezet dolgozni. Mindnyájan bízunk abban, hogy Anna Karenina előadásunkat szeretettel fogadja majd a közönség." A darab díszlettervét Platzner Jozef Felbaba rendező Tibor, a stílusos jelmezeket vendégként Helena Bezáková tervezte. Dobi Géza, komáromi zeneszerző ötletes kísérőzenét szerzett a darabhoz. A bemutatót 1970 január 9-re tervezi a színház, amely elé nagy várakozással tekint nemcsak Komárom, de egész Szlovákia magyarlakta területének nézőserege is. <SJ) Három arc a próbáról (L’dvardy Anna. Kovács Júlia és Potrécs Anni)
