Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-23 / 47. szám
NAGY JÚZSEF MŐ&í#üá6üKS oz embert, így mondja. És kísérletezni is kell. Néha a játék a formákkal és a színek hatása is csábítja az alkotót — és ezt néhány művével bizonyíthatja — de pusztán a dekoráció nem elégíti ki. Nagyon határpzottan jelenti ki: A művészet nem öncélú, komolyan kell venni. Csak a gondolatilag gazdag műveket tartja értékesnek, időtállónak, és érthetőségre törekszik. Modern technikai megoldással alkotja műveit, de az érthetőség határán belül. A szürrealizmushoz közelálló, de egyúttal realista szemlélettel, amely megnyugtatóan ható egységben keveredik alkotásaiban. Kleet és Braquot említi a nagyok közül, és tanárját, Hlozníkot, akinek a hatása némileg talán érezhető a művein, hiszen a tanítványa volt. Szabó Gyula alkotásainak gondolatisága még az, amit hirtelenjében megemlít. Mi jellemzi Nagy József művészetét? A témaválasztás gazdagsága, a művészeti törekvés komolysága, a humanista felfogás. Embert szerető felfogását tükrözi a nyári, komáromi kiállításán szereplő Ady Endre vers ihlette Mesebeli János sorozat: Szindbád a szigeti emberrel, Az eltévedt lovas, A visszatérő, üdvözlet a győzőnek stb., amelyek a részvétlenséget, a közömbösséget, a küzdelmet ábrázolják, és a béke gondolatát. Történelmi sorozatáért: a Hazai viszonyok, Barátkozás a fronton, A magyar Vöröshadsereg Eperjesen, kitüntetést is kapott a hat évvel ezelőtt megrendezett pozsonyi kiállításán. A régebbi kort feldolgozó műve az Érsekújvári csata. Mostani pozsonyi kiállításának anyagát olyan műveiből válogatta össze — kezdeményezően — amelyek érzelmeket fejeznek ki: „Idegesség" (színek és vonalak nyugtalanító vibrálása) „Bizonytalanság", „Vajúdás". Gyerekkori emlékeit dolgozta fel az ikonszerű „Aranylakodalom"-ban. A „12 hónap"-ot barokkos figurákkal ábrázolja. A „Búcsúzás" az elvágyódást jelképezi. A „Csodálatos mandarin" c. tusrajzát Bartók műve ihlette. Kiállítási anyaggal szerepelt már Belgiumban is. Grafikáiból vásárolt a Nemzeti Galéria, a múzeum, a minisztérium, és a Dielo révén magánszemélyek. Szürrealista — tusrajza díszíti a szenei színház falát, és most elvállalta egy helybeli modern középület díszítését. Számtalan illusztráció — erről tanúskodnak 15 éve lapunkban is megjelenő rajzai — és gobelintervek alkotója. Művészetét nem mondhatjuk teljesen egységesnek, némi kiegyensúlyozatlanság is jellemzi. Az irányzatot, amelyet egyéni felfogásban követ, a szakemberek a konstruktivizmushoz közelállónak jelölik, Kiemelik nagy rajztudását és a kidolgozás alaposságát. Hiányolja a magyar esztétákat, a hozzáértő kritikusokat. A bírálatra minden alkotónak szüksége van. Végül mégis felvetődik a kérdés, amely már régóta foglalkoztatja, szükség lenne egy képzőművészeti csoport alakítására — esetleg a CSEMADOK keretében — amelynek tagjai, ha a formát tekintve nem is tartoznak össze, de közös a céljuk. A délvidék elhanyagolt a képzőművészet szempontjából. Ritkán rendeznek ott kiállításokat. Pedig a nép szomjazza a művészetet annak ellenére, hogy nem érti jól. Az ekecsi kiállítást említi példaként. Bár a déli részek lakosainak 60—70 százaléka munkósember, akiknek jó része az otthonától távol dolgozik, és így nincs ideje művelődni, az igény mégis jelentkezik. Égy lelkes csoport sokat tehetne. A témát is a szülőföldről, és embereinek életéből és munkájából meríthetnék. Mint ahogy Nagy Józsefet is fogva tartja a környező táj és lakói. A Duna-menti füzesek, a vízimadarak világa, a komáromi hajógyár — a ma emberének és az általános emberinek ábrázolása mellett népünk mondái, költészetünk mesealakjoi is több alkotásának ihletői. Égő színeivel ott virít a műterem egyik falán a hatalmas gobelin-terv, a régi rege: Csallóköz tündére a nádasba, ingoványba csalja az idegent, az ellenséget. Az ecsetet nemcsak a technikai tudás vezeti, hanem e tájjal együtt élő művész érzelmi motívuma is. Nem zárkózik el, szívesen együttműködik a falujabeliekkel, a nőszövetség helyi szervezetével. Dekorációt, plakátot készít, ha valamilyen rendezvény van. A CSEMADOK ifjúsági klubjában havonta egyszerkétszer képzőművészeti beszélgetést tartott. A műtermében a technikát mutatta be az érdeklődőknek. A mennyezetig érő két polcon szakkönyvek és lapok sorakoznak, amelyeket tanulmányoz. A művelődés, a fejlődésnek az előfeltétele. Majd mindennap van látogatója, néha külföldiek is, Magyarországról, még Svédországból is. Közben újra és újra az alkotás gyötrelme és öröme. Azt mondja: a művészetnek mindig a jobbra, a kifinomultabbra kell serkentenie. Az ember emberibb legyen, ne az állatihoz közeledjen. Hozzunk mindig újat a művészetbe, de őrizzük meg a lényegét, mert az nem kimondott szó, az megmarad. De később is mondjon valamit. Ez a hitvallása. És ez nagyon tiszteletre méltó. BERTHANÉ S. ILONA Mögöttünk marad a hatalmas ipartelep, csővezetékeivel, tüzet okádó torkával, modern épületeivel, nagy kocsiparkjával. A pozsonyi vár négy tornya egyre jobban a távolba vész a kifelé igyekvő autóbuszok utasainak szeme elől, és a Pozsonypüspökin kiszállót már a vidék jó csendje öleli körül. Ebben a környezetben, egy kis utcában van Nagy József grafikus műterme. Otthon, a falujában, a szülői házhoz építve. Boldog lehet az, akit fogva tart az a táj, amelyen született, és így felnőtt korában, fejlődése különböző szakaszain is biztos fundamentumot ad neki, múltjával és jelenével. Nagy Józsefet kétszeresen szerencsésnek tartjuk, mert adottsága miatt érzékenyebben átéli szülőföldje ihletését, és művészi eszközzel ki tudja fejezni érzéseit, gondolatait. Tagadja, hogy ez a művészi adottság vele született. Némi hajlam igen, — de ezt már a műtermi beszélgetés közben fejtegeti. Talán ott kezdődött, amikor munkás édesapja otthon fáradtan üldögélve, krétával az asztalra rajzolt, és az 6 gyerekszeme ezt figyelemmel kísérte. Az ember azt fejleszti magában, amivel szívesen foglalkozik, amit szeret, — mondja. Mikor később a rajzolást, festést akarta hivatásának választani, szülői ellenállásba ütközött. Mindent saját erejéből kellett kiharcolnia. Nem volt egyszerű, amíg bejutott a képzőművészeti főiskolára és elvégezhette. Ügy vallja, hogy talán ez az önmagára utaltsága készteti most is arra, hogy egy csoporthoz se csatlakozzék, csak a saját útját, felfogását kövesse. Körbe fut a szem a műterem falán: grafika, tusrajzok, színes festmény és meglepetésre, fa-intarzia. Kísérletezik. Több fajta technikával is. Kollázsokat is készít, vegyi eljárást alkalmaz. Szeretne kerámiával is foglalkozni, és kis reliefeket készíteni. Minden új mű gyötrelemben születik, de a művészi szabadság, az alkotói fantázia felszabadulása örömmel tölti el Magyarázat közben a műtermében ▲ Madarak — gobelinterv Édesanyja az elsők között volt, akiket lerajzolt
