Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-23 / 47. szám
A KOMMUNISTA SZÜLŐK Az ember-formálás egyetemes sémáján belül úgy kell felkészíteni a serdülő fiatalt, Hogy az épülő szocialista társadalomban bizton megtalálja a helyét, és megfeleljen a? időközben szüntelenül fejlődő élet követelményeinek, sőt maga is e fejlődés hordozója legyen. A gyermeket az életre nevelni annyi, mint azt jelölni meg követelményként, ami ma a leginkább helyes, jó, pozitív, előremutató. Hiszen mire a mai gyerekek a felnőttkorba érnek, az élet jórészt túllép a mai átmeneti körülményeken, amelyeknek jellegzetessége, hogy a köztudatban, a közgondolkodásban és az emberi magatartásban még együtt élnek a régi beidegződések az új, szocialista elemekkel. Társadalmunkat mindenekelőtt a kommunista eszmék és a kommunista felnőttek formálják. Így hát a kommunista szülőknek kell a legjobban tudniuk, mire és hogyan nevelik saját gyerekeiket. Valamennyi kommunista egy véleményen van abban, hogy az ifjúság jelene és jövője, szocialista szellemű nevelése és ezzel a majdani örökségének átvételére való felkészítése az egész társadalom ügye. Persze a társadalmon bejül a különféle szervezeteknek s az emberek különféle kategóriáinak pontosan meghatározható funkciói és kötelességei vannak az ifjúság nevelésében és jövőbe vivő útjának egyengetésében. A legelső, alapvető kategóriába a szülők tartoznak. Azt, amit a szülők képesek és kötelesek nyújtani, semmi sem helyettesítheti. A társadalom elsősorban a szülők közvetítésével neveli az ifjúságot, gyakorol rá meghatározó befolyást. Az iskola és az ifjúsági szervezetek nevelőmunkája is csak akkor lehet hatékony, ha összhangban van a szülők nevelőmunkájával s erre támaszkodik. A kommunista szülők felelőssége még nagyobb, mint a szülőké általában, és kiegészül a pártjuk előtt viselt felelősséggel is. A kommunista helytállásnak semmi szín alatt sem elhanyagolható területe a családi élet és a családi nevelés. Milyen példát és milyen eredményt vár el a párt a kommunista szülőktől? Elsősorban azt, ami a társadalmunkban minden szülőnek kötelessége: hogy becsületes, rendes, munkaszerető embereket neveljenek a gyerekeikből. Ezenfelül a kommunista szülőtől azt is joggal várja el a párt, hogy kommunista szellemben nevelje a gyerekét, alakítsa világnézetét és magatartását. Ez a nevelési cél az 6 belülről fakadó, magától értetődő törekvése. A kommunista egy nagy ügyre teszi fel az életét. Elképzelhető-e, hogy ne tartaná fontosnak a saját gyerekébe plántálni azokat az eszméket, amelyekért egész életében dolgozik és harcol? Lemondhat-e a kommunista szülő arról a természetes és szenvedélyes emberi igényről, hogy a gyereke az 6 művének folytatója legyen ? A nevelés sohasem épülhet a tekintélyelv érvek nélküli, türelmetlen és erőszakos alkalmazására. Nincs az a gyerek, akire a kommunista életszemléletet és a kommunista ifjúhoz méltó magatartást rá lehetne parancsblni. A kommunista nevelésnek alapjában véve ugyanazok a törvényei, mint az egyetemes pedagógiának, a plusz, amiről itt beszélünk, a nevelés tartalmában van. Ezt a tartalmat mindenekelőtt a kommunista család életének jó légköre szabja meg. Mit értünk ezalatt — azt csak röviden jelezhetjük, hiszen ennek rengeteg összetevője van. A kommunista családi életének légköre nem lehet apolitikus, mintha a szülők, hazatérve, a fogasra akasztották volna társadalmi, politikai és közéleti érdeklődésüket. Mire vélje például a gyerek, ha látja, hogy a szülő fél perc alatt átlapozza az újságot és a tv elé is csak akkor ül le, ha abban a műsorszámban szó sem esik társadalmi, közéleti gondokról? A mai gyerekek gyakran alaposabban olvasnak újságot, mint szüleik. Ezért sok kérdést tesznek fel. Ez a legjobb alkalom a nevelésre, arra, hogy a gyerek minden kérdésére a kommunista világnézetnek és politikai álláspontnak megfelelő választ kapjon. A gyerekek tudják és megértik, hogy mindenütt s így az 6 szüleik munkahelyén is üggyel-bajjal, gyakran nehézségekkel birkózva halad a feladatok teljesítése, és azt is, hogy ellentétes érdekek, acsarkodó emberek, alkalmatlan vezetők is vannak. De mire vélje a gyerek, ha örökké azt hallja a szülőktől, hogy a munkahelyükön mindenki rossz, gonosz indulatú, tolvaj, az a munkahely egy pokol? — milyen emberi és politikai hitele lesz annak a szülőnek a gyerek szemében? A gyerekek az iskolából is, az ifjúsági szervezetből is, az újságokat böngészve is, legalább nagy vonalakban tudják, milyen életvitelt, magatartást, erkölcsöt, társadalmi alapállást kíván meg kommunista szüleiktől a párt. Milyen következtetésekre juthatnak azonban akkor, ha látják, hogy a szavak, a világ előtt vallott elvek és a tettek, a magatartás ellentétben vannak egymással? Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülő szüntelenül magának kapar, harácsol, s egy normális életforma helyett a vagyongyűjtögetést tartja élete céljának, ugyan miért ne jutna eszébe, hogy neki tizennyolc éves korában miért nincs még villája és autója? Az ifjúság szocialista világnézetének, tulajdonságainak kialakításában a felnőttek példamutatásának döntő szerepe van. Már ezekből a megemlített tényezőkből is érzékelhető, mire kötelezi a párthoz való tartozás a kommunista szülőt s mi az, ami ezzel összeférhetetlen. Ehhez még hozzá kell vennünk, hogy sok-sok párton kívüli szülő figyeli ezeknek a gyerekeknek életét, magatartását. Tulajdonképpen semmi rendkívülit sem várnak el a kommunista szülők gyerekeitől. Természetesnek tartják, ha a kommunisták gyerekei is fiatalos lendületű életet élnek, szeretik a, modern beatzenét, a táncot és így tovább. De azt elvárják, hogy a kommunista szülő gyerekének magatartásában, kötelességteljesítésében ugyanaz fejeződjék ki, amit szülője képvisel és hirdet.
