Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-11-02 / 44. szám

EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNKET

járult ahhoz, hogy országaink még szorosabb egységben, szövetségben haladjanak tovább a közös úton.

Ennek a közös útnak, igazi baráti kapcsolataink további szilárdításának egyik alapfeltétele egymás kölcsönös, jó megismerése. Ehhez akarunk hozzájárulni a barátaink életéről készült néhány kép bemutatásával isi

Kedves vendégeink tiszteletére a prágai Vár dísztermében fogadást rendeztek. Felvételünkön balról jobbra: dr. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára, Walter Ulbricht, a NSZEP KB első titkára és Ludvik Svoboda köztársasági elnök.

Az egészségügyi gondoskodás a Nemet Demokratikus Köztársaságban igen magas színvonalat ért el. A gyermekgondozást a legkülönfélébb tanfolyamokon tanítják. Amint felvételünk mutatja — az ifjú apajelöltek, gyakorló apukák is szorgalmasan készülnek szülői szerepük betöltésére.

Az NDK alkotmánya biztosítja a nők egyenjogúságát, s a hők ezzel az alkotmány-adta jogukkal élnek is. Felvételünkön Ilse Merke, a Német Demokratikus Nöszövetség elnökségi tagja — egyike a Német Demokratikus Köztársaság Gazdasági Tanácsa öt nőtagjának.

nak 70 ár cukorrépaterületet mért ki a szövetkezet vezetősége, az előírások értelmében, családonkénti megművelésre, de így összefogva, közösen jobban halad a munka. Kijöttek répát fejelni a férjek is. így egy-kettőre végeznek a munkával.

Kovács Lajosné szívesen beszélget. Még a „szívmelegítőt" is visszautasítja. Úgy látszik, hogy egy kis terefere hamarabb hozza meg munkakedvét.

— Sok munka volt ezzel a répával — magyarázza —, ritkítottuk, háromszor kapáltuk, most ősszel, amikor a traktorosok kiszántották, már csak összedobáijuk és fejeljük.

Szabó Péterné idősebb asszony. Megtapogatja bizony a derekát, nem röstelll, hogy kissé elfáradt, de nem bánja a munkát. Es okos, talpraesett magyarázattal is szolgál:

— Tudja, én még emlékszem, amikor a háborús években csak ritkán láttunk igazi cukrot. Bizony melaszt főztünk a cukorrépából, hogy egy kis édességet Is együnk. Cudar világ volt az. Most meg ha dolgozni is kell, hát ahogy mondják: látszatja van.

Megbeszéljük közben a terméseredményeket is. Az első mérések jó eredményt mutatnak. 500 métermázsa körüli cukorrépát termett egy hektár föld. De Szabó Péterné még visszatér a melaszos kor magyarázatára, mert közbeszól:

— Főztük a melaszt... Ma meg bizony még vagy huszonöt kllónyi cukor van a kamrában. Tavaly a répa után ötvenet kaptunk. Mi csak kettecskén vagyunk, hát megmaradt.. .

Mosolyog Jakus Jánosné.

— Óh, mert csak ketten vannak. De bizony nálunk elfogyott.., Persze egykét kilónyi van nálunk is, de telente elég sok cukrot fogyasztunk. Mi, falusiak is kávézgatunk, teázgatunk ... I

Mondaná még tovább is, de aztán türelmetlen mozdulattal a réparakó traktorra mutat:

Gyerünk I

Vége a tereferének. Újra a kupacok mellé hajolnak az asszonyok. Villognak a sarlók. Csillan az őszi verőfény.

b-