Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-28 / 39. szám
ohdnytörés GÍMESEN Először kísérleteztünk; az eredmény azt mutatta, hogy érdemes továbbra is foglalkozni e jövedelmező növény termesztésével. Idén az egy hektárra tervezett 17 q-t is meghaladja a dohánytermés. Számításunk szerint körülbelül 20 q is lesz hektáronként. Tehát a 7 hektárra tervezett 280 000 korona bevétel idén is meglesz. így a tagoknak biztosítani tudjuk az 1600 koronás átlagkeresetet a dohányszezonban. Igazán megérdemelt kereset, hisz ha elképzeljük; kora reggel kezdik a munkát, először az ültetvényen, a dohány begyűjtésen szorgoskodnak egészen délig. Délután következik a fűzés, sárgítás, szárítás, puhítás. Mindez gőzzel történik. Persze, a fűzésen kívül, melyet kézzel végeznek, itt a legnagyobb a versengés az asszonyok között. Többnyire csak éjfél után mehetnek haza, mivel a leszedett terményt még aznap fel jj V > £ a "5 0 1 JC о ►— kell dolgozniok. így nem csoda, ha kifáradnak a napi munkától. De másnap azért jókedvűen kezdik újra. A kész terményt a lévai dohánygyárnak szállítjuk. Mint minden munkának, ennek is megvan a maga nehézsége. Ugyanis a szárításhoz szén szükséges, amelyet sajnos nehéz beszerezni. Reméljük, a jövőben nem lesznek ilyen problémáink, és elérhetjük hektáronként a 60 000 korona jövedelmét is. SASVARI ATTILA keskenyebbre szabnák és a rakodófelületet a hűtőszek rény számára kihagyott hely felett pótolnák, amely most kihasználatlan. (Azok a beépített konyhák sem válnak tervezőik becsületére, ahol a hűtőszekrények helyét a tűzhely mellett hagyták szabadon.) Higiénia tekintetében — természetesen — össze sem lehet hasonlítani az utóbbi 60 — 80 évben épült konyhákat a korábbiakkal. Ma, amikor faluhelyen is egyre többen sütnek-főznek gázzal, villannyal, még elképzelni is nehéz a füstelvezető nélküli konyhák korszakát. Pedig a korai középkorban a Jobbára nyitott lángú, parázsrostélyú vagy akár kemenceszerűen megépített konyhatűzhelyek füstjét nem közvetlenül vezették el, hanem az a háztetőn nyíló és zárható résen gomolygott ki, miközben a helyiség is megtelt vele. (Nálunk uradalmi tanyákon, a cselédházakban egészen a felszabadulás utáni évekig éltek ilyen nyitott kéményes házakban.) Fűtöttek fával, törekkel, trágyával, s persze ennek minden hulladéka is a konyhát mocskolta. De ugyan ki akadt volna fenn ezen a csekélységen, amikor telenként az aprójószágot, de a kényesebb, nagyobb háziállatokat is a konyhában tartották. А XVII. században a gazdag patríciusok sok szobás házaiban a konyhát azért építik az utcai frontra, hogy az ablak előtt húzódó árokba lehessen kilöttyinteni a szennyes vizet. (Egyébként a jómódúak egy valóságos és egy díszkonyhát rendeztek be. Az egyikben valóban főztek, a másikat kidekorálták réz- és ónedényekkel: a tűzhely előtt heverő fahasábokat ezüstbe foglalták, ezt a helyiséget csak mutogatták.) A mosogatásból sem csináltak nagy ügyet a középkorban. A nagy cselédségű főúri házaktól eltekintve a családok általában közös tálakból ettek, csak a különösen nagy becsben tartott vendég elé került tányér. A kését mindenki magával hordta. A kanalakat — mosogatás gyanánt — ki-ki lenyalta, így rakták a helyére. A tálakat, bográcsokat meleg vízzel kiöblítették, a faedényeket a nagy ünnepek előtt hamulúggal megsikálták. Nincs ezen csodálkoznivaló, hiszen minden csepp vizet az olykor távoli kútról kellett hordani. Ezért nem volt mosdótál a konyhában, csak a hálószobában. Főzés közben beérték annyi kézmosással, amennyi víz véletlenül löttyent a kézre. A mai konyhabútorok fehérek vagy halvány pasztellszínűek. Minél simábbak, minél kevesebb rajtuk a nehezen tisztán tartható ki- és beszögellés, ааш! inkább megfelelnek a praktikus divatnak. A lakásktntúra legmagasabb fokán a laboratórium-konyha vált eszménnyé. Tisztaságtól csillogó, sima felületek, helyi megvilágítások, elektromos készülékek — mindenféle konyhai művelet végzésére — hallomás alapján rideg környezetnek tűnhet. A modern műhely-konyhát a mindennapi használatú főzó-tálalóedények szép színe és formája, a törlők vidám tarkasága teszi otthonossá. Ha étkezőhelyiségnek használják, a teríték szemet gyönyörködtető színei varázsolják meghitté. A szépség az egyszerűségben rejlik — ez a tanítás ma a konyhákra vonatkozóan bízvást átvehető.
