Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-21 / 38. szám
A HITLER-EPIZÓD A sztár Amerikában, a család Németországban — ez a helyzet a harmincas évek elején. Es talán ez is maradna, ha... ha 1934-ben meg nem történik a híres Hitler-epizód. A „Vörös uralkodónő“ forgatása után Dietrich a „Bremen" fedélzetén Bremenhaven felé tart, amikor egy nap, ebéd közben, a nyílt tengeren, a főpincér felszólítja a nemzetközi utassereget, álljon fel, mert a rádióban most a Führer beszél. És bárhogy tiltakoznak az utasok, a német haján, ebéd közben, egy óra hosszat Hitler rikoltozását kell hallgatniuk. Ezalatt az étteremben, a főpincér utasítására szünetel a kiszolgálás. Marlene Dietrich a kapitányhoz siet. Az elutasítja panaszát, mondván, hogy sajnos, semmit sem tehet. Dietrich nem szól többé semmit: Cherbourgban kiszáll — és nyomban kijelenti a sebtében öszszegyűlő újságíróknak, hogy nem kíván többé visszatérni Németországba, amíg ott ez a Hitler Adolf van uralmon. A különös esetet és hozzá Dietrich éles kommentárjait megírja, felkapja, sokáig tárgyalja a világsajtó. Sieber, a férj, most jobbnak látja, ha azonnal felkerekedik és kislányával, Máriával, felesége után utazik. Két nappal később Goebbels betiltja a „Szőke Vénusz" és az „Énekek-éneke" vetítését, a fasiszta német sajtó pedig támadni kezdi a sztárt. Mindez azonban nem akadályozza meg a nácikat abban, hogy 1937 tavaszán, amikor Marlene Londonban Jaques Feyder „Fegyvertelen lovagok" című filmjének elkészítésén dolgozik, ne próbálja meg környékezni. Marlene Dietrich erről Varsóban azt mondta: — Egy hajdani osztálytársnőm és barátnőm, egy diplomata felesége, a nácik szolgálatába szegődött. Mit sem tudtam erről — amikor a hölgy egy napon Londonban beállított hozzám. Mesélt a mai német életről, a hazai eseményekről, majd hirtelen azt mondta: „Tudod-e, hogy Te a Führer legkedvesebb színésznője vagy". Mondtam, hogy nem tudtam, de ez nem is fontos nekem. Láttam, megütközik a válaszon, de még igyekszik jó képet vágni a dolgokhoz. „Utasította Goebbelst, hogy mindenáron szerezzen meg. Az ő ajánlatukat hozom: 50 000 font, devizában egy filmért és te választhatod meg a partnert, a rendezőt, a témát. A válasz? Nem — feleltem azon„A vád tanúja" című filmben Tyrone Powerrel. FÉLMILLIÓ CSÓK Amikor, 1937-ben, Marlene Dietrich egy később híressé vált nyilatkozatában, éles szavakkal elitéli a nácizmust és amerikai állampolgárságot kér, Streicher hírhedt „Stürmer"-je egy teljes oldalon foglalkozik vele. A hang útszéli, közönséges és gyalázkodó. A színésznő postája megszaporodik — több szidalmazó, még több dicsérő, és együttérzést kifejező levelet kap. Az ilyen női összetűzéseket ábrázoló jelenetekben is elbűvölő volt. A pálya, az élet, az események sodorják. Roppant foglalt. Kevés szabadidejében, a színésznő, mindent elkövet, hogy Elisabeth nővérén és édesanyján segítsen. De ez a háború eseményei miatt egyre nehezebb. A postával 1942 elejéig nincs is baj. De akkor még Svájcon keresztül is akadozni kezd és Marlene csak áprilisban tudja meg, hogy nővérét, Elisabethet valószínűleg még január közepén letartóztatták és ismeretlen helyre hurcolták. Amerikában ekkoriban jelennek meg az első fényképekkel illusztrált leleplező cikkek a náci haláltáborokról és Marlene Dietrichnek nincs kétsége felőle, hogy a szerencsétlen Elisabeth hová került. Nem tud tovább a filmstúdiókban maradni. — A háborúnak minél előbb véget kell vetni! — nyilatkozza ekkor. — De ez a háború a hitleri Németország teljes szét-Az Egyesült Államokban: Maurice Chevalier, Marlene Dietrich is Gary Cooper. A „Shanghai-Express" című filmben. nal. — Nem is gondolkozol rajta? — Ez olyan ajánlat, amin nincs mit gondolkozni. Egy héttel később Goebbels valamenynyi filmem forgalmazását betiltja, a kópiákat összegyűjteti és megsemmisítteti. Csak egy „Kék angyal”-t hagyott épen, és Berchtesgadenbe küldte. Hitler házi mozijában gyakran játszhatták. Amikor ugyanis a szövetséges katonák elfoglalták a „Sasfészket“, agyonjátszott, kopott állapotban találtak rá ... Az ajánlatot egyébként, különböző közvetítők révén még kétszer megismételték. Válaszom mindig azonnali határozott „Nem” volt... A nácik ellenakciója nem is késett soká... ! / '■ zúzásával érhet véget! Ezt tudva, azt hiszem, ma egy színésznek vagy egy színésznőnek nem lehet más feladata, minthogy amennyire tőle telik, annyira segítse és támogassa a fronton harcoló szövetséges csapatokat. Ezúton szeretném bejelenteni a közönségnek, hogy ameddig nem látszik egészen bizonyosnak a szövetségesek győzelme a nácizmus erői ellenében, addig nem állok a filmműtermek kamerái elé. A fasisztaellenes keresztesháborúban a múzsáknak is a fronton van a helyük. Marlene csak négy évvel később tudja meg, hogy két nappal e nyilatkozat megjelenése után, Berlinben, a hadügyminisztérium értesítette az édesanyját, hogy a tiszti nyugdíj folyósítását részére megszüntette. Az idős hölgyet ezután a tiszti szövetség tagjai segítették: nyugdíjukból összeadták a megélhetéshez szükségeseket. Marlene Dietrich és még vagy kétszáz hollywoodi filmszínész, ismertek és ismeretlenebbek, 1942 tavaszán belépnek az United States Entertainment Organisation-be, amely akkor a frontkatonák tanításával, szabadidejének megszervezésével, kitöltésével, valamint a pihenőben levő csapatok szórakoztatásával foglalkozott. Egyetlen kikötése van: oda küldjék, ahol a legnagyobb szükség van rá, ahol az Egyesült Államok és a Szövetségesek számára a legfontosabb a győzelem. És Marlene Dietrich tábori életet él. Néha naponta két, sőt három fellépése is van. Jeepen, katonai fedezettel járja a táborokat, gyakran találkozik sebesültekkel, sokszor lát halottakat. Egyszer pedig elköveti azt a hibát, hogy a nyilvánosság előtt megcsókolja az egyik őt virággal köszöntő katonát. És ettől kezdve a fellépések után nemcsak kézszoritást, hanem búcsúcsókokat is kell adnia. Varsóban szelíd öngúnnyal emlékezett: — Több katonával csókolóztam, mint a világ bármelyik asszonya. De nem lehetett nemet mondani. Ezek a csókok az otthont jelentették a katonáknak, a családjukat és jelképes értelmük volt. Egy amerikai statisztika szerint huszonkilenc fronthónapja alatt ezernégyszázharminchétszer állt a katonák elé, és körülbelül kél tzüJlió embernek énekelt... Következik: A keserűség pohara BIZALOM „TÖPRENGÉS“ - jeligére Egy csinos, főiskolai végzettséggel rendelkező, jól kereső lány, két éve szoros baráti kapcsolatot tart fenn egy nála három évvel fiatalabb fiúval, aki még egyetemi hallgató. Házasságról csak akkor lehet szó, ha a fiú befejezi tanulmányait. Nagyon szeretik, megértik egymást, ön mégis kételyek közt vergődik: most a partnerem felnéz rám, elismeri képességeimet, problémáiból nálam találja meg a kivezető utat, büszke arra, hogy fiatal korom ellenére tekintélyt szereztem magamnak a munkahelyemen. Mi lesz azonban akkor, ha ő is kész ember lesz, ha már nem lesz rámutalva, ha megtetszik neki egy nálam fiatalabb, korban jobban hozzáillő leány? Jósolni nem tudunk. S ahhoz, hogy megközelíthetőleg kielégítő választ tudjunk adni, alaposan ismernünk kellene mindkettőjüket. így csak az ismert adatok alapján kísérelhetjük meg boncolgatni az ön problémáját. Két ember kölcsönös vonzalmát igen sok tényező szilárdíthatja, vagy lazíthatja meg. Az évek során változhat a partnerek természete, társadalmi és erkölcsi nézetük, érzelmeik mélysége, és a másikkal szembeni igényesség is. Ezért senki sem állíthatja teljes biztonsággal, hogy az „ő“ számára csak én létezem, senki más. Az ön esetében ehhez hozzájárul még a korkülönbség és az a közismert nézet, hogy a nők gyorsabban öregszenek, mint a férfiak. Ez utóbbi általános nézet alól azonban vannak kivételek. Ha ismeretségük ideje alatt meggyőződött arról, hogy a fiatalember nemcsak számításból ragaszkodik önhöz, nemcsak az intelligenciáját, rátermettségét, önállóságát csodálja, hanem őszintén szereti, céljaik, terveik, nézeteik megegyeznek, akkor a korkülönbség nem lehet zavaró jelenség, nem kelthet kisebbségi érzést önben, és nem lehet oka annak, hogy szerelmüket elhomályosítja. Nem az a lényeges, hogy hány éves az ember, hanem az, hogy milyen az ízlése, mennyire törődik a külsejével, hogyan viselkedik, és milyen emberi értékeket hordoz magában. „BARNA SZEMÖ“ — „KI ADHAT TANÁCSOT“ „KÉT TESTVÉR“ — jeligékre Panaszukkal forduljanak az Orvosi Kozmetikai Intézethez (Üstav lekárskej kozmetiky), Bratislava, Stefánikova ul. 1 szám alatt, ahol a szakorvosok kivizsgálás után megoldást találnak problémájukra. Az intézet bőrgyógyászai minden héten hétfőtől—péntekig a délelőtti órákban 8—12-ig rendelnek.
