Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-21 / 38. szám
— Nagyon sok minden — magyarázza Róza mama. — Szépen, önállóan enni, önállóan mosdani, ügyelni a tisztaságra, lépcsőn járni, cipőt felhúzni, befűzni és nem utolsósorban önállóan elvégezni a szükségeset. Lehúzni a bugyit, ráülni a WC-re és hasonlókat. Sokat foglalkozunk a gyerekekkel, hogy ezeket a lényeges dolgokat elsajátítsák, mert így megkönnyítik az óvodai tanító nénik munkáját. Ballagás végig a városon — Párosával sorakozó — hangzik az ügyeletes nővér felszólítása. Mindenki kézenfogja saját párját és elindulnak Róza mama után szépen fegyelmezetten, kezükben egy-egy szál piros szegfűvel, végig a városon az óvodába. Ahány járókelő, annyi meleg simogató tekintet száll a lassan tipegő kis csoport felé. S a kicsinyek kíváncsian nyújtogatják a nyakukat, nézegetnek jobbra-balra, vajon hová viszi őket Róza mama. Évszázados hagyomány A kisdedóvónak Somorján évszázados hagyománya van. Az első óvodát 1847-ben létesítette egy gyermektelen somorjai házaspár, dr. Török Pál jogász és felesége. Saját házukat bocsájtották az óvoda rendelkezésére azzal a kikötéssel, hogyha a község más célra kívánja felhasználni az épületet, elveszti használati jogát és az épületet Törökék rokonai öröklik. A házat azóta többször tatarozták, kibővítették és ma félnapos óvoda működik itt. Hatvan olyan gyermekkel foglalkoznak itt az óvónők, akiknek édesanyjuk nincs munkaviszonyban, hogy előkészítsék őket az iskolai életre. A másik óvoda, ahová a mi kis csoportunk ballag, új, korszerű épület. Mint a hangyabolyban, olyan nyüzsgés van itt, folynak az előkészületek az újoncok fogadására. Horváth Ibolya, a magyar óvoda igazgatónője és Anna Tesariková, a szlovák óvoda igazgatóhelyettese közben elmondják, hogy 175 növendékük van. Ez a szám az óvoda befogadóképességét tekintve aránytalanul nagy. Még számos jelentkezőt nem tudnak felvenni és ez komoly problémát jelent, sok nézeteltérésre ad okot. Sürgős orvoslásra lenne szükség: az épület kibővítésére, hogy minden óvodás korú gyermeket elhelyezhessenek. Virágért csokoládé Félreteszik a gondokat, problémákat, mert a kerítés végében megjelennek a kicsinyek. Napsugár aranyozza be előttük az utat. Szaporán hunyorgatnak a fényben. Talán már el is fáradtak, hiszen hosszú utat tettek meg, de ahogy észreveszik a félkörben felsorakozott sok-sok gyereket, az óvodásokat, meggyorsítják lépteiket. Róza mama utasítására az igazgató nénikhez futnak és átnyújtják az egész úton féltve szorongatott piros szegfűt. Cserébe simogatást és egyegy tábla csokoládét kapnak. A „nagyok“ verses mondókával köszöntik, majd felvezetik őket feldíszített osztályukba, ahol Róza mama hivatalosan is átadja kis védenceit az óvónéniknek. — ... nagyon vigyázzatok rájuk és sohase feledjétek, hogy nevelni csak szeretettel lehet... Mindenki vidám, örül a jól sikerült napnak. Csak Szányi Rozália szemét homályosítja el a könny. Tétova léptekkel indul el. Az elválás csak neki fáj. A gyerekek könnyen felejtenek. Megszeretik Ibolya nénit és a többieket, akik éppenúgy fogják szeretni a sok csacsogó apróságot, mint 6. Erőt vesz magán, megszaporázza lépteit. Sietnie kell, hiszen a gyermekparadicsom lakói már türelmetlenül várják Róza mamát. A bölcsőde kertjének egy része JANDÁNÉ H. MAGDA LÁTOGATÓBAN olvasóinknál Pöttöm világ a nagyvilághoz viszonyítva Angyal Istvánék otthona. Falai között békés egyetértésben él az idősebb és ifjabb korosztály. Kívülről úgy hinnénk, el sem ér hozzájuk a világ zaja. A tények azonban másról beszélnek. Kultúrakedvelő emberek élnek ebben a rendezett, rózsabokrokkal és szőiőlugassal ölelt házban. A Nű rendszeres olvasói. De nem idegen számukra a Nők Lapja, a Szabad Földműves, az Új Szó, a Hét tartalma sem. Erzsi asszony az udvaron ruhát tereget. Meglepődik a vendég láttán, majd nagy igyekezettel csak a saját erejére támaszkodhat. Mi nem a „sógor-koma" oklevéllel akarjuk őt az életbe küldeni. Nem vagyunk ennek a hívei. Kellemes lenne elidőzni a fiatalok problémái felett, de Erzsi asszony is érzi, hogy minket az érdekel, lapunk milyen fogadtatásra talál otthonukban. — Mi mindent elolvasunk. Mindenki megtalálja benne a magáét. Kislányom a két utolsó oldalnál időz a legtöbbet. Érdekli őt a divat, a kézimunka, a háztartás. Nem egyszer varrattunk már ruhát is a közöltekből. A kézimunkamintákat inkább témagyarázza, hogy most jött a mosógép mellől. Hirtelen mozdulattal hátrasimitja haját. Ezután rajzolódnak ki vonásai. Homlokán és szeme sarkában már jelentkeznek az első gondbarázdák. Nem csoda, hisz két felnőtt gyermek anyja. Szívesen beszél róluk: — A fiam az EFSZ-ben dolgozik, nemsokára katona lesz. A kislányom most jár kilencedikbe. Kezdődnek a gondok. — Merre? Hová? ö legszívesebben egészségügyi nővér lenne. Jól tanul, a továbbiakban is len használjuk fel. Több olyankor az idői A fiam nagy érdeklődéssel olvassa a külföld híreit, idegen országokról szóló útleírásokat. Ha valaki azt hinné, hogy a lap irodalmi részét kihagyják, tévednek. Nem mostohagyerek Angyaléknál az irodalom sem. Sokszor még a keresztrejtvény megfejtésébe is belefognak, közösen. Gyorsan pereg már a beszéd fonalai Erzsi asszony sorolja azt is, ami szerinte hiányzik. — Több lehetne az orvosi tanács. A gyermekbetegségekkel A dél-szlovákiai járások közül a dunaszerdahelyi járásba csaknem 5000 NÖ jár. Itt van a legtöbb olvasónk. A járáson belül a falvak közül a legnagyobb igényt az ekecsiek tanúsítják a lap iránt. Itt (1969. adatok szerint) 168 az előfizetők száma. Talán azért, mert a lap munkatársai az elmúlt évek során többször keresték fel a községet, s adtak képet életéről, problémáiról? Kellemes odamenni, ahol tudjuk, hogy várnak minket. A nőszövetség helyi szervezete is érezte, hogy a lap segíti munkájában. Ezért mindent megtettek a lap népszerűsítése, terjesztése érdekében. A sajtónap alkalmából hadd villantsuk fel sok ekecsi olvasóink közül kettőnek az arcát, életét. Majer Mari néni az Ekecstől mintegy 4 kilométernyire fekvő viharos puszta lakója. Négyen élnek a parányi házikóban: ő és három unokája. Mari néni hétfőn már a kiskapuban lesi a postást, vajon megérkezett-e kedvenc lapja. Idős kora ellenére minden érdekli öt, még a divat is, pedig már aligha merít belőle ötletet, ö a „hangos újság" a pusztán. Sorra meséli a szomszédoknak, ismerősöknek a NÖ tartalmát. Könözsi I. felvételei többet kellene foglalkozni. Közben megérkezik a férj, aki szintén a szövetkezet dolgozója. Büszkén mutatja a sok felhalmozott, összegyűjtött képesújságot. Szemünk legelsőnek a Nő-t leli meg. Nem nehéz, a legtöbb ebből van. 1955-től hetente kopogtat be vele a postás. Az Angyal házaspár kedvesen búcsúzott tőlünk. Erzsi asszony sietett vissza a kimosott ruhákhoz. Szakavatottan teregette a hófehéren villogó darabokat. Feje fölött kékítő-kék volt az ég. (trix)
