Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-21 / 38. szám
Mindenki egy szál szegfűt kap Róza mamától, amit elvisznek az óvoda igazgatónőjének ballagás A BÖLCSÖDÉBEN — Szervusz babaruha, holnap már más kislány fog kimosni téged A konyha ablaka előtt kellemes ételszag keveredik színpompás rózsák illatával. — Zöldségleves meg csirkepaprikás lesz ma ebédre — mondja közvetlen kedvességgel Bözsi néni, a konyhamester, mielőtt találgatni kezdeném, mi fortyog az öblös fazekakban. Az udvaron hófehér pelenkák között kergetőzik a szeptemberi szellő. Számolni kezdeném, mennyi lehet a napi adag, de gyorsan feladom. — Ha annyi huszonötfilléresem lenne, ahány pelenkát már kimostam húsz év alatt, sarokházat építhetnék magamnak — mosolyog Irén néni, a fehérnemű tisztaságfelelőse. — Most is vagy kétszáz lebeg a köteleken ... Ünnepnap van a somorjai bölcsődében. Huszonhét „végzős növendék“ búcsúzik, de főzni, mosni ilyenkor is kell, mert még sokan maradnak. Hazánk legnagyobb bölcsődéje A mezőváros legszebb részén, a Pomléi úton, harminc árnyi területen, gyönyörű parkban, lombos fákkal, karcsú fenyőkkel és sok-sok virággal körülölelt két különálló szárnyas épület a bölcsőde. A folyosókon, játszó- és hálótermekben, mellékhelyiségekben és a bölcsőde kertjében uralkodó tisztaság, rend. az ötletes és korszerű A kicsinyek és a szülők szerencséjére nagyon messze van még a nyugdíjtól ez a rátermett, áldozatkész asszony. Mindenki „Róza mamája“, így szólítják kicsinyek és nagyok. — Tulajdonképpen nagymama vagyok már. Saját unokáim még nincsenek — a lányom most fog érettségizni, a fiam másodéves orvostanhallgató, — de annál több a bölcsódés unokám. Első neveltjeim közül sokan már családot alapítottak. És most az 6 csemetéiket nevelem, így rászolgálok a nagymama rangra. Az érettségi sikerült Róza mama elkísér bölcsődéjük végzős növendékei közé, akik néhány perc múlva búcsút mondanak és elindulnak az óvodába. Szégyenlős mosollyal, illedelmesen köszöntenek bennünket, azután illegve-billegve kelletik magukat, mutogatják csinos ruháikat, örülnek annak, hogy ma már nem kellett levetni a szép ruhát és egyenruhába bújni, mint eddig minden hétköznapon. Most ünnep van a bölcsődében, huszonhét hároméves apróság felsőbb osztályba léphet, mert sikeresen tette le az óvodába jutásra jogosító „vizsgát“. Miből áll tulajdonképpen ez az „érettségi“ ? Mi az, amit egy óvodás jelöltnek tudnia kell? Játsszuk el még egyszer a »megy a gőzöst"! berendezés természetes követelmény, mégis jóleső érzéssel tölti el az embert, hogy itt hiánytalanul minden megvan ahhoz, hogy a kis emberpalánták a legideálisabb és legesztétikusabb körülmények között tölthessék el életük első három esztendejét. Befogadóképességét nézve ez hazánk legnagyobb bölcsődéje. Kilencvenöt apróságot hoznak el ide a gyermekparadicsomba minden reggel a munkába induló anyukák, kilencvenöt még magatehetetlen, vagy már tipegő, az első szavak formálásával kísérletező kisfiút és kislányt. Mindenki Róza mamája Tizenkét évvel ezelőtt a volt jegyzői lakásból, tanítói lakásból és a HNB parkjából létesítették ezt a csodálatosan szép gyermekotthont. A nőszövetség tagjai, Mária Borská elnöknővel az élen, és az édesanyák jöttek segíteni a bölcsőde vezetőségének, hogy a termeket és a kertet mielőbb rendbehozzák. A bölcsődének ma 24 alkalmazottja van, szakképzett egészségügyi nővérek, pesztonkák foglalkoznak a gyermekekkel, orvos és pszichológus kíséri figyelemmel egészséges fejlődésüket. A legnagyobb gond és felelősség, a munka oroszlánrésze azonban Szányi Rozáliára, „A járás legjobb egészségügyi nővére“ kitünte-' tést viselő igazgatónőre hárul. Nem titkolja, hogy sok a munkája. Sokszor éri dolgozószobájában a napnyugta, mégis azt mondja, innen szeretne nyugdíjba menni. Családja mellett hivatásában találta meg az élet értelmét. ... a virágért csokoládét kapnak cserébe Ibolya nénitől F. Spácil felvételei
