Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-25 / 4. szám
◄◄ Mai indiai szépség A dolgozó indiai nő legszebb éke a virág SZÉPSÉG és KOZMETIKA AZOKORI /Ш Ш KI ülsőnk szépítése az emberi kultúra elsődleges megnyilvánulásai közé tartozik, tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy a kozmetika az emberi tevékenység legősibb ágazatának egyike. Oly régi, mint maga az emberiség. Ennek megdönthetetlen bizonyítékai a régészeti leletek, amelyek a legősibb emberi települések feltárásakor kerültek napvilágra; a munkaeszközök mellett legalább ugyanannyi szépítkezésre vonatkozó tárgyat találtak. Az első céltudatos kozmetikai tevékenységre valló leleteket a legrégibb városi civilizációk ásatásainál találták meg, mégpedig Mezopotámiában, Egyiptomban és Indiában. Ezeknek a leleteknek az alapján a régészek megállapították, hogy a kozmetika pl. a régi Indiában valóban nagyon nagy szerepet játszott. A legrégibb nyomok az időszámításunk előtti harmadik évezredig vezetnek. Az Indus folyó mentén épült nagyvárosok romjai arra utalnak, hogy ennek az ősi kultúrának a népe gondosan ügyelt, nagy gondot fordított a testápolásra. Ugyanis a nyilvános fürdőkön kívül csaknem minden házban megtalálhatók a fürdőszoba maradványai. A hálóheíyül szolgáló helyiségekben is számos fésű, hajkefe, körömápolószerek, tégelyek s hasonló kozmetikai cikkek maradványaira bukkantak. E városok feltárása természetesen sok szobrocskát is napvilágra hozott, amelyekből képet alkothatunk magunknak arról, hogyan öltöztek annak a kornak az asszonyai és férfiai. • A nők többnyire nagyon rövid szoknyaszerűséget viseltek, amelyet gazdagon díszített csattal, vagy gyönggyel erősítettek meg a derékon. A törzs, deréktól felfelé teljesen fedetlen maradt. Igaz, hogy az ókori India hölgyei nemigen bővelkedtek ruházati cikkekben, de ékszerekben annál inkább. „Ruhatáruk" megszámlálhatatlan gyűrűvel, karpereccel, kösöntyűvel, több soros nyakékkel s hasonlókkal büszkélkedett... а A férfiak öltözéke meglehetősen egyszerű volt; rendszerint csupán egy darab gyolcs, vagy egyéb anyag, amelyet köpenyszerűen vetettek át bal vállukon. A férfiak is és a nők is hosszú hajat viseltek, amelynek fürtjeit a tarkón összefogták. A homlok fölött vagy választék vagy keskeny aranypánt tartotta vissza a hajzuhatagot. Az ékszerek művészi kivitele, messze földről hozott drágakövei bizonyítják, hogy a régi Indiában bizony nem takarékoskodtak a szépségen I A régészek különösen gazdag leleteket tártak fel arról, hogy milyen fontos szerepet játszott a köznapi életben a rendszeres, naponta végzett testápolás. Az apró fésűkön és kis borotvákon kívül — melyek nyilván a fölösleges szőrzet eltávolítására szolgáltak — számtalan festékes tégelyt találtak; a szem festésére szolgáló fekete festéket, arcfehérítő masszákat s kagylókban tárolt piros festéket, az arc, a száj, a tenyér és a talp festésére. E leletek kétségtelenül azt bizonyítják, hogy az Indus folyó mentén élő népek kozmetikája semmivel sem maradt el az akkori „világszínvonal" mögött. Mindemellett teljes biztonsággal megállapítható, hogy a kozmetika nem volt csupán a „női hiúság" kérdése, a kiváltságosak fényűzése, hanem a kulturális életet élő ember természetes, mindennapos megnyilvánulása. Az i. e. első évezredből már lényegesen több adat áll rendelkezésünkre. A legrégibb Buddhista írásos emlékek is megemlékeznek a fürdőmesterekről, masszőrökről, akik vagy egy-egy nagyúr, vagy valamilyen nyilvános fürdő szolgálatában álltak. A nyilvános fürdők itt is — akár csak a görögöknél, vagy a régi Rómában — a társadalmi élet fontos gócpontjai voltak. Azaz: nem csak a tehetős rétegek szórakozását szolgálták, hanem gyakran fontos politikai és kereskedelmi tárgyalások színhelyei is voltak. A fürdőmester — jól lehet a társadalmi ranglétra legalsó fokán állott — sok-A mahatzlipurami templom részlete Régi idők drámáiról álmodik
