Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-10 / 32. szám
A lédeci múzeum »kincsei': korsók, mérlegek, gyertyatartók... KINCSKERESŐK KÖZÖTT A CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő Néprajzi Társaság ez év júliusában harmadízben rendezte meg a néprajzgyűjtők országos szemináriumát. Az első ilyen jellegű összejövetel 1968- ban Pozsonyeperjesen volt, ahol a szlovákiai magyarlakta területek néprajzi hagyatékai feltárását szívükön viselő lelkes gyűjtők a néprajz felosztása és a szellemi néprajz témaköréből bővítették ismereteiket. A következő évben 1969- ben, a Domicán megrendezett tanfolyamon a tárgyi néprajz felosztásáról hallgattak szakelőadásokat, míg most a harmadik találkozón, a Nyitra melletti Gymes festői üdülőközpontjában, a falumúzeumok és néprajzi kiállítások szervezése, valamint a népi építkezések és a népi műemlékvédelem képezte az előadások témáját. A gymesi szemináriumon olyan neves néprajzi szakelőadókkal találkozhattunk, mint dr. Hegyi Imre, a budapesti Néprajzi múzeum tudományos főmunkatársa, dr. Vargha László, egyetemi tanár, volt múzeumigazgató és dr. Erna Marková, az „Elet szépsége" cím alatt hazánkban a múlt évben megrendezett népművészeti alkotáverseny főszerkesztője. Dr. Hegyi Imre előadásában a múzeumi gyűjtemények belső szakcsoportosításávai, tematikus elrendezésével foglalkozott, amelyek kapcsán elsősorban a régi életformákat, életmódokat, a szorosan hozzájuk tartozó termelési viszonyok és termelési eszközök gyűjtésének módjait ismertette. — Célunk az volt — mondotta beszélgetésünk során dr. Hegyi Imre — hogy a szeminárium résztvevőinek a népi tudást, a népi ismeretanyagot valamelyest megvilágítsuk. Ennek a kultúrában elfoglalt jelentőségét hangsúlyozzuk, hogy a kivesző életformák és foglalkozási ágak összegyűlt és leülepedett ismeretanyagát, tapasztalatait az épülő és most formálódó szocialista kultúra számára optimálisan értékesíthessük." Ennek a gondolatnak a jegyében a szeminárium résztvevői helyszíni felméréseket végeztek a környéki falvakban — Kolonyban, Lédecen, Gymesen és Kosztolányban. A szeminárium munkatervében a lédeci falumúzeum megtekintése is szerepelt — A lédeci múzeumról értékénél és teljességénél fogva a legnagyobb elismeréssel szólhatok. Amatőr munkában ehhez foghatót alig láthat az ember — mondotta dr. Hegyi Imre. — Mindenképpen alapját képezheti egy regionális, esetleg az egész Zobor-vidék magyar népi kultúráját bemutató és megőrző muzeális gyűjteménynek, amely nemcsak kívánatos lenne, hanem néptörténeti és összehasonlító etnológiai szempontból objektiven képviselhetné a szlovák és a magyar nép együttéléséből adódó kulturális kölcsönhatásokat." Dr. Erna Marková előadásának tárgya a szövés-fonás népi technológiájának ismertetése volt. Az értékes elméleti magyarázatot gyakorlati példák bemutatásával tette teljesebbé. Dr. Marková személyében — úgy véljük — a lédecí gyűjtemény neves és lelkes pártfogóra talált. Dr. Vargha László a népi építészet általános elvi-gyakorlati kérdéseit, a népi műemlékvédelem feladatait és a szabadtéri néprajzi gyűjtés lehetőségeit világította meg részletesen, vetítettképes előadás keretében, az erre vonatkozó csehszlovák és külföldi irodalom egyidejű ismertetésével. Az előadásokat részletes vita, megbeszélés követte, melyek során sok értékes és tanulságos lehetőség merült fel. Előtérbe került a gondolat, hogy egyes helyeken mód nyílhatna egy régebbi típusú parasztporta műemlékké nyilvánítására, megóvására. Európában, a szocialista országokban számtalan Ilyen műemléket találhatunk. Felmerült néhány további — a lédecihez hasonló — jelentőségteljes helytörténeti, szülőföld — vagy falumúzeum létesítésének lehetősége, amelynek hivatása a már elavult életforma rendkívül gazdag tárgyi emlékanyagának összegyűjtése, kiállítása és közművelődésügyi jellegű bemutatása lenne. Megvalósítható ötletekben, eddig még kiaknázatlan lehetőségekben nincs hiány. Ezt többek között a szeminárium ideje alatt végzett kolonyi felmérés is bizonyítja, ahol a résztvevők röpke néhány óra alatt számtalan értékes népviseletre, szőttesre találtak. Minderről jegyzéket készítettek és átadták a helybelieknek, akik egy állandó jellegű kiállítás rendezésének gondolatával foglalkoznak. — Az előadásokon és gyakorlati tevékenységen kívül rendkívül hasznos volt az a tapasztalat- és véleménycsere, arait itt folytathattunk — nyilatkozott Mórocz Károly tanár, aki a galántal járásban tanítványaival elismerésre méltó eredményeket ért el a népi hagyo-Asszonyi kezek művészetét dicséri a sok értékes hímzett, varrott kézimunka mányok, elsősorban a balladák gyűjtésében, — Számtalan ötletekkel segítettük egymást, hogy a régi életforma gazdag örökségéből minél többet megőrizhessünk az utókor számára. — Amikor a lédeci néprajzi anyag begyűjtését végeztük, még csak a lelkesedés hajtott, hogy minél több anyagot tudjunk összeszedni. Esztétikai oldaláról ítéltem meg minden népművészeti tárgyat — mondotta Jókai Marika, gymesi tanítónő, — de ezután semmi értékes nem kerülheti el figyelmemet, mert szakismerettel láthatok hozzá az elkövetkező munkához ... .Egy gyűjtemény értékét nem mindig az alapul szolgáló adottságok és lehetőségek szabják meg, hanem az az emberi magatartás, amely a szándékban nyilatkozik meg" — írta dr. Hegyi Imre a lédeci falumúzeum vendégkönyvébe. Ez az emberi magatartás, túláradó lelkesedés és felelősségtudat jellemezte a szeminárium valamennyi résztvevőjét. Csak az a baj, hogy nagyon sok még az elvégzésre váró feladat és ők kevesen vannak. Sok-sok fiatalnak kellene csatlakozni hozzájuk. Jandáné H. Magda Lassan valóban csak múzeumi tárgy lesz e nemrég még közhasználatú
