Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-10 / 32. szám
-Г- Ék I М P* ^ I' шт I I 4 Ic I- l\ I I #■% lx I К Л1 I é m I ж 1н I ^1 2 ét év múltán látogattam el Ismét Taskentbe, az Üzbég SZSZK fővárosába — csakhogy most nyáron, amikor a hőmérő 43 fokot mutatott árnyékban. Ezt a másfél millió lakosú, a Kizil Kum sivatag és az Éhség Sztyeppe közé ékelt oázist úgyszólván semmi sem védi a homokpuszták forró leheletétől. Csak északkelet felé a távolban domborodnak a Kara Tau és az Alá Tau hegységek nyúlványai, de ezek sem küldenek üdítő szellőt, sőt, megállítják a sivatag felől fúvó forró légtömegeket, és ott tartják az izzó katlanban. Itt, ahol az utcai szemaforok mellé lombos fát kell ültetni, hogy a „zöldre“ váró járókelő ne kapjon napszúrást a néhány perces várakozás alatt, egy hihetetlen meglepetéssel kezdődött a viszontlátás: Két mama beszélgetését hallgatom ki az utcán. Az egyik Így szól: — Adsz sit is a gyerekkel a pionírtáborba? — Képzeld, Ahmednek már jó az én sim, azt adom vele, majd csak télen kap újat. ló, hogy szóltál, a kötéssel valami baj van, majd az apja megcsinálja ... ... Nem hiszek a fülemnek. Miket beszélnek ezek össze-vissza a síelésről? Ebben a hőségben, ahol lélegezni sem lehet! Egyáltalán! Képes valaki is elképzelni egy üzbéget tübetejkával a fején sítalpon? Ehhez túl élénk fantáziára van szükség. A területi pártbizottságon meg is említem Kamat Bekajev titkárnak az esetet és megkérdem, miért küldik innen olyan messzire üdülni a gyerekeket. Nevetve válaszol és elmagyarázza, hogy egyáltalán nem küldik messzire a gyerekeket, csak ide a Nagy Csimgam tövébe. Ez egy 3277 méter magas hegy, amelyre épp most épít a csehszlovák Transporta vállalat drótkötélpályát, és itt van nem messze. Csak a bárányfelhőktől nem látni, egyébként néhány órás autóbusz út. A hó az északi lejtőkön sokáig eltart. Igaz, nemrég még elriasztó valami volt a magas hegy: közlekedési akadály, megközelíthetetlen, ezer veszélyt jelentő szikla és erdőrengeteg. De most kiépítették üdülő központnak és ide járnak a taskenti gyerekek, de a felnőttek is. Az eredmény: síelni tanulnak a sivatag-széli óázisban a tübetejkás üzbégek. Az ismeretes földrengés jelentősen megváltoztatta az üzbég főváros arculatát. A földrengés után mind a tizenöt szovjet köztársaság segítséget küldött a városnak. De milyen segítséget! Építőket, tervezőket, épületanyagot. Az eredmény: tizenöt új negyed. Minden köztársaság egy-egy negyedet épített fel, méghozzá a legkorszerűbben. Emellett nem feledkeztek meg az üzbég nemzeti jellegről sem és így mondhatjuk, Taskent újjászületése után az ország legkorszerűbb városa lett. Nemcsak balkonos, légkondicionált, árnyékos, összkomfortos lakásokra jutotta a segítségből, hanem kőcsipkés, keleties hangulatú középületekre, lombos parkokra, szökőkutakra, sőt teaházakra is. A földrengésbiztos, V alakú pillérekre épült köztársasági legfelsőbb Szovjet épületénél 200 méter hosszú szökökút-sor ontja a szikrázó vizsugarakat hameglepetések 4 talmas kék és zöld csempés medencébe. Nemcsak új házak, hanem újabb árnyékos és szökökutaktól hűvös térségek is születtek Taskentban. A taskentiek azonban szépen hálálják meg a testvéri köztársaságok nagyvonalú segítségét: az összefogást, összetartást, egymáshoz tartozást nem emlékmű, leiirat hirdeti, hanem a köztudatban él, mert egy-egy új negyedet, utcát a segítségnyújtó köztársaságról, vagy városról neveztek el. Van itt most Moszkvai utca, Ukrán sugárút, Szibériai negyed, Tadzsik-sor, Bjelorussz lakótelep, Leningrádi tér.., Hús árnyéké fasor, a lombok alagutat képeznek a sétány fölött. Ez nem a városi park — ez gyárudvar. De parknak is beillenék. Ez köti össze az egyes részlegeket, üzemegységeket, vezetőségi épületeket. Lassan sétálok mintha parkban járnék. A fasort egy lugas-szerű beugró szakítja meg. Modern beton-üveg pavilon áll itt. Pihenő? Kávéház? Ejnye, hiszen gyárban vagyunk, ne feledkezzünk meg rólal Ez fodrász- és manikürszalon. Hogy őszinte legyek, ezen az üzemi fodrászaton nem nagyon lepődtem meg, mert tudtam, hogy ez női üzem, és a női foglalkoztatottság növelése az itt divatos sokgyermekes családok miatt számos kedvezményt, előnyt követel meg. Ami valóban meglepett, az az volt, hogy a fodrászatban senki sem várt, senki sem sorakozott. Aki amikorra bejelentette magát, akkor iött és akkor „vették munkába“. A soronkivüliek számára külön munkaerő áll rendelkezésre. De ezt nem szívesen veszik igénybe, mert itt megtörténhet, hogy esetleg várni kellene. Ha viszont várni kell, akkor miben előny az üzemi fodrászat, Igaz? Ennek a várakozás nélküli fodrászatnak a titkát kutatva megtudtam, hogy létrehozásáról a nőtanács és a szakszervezet javaslatára az igazgatóhelyettes döntött. De — és ez a lényeg — nem tekintette munkáját befeiezettnek azzal, hogy kiutalta a fodrászat létrehozásához szükséges összeget. Csak úgy és csak azzal a feltétellel egyezett bele a iodrászüzlet nyitásába, ha az valóban időt takarít meg a textilkombinát dolgozó nőinek. Az ilyen feltétel olyan munkaszervezést tett szükségessé, amely kiküszöböli a várakozást és ténylegesen jobb szolgálatot nyújt, mint hasonló városi vagy közintézmény. És Így van ez a színnyomó részlegnél működő cipészettel, az üzemi étkezdével, az üzemi árudákkal is. így azután nem csoda, hogy 13 000 nőnek itt jobban működő szolgáltatásokat tudtak biztosítani, mint másutt. xxx 1. Az Új-moszkvai sor egy részlete. 2. Modem kávéház hagyományos stílusban Taskent egyik újjáépült utcáján. 3. Árnyékos lombsátor alatt a munkahelyre — a taskenti Textilkombinát parknak is beillő gyárudvara. 4. — Ilyen anyagokat szövünk, ez a legkelendőbb — mondja a taskenti textilgyár fiatal szövőnője. A szerző felvételei Sok a gyerek. Nem szokatlan a 8—10—12 gyerekes család. Az ilyen nagy családoknál az anya természetesen ritka esetben dolgozik. De a munkaerőszükséglet az üzemekben nagy, ezért olyan előnyöket kell a nőknek biztosítani, hogy az anya több gyermek mellett is ne csak dolgozhasson a termelésben, hanem az előnyt is jelentsen számára. Nemcsak anyagi előnyt, mint a következő meglepetésben látni fogjuk. A taskenti textilkombinátnak nem kevesebb mint 18 — gyermekeknek létesült intézménye van. Az első meglepetés: 1965 óta már szabad helyek is vannak a bölcsődékben. Az úttörőtáborokban egyetlen turnusban 600 gyereket üdültetnek, évente 1800-at. 2 gyermekkórházuk van és egy szülészetük. Két iskola, üzbég és orosz nyelvű, a munkahét 40 órás, nem csoda, hogy 3000 nő technikumban tanulhat. Persze, a 99 százalékban nőket tömörítő szakszervezet elnöke nő. Ráadásul ő a személyzeti osztály főnöke. xxx A hihetetlen taskenti hőségben pillanatok alatt felüdültem, amikor az egyik cipőüzlet kirakatában megpillantottam az odahaza hónapok óta keresett 12-es tonlszcipőt kilencéves fiam számára. Alacsony és magas fűzős, gumi bokavédővel és anélkül, mindenféle. Csupa gyerekeknek való kisebb nagyobb vászoncipő. De rég láttam ilyesmitI Mert odahaza van ugyan felnőttnek való és egészen piciny, de éppen 12-es, 13-as nincsen, illetve nem volt (mire e sorok napvilágot látnak, talán már lesz, de tapasztalataim azt súgják, hogy előbb nő bele kisebbik fiam a nagyobbik vászoncipőjébe ...) Azon nyomban kaptam magam és elsiettem a taskenti 1. sz. Cipőgyárba, ahol ezeket a vászoncipőket gyártják. Az első kérdés, amelyet a gyár gazdasági vezetőjének Valentyincr Dolguseva asszonynak szegeztem, a következő volt: Kifizetődik-e ilyen aprócska cipők gyártása, ilyen alacsony áron, amikor a gazdasági reform szerint lehetetlen, hogy ez előnyös legyen? — Fején találta a szöget — válaszolta Valentyina Dolguseva. — Ez valóban probléma volt és lenne ma is, ha nem terveztük volna be a kis cipők gyártását a Kereskedelmi Minisztériummal. Csakhogy a számunkra kötelező állami tervbe beleszól a kereskedelem is. A reform szabályai szerint számunkra nemcsak önmagában a nyereség előnyös, hanem mindenekelőtt az állami terv teljesítése és túlteljesítése révén elért nyereség. A kis cipőkre ráfizetnénk, de mert a terv kötelező, gyártanunk kell. S mert ebben is teljesítjük a tervet, jutalom jár érte. Ezért nem fizetünk rá. Lám a kötelező (érv... Mennyi vita volt nálunk akörül, hogy kötelező legyen-e az állami terv, vagy sem, mennyien szidták a terv kötelező voltát. Pedig éppen ez a kötelező (érv ad az üzbég gyerekek lábára elég vászoncipőt, és adhat nálunk is ... VILCSEK GÉZA
