Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-03 / 31. szám
másztam a szomszédos laktanyába virágot lopni! Szerencsére nem lett belőle laktanya-fogság I Ebből is látható, hogy nem voltam elkényeztetett gyerek, s talán csak a külsőmnek köszönhető, hogy a főiskolán, az első időben, én voltam a „budai úrilány"... Pedig akkor még semmi közöm nem volt Budához, úrilány pedig sosem voltami A lakás hallját magyaros bútorokkal rendezte be, gyűjti a tányérokat, köcsögöket, szép hímzésű népviseleteket. Egy darabka falut varázsolt a hegyre ... — A szerepeimben gyakran hasznosítom falun szerzett, sok színű élményeimet. Tudom, hogyan fogja keszkenőjét a parasztlány, hogyan siet a titkos találkozóra, hogyan viszi a kapát és a tejesköcsögöt... A „Liliomfi“ Erzsiké szerepében például sokat felhasználtam régi, kedves emlékképeimből. Nem akart színésznő lenni. A véletlen vitte a pályára. — Szentesen érettségiztem: akkor az a város volt édesapám munkahelyéhez a legközelebb. Az iskolában egyszer szavalóversenyt rendeztek, s a próbán hallottam, hogy valaki József Attila „Kései sirató" című versével készül. Hallgattam egy darabig, aztán felkiáltottam: „Ezt nem így kell elmondaniI Majd megpróbálom én..." — Megpróbálta és sikerültl De még ekkor sem gondolt a színészpályára. Építésznek jelentkezett, bár édesapja azt szerette volna, ha lánya folytatja az ő munkáját. Nem vették fel a műszaki egyetemre. — Nem keseregtem, hogy nem lettem egyetemista. Elmentem dolgozni. Könyveltem, leltároztam, kapáltam ... Aztán elhatároztam, hogy „csak azért is" megpróbálkozom a színpaddalI Kevés az önbizalmam, de ha valamit be kell bizonyítanom, akkor minden erőfeszítésre képes vagyokl Az adott erőt, hogy egyáltalán nem bíztak elhatározásom sikerében ... A főiskolán Adóm Ottó osztályába járt, Nagy Annával, Koncz Gáborral, Koltai Jánossal, Agárdi Ilonával... 1963-ban végzett, s — mint akkor minden fiatal színész — vidéken kezdte a pályát. Hat évig szolnoki, egy évig pedig miskolci színésznő volt, s most szerződtette tagjai sorába a József Attila Színház. — Nekem a vidékre menés nem volt sem „száműzetés a paradicsomból", sem keserű kötelesség. Szinte „haza" mentemi Végiggondoltam, milyen előnyeim származhatnak vidéken, s beláttam, hogy itt nem kell attól félnem, hogy „beskatulyáznak". Rengeteget játszottam: „Irlcutszki történet", „Liliomfi", „Egy szerelem története", „Vérnász", Abigail a „Salemi boszorkányokéban, Maggie a „Bűnbeesés után“-ban, Lavínia az „Amerikai Elektrádban, Cordélia a „Lear király”ban ... Szerettem vidéki színésznő lenni! — De azért, vallja be, örül, hogy Budapestre szerződtették ... — szegeztem neki a kérdést. — Hát persze! Ez nem is lehet vita tárgya ... Legfeljebb az, hogy lesz-e ezután is lehetőségem az utazgatásra? Imádok utazni. Bejártam már a fél világot, de becsületesen megismerkedtem a hazai tájakkal is. Számomra az utazás sohasem fárasztó. Volt valami izgalmas abban, hogy egyik nap. Szolnokon játszottam, másik nap egy kis faluban „tájoltam“, harmadik nap pedig San Sebastianban, vagy az acapulcói filmfesztiválon voltam!... Az utóbbi években, ha csak tehettem, mindennap hazajöttem Andrishoz, azaz Andreához: három és fél éves kislányomhoz. Minden fáradságom szerte foszlott, amikor azzal fogadott: „A kis bilógok szálnak!" Lefordítsam? Egy kaktusz megszúrta az ujjacskáját... „Andris" — amikor meghallotta, hogy róla beszélünk — azonnal ott termett fiatal, szőke mamája ölében. Még soha nem látta színpadon az édesanyját, csak a televízióban. Amikor először fedezte fel a képernyőn az ismerős arcot, így kérlelte a papáját: — Vegyük ki a mamit a tévéből! Anya és kislánya — a budapesti szerződés jóvoltából — most mindennap együtt lehet. Bár már itt a nyár, s vége a színházi szezonnak, Gyöngyössy Kati napjai mégis munkával telnek. — Milyen filmekben láthatjuk legközelebb? — A Balassi Bálint életéről készülő „Szép magyar komédia" című film egyik női főszerepét játszom, s egy pszichológusnőt alakítok Szemes Mihály „Érik a fény" című filmjében, amelynek hősei a televíziótornyok tervezőmérnökei. SOMOS AGNES LVASÚINK nyári LIMPIAJA ismerjük meg barátainkat, szomszédainkat utazzunk együtt! Reméljük, kedves olvasóink figyelmesen olvassák lapunkat. 27-es számunktól kezdve ugyanis nagy nyári rejtvényversenyünkre vonatkozó anyagokat közlünk a baráti, szocialista országokkal kapcsolatban. Első kérdéseinket lapunk 30-as számában közöltük. Még nem késő — szerezzék be, vagy gondosan őrizzék meg lapunk minden számát, hogy válaszolni tudjanak minden kérdésünkre. A versenybe az is bekapcsolódhat, aki csak egy országra vonatkozó választ ad. Minden országról 2x5 kérdést teszünk fel, s a díjakat is eszerint sorsoljuk ki. A nagydijak sorsolásába azonban csak azok kerülhetnek be, akik minden országra vonatkozó kérdésre helyes választ adnak. Ne szalasszák el ezt a lehetőséget, amely ingyenes külföldi utazásokat, sok tárgyi jutalmat kínálI Versenyezzenek önök isi Lehet, hogy ön jut el: Szovjetunióba, Bulgáriába, NDK-ba vagy Magyarországra. képezi a bevételek zömét. A családok 20 százalékában a nő és a férfi bevétele egy szinten mozog. Ez bizony a hazai viszonyoktól jelentősen eltérő helyzetet alakít ki és más fényt vet a nők jelentős számának helyzetére. A háború következtében megnövekedett a családfenntartó nők száma. E 14 millió nőnek a helyzetét így látja a demográfus tudós: — A családfenntartó nők jelentős hányada hadiözvegy, de sokan elváltak és, mint mondottuk,-7 százalékában azért családfők, mert keresetük nagyobb a férfiakénál. A háború idején sok nő állt termelő munkába és a háború után is munkában maradt. Míg a fiatal nemzedék nagyobb képesítéssel kezdhette munkáját, a háborúban munkába lépett nők többnyire segédmunkásként dolgoztak, s mint családfenntartók nehezen tudtak tovább tanulni. Ezért ma az átlagos képzettséget tekintve jelentős különbség van a háborús nemzedék és a fiatalok között. A munka jellegét illetően is hátrányosabb a helyzetük, mert nem mindenkinek volt lehetősége átképezni magát a korszerűbb, nőknek jobban megfelelő munkára. Így is azonban jelentős javulásnak vagyunk tanúi: csökkent az építőiparban és a közlekedésben alkalmazott nők hányada, megnövekedett az adminisztrációban, tudományban, kereskedelemben, oktatásügyben, és az elektrotechnikában, műszeriparban dolgozó nők száma. SZAKKÉPZETTSÉG, GONDOSKODÁS Galina Szergejevától megtudjuk, hogy a nők szakképzettségi átlaga fantasztikus arányokban megnövekedett: A népgazdaság főiskolai képzettségű szakembereinek 50 százalékát, szakközépiskolai képzettségű szakembereinek pedig kétharmadát nők képezik. Galina Szergejeva rámutat, hogy a szakképzettség átlagának növekedése jelentős mind demográfiai, mind szociológiai szempontból: A szakképzettség egyenes arányban van a foglalkoztatottsággal. A háztartásban dolgozó nők között egyetlen sem rendelkezik főiskolai végzettséggel, viszont háromötöd részben szaképesítés nélküliek vannak a háztartásban. Minél nagyobb képesítést szereztek, a nők, annál inkább vonzódnak az alkalmaztatáshoz. Megkérdem Galina Szergejevát, nem hat-e a nők alkalmazotti viszonya kedvezőtlenül helyzetükre, hiszen a csökkent szabad idő előnytelen, s mint mondotta, a házi munkák még mindig sok időt emésztenek fel a „második műszakban“, A kérdést így látja: — A problémát nem oldja meg a házastársak közti otthoni munka megosztása, bár ez is némileg segít az asszony helyzetén. Ez azonban csak szükségmegoldás. A hangsúly a szolgáltatási hálózat kibővítésén van. Olyan színvonalra kell törekednünk e téren, hogy a többgyermekes anyák is bekapcsolódhassanak a társadalmi termelésbe, s emellett a család számára kifizetődjék a szolgáltatások igénybe vétele. Ma már a szolgáltatások minősége is döntő szerepet játszik. Ha a szolgáltatások nem helyettesítik kellő színvonalon a házi munkát, a nő nem vállal munkát. Bár munkavállalásának fő motívuma anyagi jellegű a nők szempontjából, úgy vélem, ennek egyúttal jelentenie kell a házi munkák igája alóli felszabadulást is, csak úgy teljesíti szerepét. Üzemeinkben, főleg többnyire nőket foglalkoztató üzemekben ezt tudatosítják. A nők szabad idejével kapcsolatos és foglalkoztatottságukkal járó problémák megoldásával az üzemekben igazgatóhelyettesi szinten törődnek. Mi tudományos dolgozók is sok esetben megirigyeljük azt a törődést, amit az üzemekben tapasztalunk. (E sorok írója megerősítheti az állítást, s bizonyára alkalma nyílik még riportban beszámolni néhány női üzemben látottakról.) Az alkalmazotti viszony tehát sok előnnyel jár, mind az üzemekben szervezett; szolgáltatások, mind az anyagi ellátottság tekintetében. Ezen felül jobb lehetőség nyílik a nők előtt kulturális és szakmai fejlődésük szempontjából. Ha a társadalmi termelésben való részvétel ilyen előnyös, akkor miért nem dolgozik mégis minden nő? Nos, az okok nagyon különbözők. A nők megválogatják munkahelyüket. Női igényeknek megfelelő üzem nem mindenütt van. Jellemző, hogy a legtöbb női igényeknek megfelelő üzem (elektrotechnika, elektronika, élelmiszeripar stb.) az 1959— 1965-ös ötéves tervben létesült. És éppen ezekben az években 63 százalékról 79 százalékra nítba munkaképes nők részvétele a társadalmi termelésben. 3 százalékban a nők egészségügyi okok miatt nem állnak munkába. És ami a leglényegesebb, nem mindenütt képesek összeegyeztetni a családban betöltött szerepüket a társadalmi munkával a szolgáltatások különböző színvonala miatt. A nők anyagi, kulturális, és társadalmi helyzete további javításának útja tehát véleményem szerint bekapcsolódásuk a társadalmi termelésbe. Ez azonban csak akkor jelent a nőknek felszabadulást, ha a szolgáltatások színvonala és az üzemekben a nőkről való gondoskodás növelése kíséri. Milyen mértékben, milyen színvonalon és minőségben szükséges e törődés javítása, azt nagyon differenciáltan a munkahely, a családi viszonyok, az anyagi ellátottság stb. alapján keletkező szükségletek szabják meg. A munka jellege az alapvető tényező. Ez azonban a műszaki fejlődés során igen gyors ütemben változik, mégpedig a nők javára: fizikailag nem megerőltető, de képzettség szempontjából igényesebb munkahelyek kínálkoznak. Az ilyen fejlődés előnyeit csak akkor használják ki a nők, ha háztartásban lekötött asszonyok is képzettségre tehetnek szert és a gyerekek felcseperedése után azonnal bekapcsolódhatnak az igé-nyes munkába. Ez a fejlődési irány gondos szociológiai és közgazdasági felméréseket tesz szükségessé, hogy mind a szakmai képzés, mind az üzem tervezés, a szolgáltatási hálózat tervezése megbízható adatokra támaszkodhasson. Befejezésül meg kell mondanom, hogy Galina Szergejeva épp az itt vázolt irányban fejti ki tevékenységét, tudományos kutatásai és következtetései a női munkaerőtartalékok felmérésére irányulnak. Munkáját az ilyen törekvés számára legmegfelelőbb helyen, a szövetségi tervhivatalban fejti ki és szoros kapcsolatban áll a Szovjet Nők Tanácsával. Számos szovjetunióbeli üzemben tett látogatásom meggyőzött róla, hogy azok a szempontok és elképzelések, amelyekről a tudós beszélt, nemcsak a legfelsőbb intézményekben, hanem az üzemekben ma már irányadók. A tudományos kutatásnak ilyen kedvező hatása a gyakorlatra, irigylésre — vagy inkább követésre — méltó VILCSEK GÉZA Galina Petrovna Szergejeva, a GOSZPLAN országos tervhivatal tudományos munkatársa A szerző felvétele
