Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-03 / 31. szám
Gyöngyössy Katalin villája keltjében (Foto: Jelinek György) Nyár a hegyen Fenn a hegyen, a Fodor utcai kertben pompáznak és illatoznak a virágok. Forró nyár van a hegyen... Gyöngyössy Katalin — akit néhány évvel ezelőtt éppen a »Nyár a hegyen' című filmben szerettünk meg — tekintetével szinte simogatja kedves virágait. A természet szeretetét, mai kertészkedő hobbyját főagronómus édesapjától örökölte. A család, a négy gyerekkel, végig lakta csaknem egész Magyarországot, a Tiszántúlt és Dunántúlt. A kislány — a tanyákról — kilométereket bandukolt naponta hóbanfagyban, tűző napsütésben az iskolába. — Tudom, hogy most nem hinnék, de kislány koromban szörnyű rossz gyerek voltami — kezdte nevetve a beszélgetést, miközben letette az asztalra a hideg narancslét. — Fára másztam, elcsatangoltam, pandurzsiványt játszottam a fiúkkal, s a virágot már akkor is nagyon szerettem. így történt, hogy egyszer be-4 „Az alkalmaztatás demográfiai problémái“ című szovjet tanulmánygyűjteményben egy Lenin-idézetre lettem figyelmes: a nők társadalmi termelésében való részvételének szükségességéről szólva Lenin hangsúlyozza, hogy a tényleges felszabadulást és a férfiakkal való egyenlő helyzetet semmi esetre sem értelmezhetjük, mint egyenlőséget a munkatermelékenységben, a munkavállalás nagyságában, a munkaidő hosszában, a munkafeltételekben stb. A tanulmány szerzője, Galina Petrovna Szergejeva, rámutat e megállapítás időszerűségére: a nők helyzetének felmérésénél a feltétlenül differenciált, társadalmi rétegekként, munka- és családi viszonyok stb. szerint megkülönböztetett szempontokat kell érvényesíteni. Ez az alapállás a szokottnál mélyebb és alaposabb bepillantást tett lehetővé a nők problémáiba, s ezért feltétlenül találkozni szerettem volna az ez irányban kutató Galina Szergejevával. Végül a Szovjet Nők Országos Tanácsának segítségével nyélbe üthettük a beszélgetést az Állami Tervhivatal (GOSZPLAN) munkaerőtartalékok kérdéseivel foglalkozó osztályának tudományos munkatársával, Galina Petrovna Szergejevával, A NŐK NEM EGYFORMÁK — A törvény szerinti egyenjogúság nem jelenti egyben minden nő egyenlő helyzetét — mondja Galina Petrovna Szergejeva. A nők társadalomban betöltött szerepét mind objektív, mind szubjektív körülmények szabják meg, s ezek sokasága szerint több csoportot kell megkülönböztetnünk. Az egyenjogúság tehát nem mindenki számára jelenti ugyanazt. Felméréseik szerint az alkalmazásban levő, és emellett gyermeket nevelő nők szabad idejéből a házi munka hétköznapokon 4—5 órát, munkaszüneti napokon 8—9 órát is igénybe vesz. A házi munkára és gyermeknevelésre két, két és félszer több időt fordítanak, mintha férfiak. Ez az időráfordítás területenként és körülményekként változó, de a különbség mindenütt lényeges. A nők helyzetének javítását tehát a házi munkák lényeges csökkentésében látjuk. — Különös helyzet alakult ki a közép-ázsiai és Kaukázuson túli köztársaságokban, ahol nagyon gyakoriak a sokgyermekes családok. Megállapítottuk, hogy a nők részvétele a társadalmi termelésben egyenes arányban van a gyermekek számával. A háromnál több gyermekes nők alkalmazása nagyon kevés, az egész országban nem több 3,5 milliónál. — A nők bevonása a társadalmi termelésbe véleményem szerint igen fontos. Az alkalmazás kedvezően hathat a nő helyzetének javulására, még olyan vonatkozásban is, mint a családtervezés. A felmérések igazolják, hogy ott, ahol a nők munkavállalása nagyobb — a városokban —, a családok 86—94 százalékában csak 1—2 gyermek van. Ugyanakkor az alkalmazott nők szabadidő-igénye nagyobb, ezért háztartási gépekkel szerelik fel otthonukat, s jobb szolgáltatásokat követelnek. Mindez csökkenti a házi munkákat, növeli a szabad időt. Több szabad idő pedig nagyobb lehetőséget ad a szakképzettség növelésére is. A HÁBORÚ KÉSŐI KÖVETKEZMÉNYEI A nők jelenlegi helyzetének felvázolása során Galina Petrovna Szergejeva érdekes jelenségre figyelmeztet: A Szovjetunióban 1959-ben 14,5 millió családban nő volt a családfő. Ez a szám napjainkig némileg csökkent ugyan, de így is az összes családok 28 százalékában a nő a családfenntartó. Családfőnek akkor számítják az asszonyt, ha vagy nincsen a családnak férfi kenyérkeresője, vagy a nő keresete nagyobb, mint a férfié. Igen érdekes adat: a családok 73 százalékában a férfi többet keres, mint a nő, viszont teljes 7 százalék az olyan család, ahol a nő keresete A nők és a GOSZPLAN 14 millió csalódban asszony a családfő Hogyan értelmezik a nők helyzetének javítását a Szovjetunióban? Demográfiai és alkalmaztatási problémák a tudós szemével — A nők helyzetének felmérése feltétlenül megkülönböztetést követel
