Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-20 / 29. szám

szervátültetéssel. Nekem a szervátültetéshez semmi közöm. Én nőgyógyász vagyok, és arra törekszem, hogy ha lehet, segítsek a meddő asszonyokon, hiszen ez orvosi kötelességem. Az én munkám az, hogy az anya testén kívül az anya saját petesejtjét megtermékenyítsem férje ondójával. Tehát a megtermékenyített petesejtet nem transzplantálom egy másik nő testébe, hanem visszahelyezem az anya testébe. Ez lényeges különbség I

Az csak természetes, hogy dr. Edwards és dr. Steptoe kísérletei ugyancsak nagy port vertek föl. Érthető, hiszen maga a tény — a lombikbébi — „megszületése" senkit sem hagyhat hidegen. Egyrészt gyermektelen házaspárok, meddő anyák ezrei ostromolják az oldhami kórházat, másrészt viszont egymást érik a támadások. Dr. Steptoe előtt nem ismeretlenek a vádak, amelyekkel akár a vallás, akár az erkölcs, akár egyéb szempontokból illetik.

— A tudomány mindig is kénytelen volt szembehelyezkedni a vallással és sohasem vetette alá magát erkölcskódexeknek, — mondja. — Tisztában vagyunk azzal, hogy minden tudományos felfedezés a vele való visszaélés kockázatával jár. Támadóink leggyakoribb érve Aldous Huxley 1932-ben megjelent utópisztikus regénye, a „Szép, új világ", amelyben a társadalom kizárta az anyaságot, és az embereket egy bizonyos kasztrendszer alapján lombikokban produkálja. Azt mondják, hogy felfedezésem segítségével egy új Hitler korlátlan mennyiségű katonát „termelhetne"... Ostobaság. A repülés úttörőit, Blériot-t, Ciolkovszkijt és a többieket terheli talán a felelősség a légitámadásokért, a bombázásokért? A haladást nem lehet megállítani, még akkor sem, ha bizonyos veszélyt rejt magában. A nő biológiai funkciója az anyaság, ami után ösztönszerűen vágyakozik. Sokan nem érhetik el soha, de sokaknak most már nem elérhetetlen álom. és nekem kötelességem, hogy tehetségem szerint hozzásegítsem őket...

Éljen az egyenjogúság! Ez a hölgy a tűznyelők veszélyes pályájára lépett, s a férfitüznyelökével egyenrangú mutatványával ejti ámulatba a közönséget. De mintha a férfinézöknek nem a tűznyelés látványa volna a legérdekesebb ...

vei jobban jártunk volna, akkor férjünket megbízzuk egy bevásárlás lebonyolításával. Ennek alapján minden kétséget kizáróan megerősödik biztonságérzetünk, hogy inkább mentünk volna feleségül a Hufnágel Pistihez, az nem bámészkodott volna -az elárusítónőre, hanem a krumplit nézte volna és akkor nem kerülhetett volna annyi rothadt be■ Bátorság. Napjainkban is szükség van bátorságra. Ha a gyerek a labdával beverte a szomszéd ablakát és az ricsajt csap emiatt, akkor az ügy elintézésére a férjet küldjük. Ez azért előnyös, mert míg egy asszony ilyen estben feltétlenül felizgatná magát, addig egy férj az ügyet a sarki vendéglőben simán elintézi a szomszéddal egy pohár bor mellett.

■ Eszménykép. Ha összehasonlítjuk eszményképünket a férj jelenlegi megjelenésével, szokásaival és viselkedésével, akkor pontosan meg tudjuk állapítani a különbségből, hogyan neveljük fiúgyermekeinket, hogy azokból hozzávetőlegesen rendes emberek váljanak.

■ Védelmező, oltalmazó. A férj az asszony védelmezője és oltalmazója. A férj jelenléte rendszerint megvéd bennünket más férfiak tolakodásától, vagy udvarlásától. Ezért, amikor fennáll más férfi udvarlásának veszélye, a férjet feltétlenül távolítsuk el, például küldjük le valamiért az önkiszolgálóba. •

... Ennyi példából is nyilvánvaló, hogy a férj használható személy a házasság előrehaladott stádiumában is, csak a megfelelő kifejezések alatt a megfelelő tartalmat kell látnunk. És mindenek fölött, ne hagyjuk fejünk fölé nőni. Ha arról akar meggyőzni bennünket, hogy ő — például — mégiscsak a család esze, mert elnyerte a fizikai Nobel-díjat, erősítsük meg fentebb vázolt értelmező szótárunk igazát azzal, hogy bebizonyítjuk: a mosógépet mégis képtelen megjavítani I

Vilcsek Géza

|fét ne^ amnykönyvböi.

1970 augusztus elején lesz húsz esztendeje annak, hogy megalakult az Állami Faluszínház magyar együttese. Ekkor indult el a színészi pályán két tehetséges művésznő, Bottka Zsuzsa és Lelkes Magda is, akik azóta ugyan már nem a színpadon, hanem a színház irodájában, íróasztaluk mellett szolgálják Thália istennőt, de akik több éves színészi munkájukkal beleírták nevüket a csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszás aranykönyvébe. 1950 augusztusában hangzott el a színpadról a felszabadulás után magyar szó először és ezek kimondói között ott voltak ők is, az úttörők. Most, az évfordulóval kapcsolatban róluk is meg kell emlékezni, nem lehet őket elfelejteni...

Bottka Zsuzsa, a lévai származású, kedves, törékeny színésznő a megalakult Faluszínház magyar együttesében fiatal menyecskék és lányok kedves megjelenítésével hívta fel magára a figyelmet. 1952-ben, mikor a MATESZ megalakult, Komáromba szerződött, ahol művészete sokat fejlődött, kiteljesült. Felejthetetlen alakításokkal gazdagította a Magyar Területi Színház előadásait: mint Fjokla Ivanovna, Gogoly: Leánynéző c. víg játékában, mint Teréza mama az „Aranyemberben“, a „Tanítónő“ nagyasszonyaként, az „Ármány és szerelem“ c. Schillerdráma Millernéjeként. Emlékezetes és sikeres alakítása volt a „Kalandor grófnő“ címszerepében, a „Professzor Polezsájev“ -ban, az utóbbi években pedig mint a „Különös házasság“ francia kisasszonya, vagy a „Liliom“ Hollunder fényképésznéje aratott megérdemelt sikert. A zenés műfajban is otthon volt, hisz ki ne emlékezne az „Érdekházasság“ kedves Makraméjára, vagy a „Nyári kaland“ orvosnőjére? Ragyogóan eljátszotta még a „Bernarda háza“ Ponciáját és a „Szent Péter esernyője“ Müncznéjét, aztán abba kellett hagynia ezt a gyönyörű művészpályát. A sok utazás, fáradozás miatt megrendült egészségi állapota idő előtt lekényszerítette a deszkákról, fiatalon. 1967 óta a színház szervezési és propagandaosztályán dolgozik. Íróasztala mellett szolgálja azt, amire 1950-ben a Faluszínház indulásakor vállalkozott: színházat csinálni.

Lelkes Magda hegysúri születésű, a Faluszínház 1950-es megindulásakor a tűzrőlpattant asszonyszerepek alakítója, a vérbeli komika ftgyancsak az úttörők egyike. A Faluszínháznál az emlékezetes „Kecsketejben“ már megmutatkozott későbbi szerepköre; a férjet kordában tartó asszony, az anyósszerepkör. És mindaz, amit a komika szerepköre megkíván, 1952- től a komáromi MATESZ-ban el is játszotta. Lányt, asszonyt, nagymamát és anyóst egyaránt, drámát, komédiát vegyesen. A MATESZ első darabjában komoly intrikaként mutatkozik be ugyan (Lidi asszony), de a következő szerepe, a Leánynéző Agái ja Tyihonovnája már vérbő komikai alakítás volt. És jött a sok vidám főszerep és kedves epizód: Tulipán szabóné az „Ingyenélőkben“, címszerep a „Dulszkyné erkölcsében“, Zsófi asszony az „Aranyemberben“, elnöknő a „Púcsik Jóska karrierjében“, nagymama a „Lámpásban“ és a többi sikeresen megoldott szerepben. Aztán — ugyancsak a sok utazással járó fáradság, éjszakázás, állandó testi és lelki igénybevétel a színpadi próbákon és előadásokon — betegessé tették, a szíve, mely aranyból van, mikor a közönséget szórakoztatni kellett — kezdett „rendetlenkedni“. 1965-ben még eljátszotta a „Nyolc nő“ című krimivígjáték egyik jelentős szerepét, aztán abba kellett hagynia. De 6 sem vált meg a színháztól. Hosszú betegeskedés után, mint csökkentett munkaidejű dolgozó újra a színház szolgálatába állt, és ma a színház személyzeti előadója. Az 6 gondja kollégái ügyes-bajos dolgainak intézése, szinte „mamája“ a társulatnak. Ő, aki annyi felejthetetlenül vidám perccel ajándékozta meg a nézőt a színpadon, most az íróasztal mellett jókedvűen, „lelkesen“ és pontosan végzi színházi teendőit.

Bottka Zsuzsa és Lelkes Magda — színházunk érdemes, sok sikert aratott színésznői — már nem lépnek a közönség elé, de úgy hiszem, minden néző emlékszik rájuk és fog is emlékezni, hisz anynyi kellemes színházi élménnyel gazdagították a nézőt. Ma — íróasztaluk mellett ők is jubilálnak, húsz évet töltve a színház szolgálatában. A további évekhez kívánunk nekik tartós egészséget, sok örömöt és boldogságot munkás napjaikban! És nem felejtjük őket,

Sípos Jenő, Komárom