Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-20 / 29. szám

„NOURALOM"

Kolozsnémán

A közéleti embernek nincs munkaideje. Dolgozik egész nap, legtöbbször ebédidő nélkül, este, késő éjszaka, sőt kora hajnalban is. Ha férfi, akkor nincs semmi baj. A feleség leveszi válláról a családi gondokat, ellátja a háztartást, neveli a gyerekeket. Egy nő viszont csak akkor adhatja fejét közéleti tevékenységre, ha van nagymama, aki ellátja helyette a második műszak teendőit, vagy ha a férje segítőkész, megértő s nem pöröl, ha munkából hazatérve máris nem párolog a leves az asztalon. Ilyen szerencsés helyzetben pedig csak kevesen vannak. Talán azért is van nálunk olyan kevés nő vezető beosztásban. Azért semmi esetre sem, amiért sokan hiszik, hogy a nőkből hiányoznak azok az adottságok, amelyek egy üzem, szövetkezet, vagy falu vezetéséhez kellenek.

Ezt bizonyítja Kolozsnéma példája is. Ebben a nyolcszázötven lakosú faluban már tizenhárom éve nő az elnöke a •nemzeti bizottságnak. Egy ilyen kis faluban, mint Kolozsnéma, is akadnak események, amelyek próbára teszik a vezetők rátermettségét. Molnár Regina az elnöki tisztségben eltöltött években is vizsgázott ebből, de már előtte is, mindjárt a háború után bebizonyította, hogy alkalmas irányításra, vezetésre. 1946-ban például, amikor megnyílt a faluban az óvoda, beadta oda két kislányát. Azt hitte, másik is ezt teszik, de tévedett. Csak hat gyerek üldögélt a kicsi székeken, amikor elkezdődött a tanítási év. Ebből kettő az övé volt, kettő a komiszáré, kettő a „csendőré“. Arra egyáltalán nem gondolt, hogy ezzel a tettével magára hívja mind a falu, mind a hivatalos szervek figyelmét. Sokan elítélték miatta, mások követték a példáját. Egy év múlva már huszonhét gyerek járt az óvodába. Az akkori vezetők pedig azt mondták, olyan asszony ő, akire az újért folyó küzdelemben számítani lehet. 1947-ben megszervezte a faluban a Zivenát, majd később a nőbizottság elnöke lett, egészen 1957-ig, amikor a hnb elnökévé választották.

A hnb-k elnöki hivatala ekkor tiszter letbeli funkció volt. A hnb titkár azonban 1958-ban megbetegedett s Molnár Regina vette át a feladatkörét, 6 végezte a munkáját. Ekkor úgy volt, hogy csak a következő választásokig vállalja. De két év alatt bebizonyosodott, hogy ő a legalkalmasabb és a leghivatottabb arra, hogy a falu közügyéit intézze. Pártiskolázásra is kezdtek járni az asszonyok és többen beléptek közülük a pártba. Az asszonyok minden téren aktívabbak lettek. A nőbizottság munkáját is segítette jó tanácsokai, hiszen járatos volt a nő-Az árvíz után újjáépült falu egy részlete

Molnár Regina, a hnb elnöke

Czaká Piroska, az iskola igazgatónője

Amióta Веке Erzsébet a hentes

mozgalomban. Ekkor szerveztek Kolozsnémán egy önkéntes női tűzoltócsoportot is, amely azóta országos hírnévre tett szert, egy önkéntes egészségügyi csapat, amely sohasem hiányzik a járási vöröskeresztes vetélkedőkről. Molnár elvtársnőt 1964-ben újraválasztották, továbbra is 6 maradt a hnb elnöke. 1965- ben az árvíz idején — amely minden vezető embert próbára tett — Regi néninek is vizsgáznia kellett emberségből, helytállásból. S mint eddig, most is kitűnőre vizsgázott. Irányított, jó szóval biztatott, parancsolt, s kézbe fogta a lapátot a gáton, telefonált, hogy hetekig rekedt volt tőle a hangja. Az árvíz után állami segéllyel újra épültek a rombadőlt házak. Tavaly megkezdték egy önkiszolgáló élelmiszerüzlet, egy vendéglátó üzem és egy ötéves iskola építését.

— Az iskola építése már nagyon időszerű volt — vezet be bennünket Czakó Piroska, az iskola igazgatónője a régi iskolába, ahol az 1970/71-es iskolai évben tanítanak utoljára. A két tantermes iskola szegényes benyomást kelt, s a tisztaság sem tudja palástolni az öreg falak nyomasztó hatását.

Az új iskola három osztályos lesz, a negyedik termet pionírszobának fogják használni. Ilyen kicsi iskola elég a falunak. Nincs nagyobbra szükség, hiszen Kolozsnéma kis falu. Jobban áttekinthetők a problémák, talán jobban összeférnek az emberek is. Van azonban hátránya is. Nem tudnak például kifizetődő szolgáltatásokat bevezetni. Pedig erre jó alkalom lenne a hnb-re vonatkozó új törvény, amely négy évvel ezelőtt lépett életbe. Ahhoz azonban, hogy egy új törvény adta lehetőségekkel élhessenek, nem elég csak a vezetők rátermettsége, a falu nagysága, a lakosság létszáma. Egyéb sajátos helyi adottságok is szükségesek. Addig például, amíg másutt az új törvények gyakorlati érvényesítésén dolgoztak, Kolozsnémán a hnb dolgozóinak a falu újjáépítése adott munkát. Ennek ellenére helyet szereztek már egy ruha- és fehérneműgyfijtőnek, ahová az asszonyok a tisztítani való ruhát és a mosni való fehérneműt hordják.

— Szükség lenne még egy női fodrászra is — latolgatja Élesztős Erzsébet, a nőszövetség elnöke. Ahogy Regi nénit ismerjük, meg is tesz mindent, hogy legyen.

— Természetesen, bár nem lehet egyik napról a másikra, hiszen kevés a középület. Szeretnék még nagyon sokat tenni ezért a faluért, de már fáradt vagyok, úgy tervezem, hogy a következő választások után nyugdíjba megyek, — töpreng el beszéd közben Molnár Regina.

Talán nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk, hogy Molnár Regina hatvanegy éves s ebben a korban már könynyebben elfárad az ember. Különösen ha olyan sok munkában bővelkedő évet töltött a falu érdekében, a közösség, a társadalom szolgálatában. De ha nyugdíjba megy is, elégedetten pihenhet majd, mert a falu fejlesztésével párhuzamosan a női egyenjogúság gyakorlati érvényesítéséért is'sokat tett. Nem véletlen ugyanis, hogy itt, egyetlen faluban több nőt találunk vezető beosztásban, mint sokhelyütt egy egész járásban együttvéve. Nő a szövetkezet elnöke is, Tarcsi Margit asszony, és a vendéglátóipari üzem vezetője is. Az iskola igazgatója Czakó Piroska, a hentes pedig Веке Erzsébet.

Azt tartja a közmondás, hogy egy fecske nem csinál nyarat. De egy ember, egy — nem szavakkal — hanem mindennapi munkájával bizonyító és céltudatosan küzdő nő rengeteget tehet. Molnár Regina — vagyis a kolozsnémai „nőuralom“ is ezt bizonyítja. És még valamit. Hogy a nők — ha rátermettek, következetesek és becsületesek — semmivel sem állnak helyt rosszabbul a közéleti és vezető munkakörben, mint a férfiak. És erről a kolozsnémai példán és sok más példán meg kell győződnie mindenkinek.

Kovács Elvira

<u I '<D I _> H

JU I

>Ü I

“O I Q.

A Szlovákiai Nőszövetség július 1^-2-án megtartott plenáris ülésére rendkívül jelentős időpontban és időszakban került sor. A CSKP KB néhány nappal előbb tartott ülése megállapította, hogy az elmúlt időszakban kommunista pártunk, társadalmunk jelentős eredményt ért el a szocialista ellenes és jobboldali opportunista erők elleni küzdelemben. Mindenki megállapíthatja, milyen változások történtek az elmúlt hónapokban mind politikai, mind gazdasági téren, vagy például a közellátásban. Ha csodákról nem is beszélhetünk — amint azt Husák elvtárs mondotta — mert csodákat nem lehet tenni, de mi nők is látjuk és érezzük, hogy mennyire más 1970 júniusa, mint 1969 nyara vagy tavasza volt. Sőt a nőszövetség négy hónappal ezelőtti plenáris ülése óta is sok minden megváltozott. Ez a tudat biztonsággal tölt el bennünket, örülünk a párt egységes lenini erői összefogásának, amely a CSKP KB fő irányvonalának a mindennapi életben való érvényesítésén fáradozik, s annak, hogy a politikai konszolidáció kedvező hatását nemzetgazdaságunk eredményein is érezhetjük. Ezek a politikai és gazdasági sikerek tették lehetővé, hogy a Szlovákiai Nőszövetség is megoldhatta káderkérdéseit és plenáris ülésén legközelebbi feladatairól, tevékenységéről, munkájáról — távlati terveiről tárgyalhatott.

Etena Litvajová elvtársnő, az SzNSz KB elnöke beszámolójában felmérte azt az utat, amelyet felszabadulásunk óta a nők egyenjogúságának eszmei és gyakorlati megvalósításában megtettünk.

— Szakmailag és- politikailag képzett, tehetséges, rátermett nők nemzedékei nőttek fel, s vesznek részt tevékenyen társadalmunk építésében — mondotta. — Van még azonban tennivalónk, hogy a marxilenini elvek értelmében oldjuk meg a nőkérdést, biztosítsuk az egyen-