Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-06-08 / 23. szám
házat, minden vasárnap más-más két foglyot látogattunk meg azon a címen, hogy a rokonaik, menyasszonyuk vagyunk. Ez nemcsak egyszerű vigaszlátogatás volt, hanem élelmet, tisztálkodási kellékeket és engedélyezett könyveket is vittünk be nekik. A könyvtár egy része az én lakásomon volt, nálunk radíroztuk ki a foglyoktól visszakapott könyvekből a megjegyzéseket, széljegyzeteket. — Visszaemlékszem egy ma már ugyancsak derűsnek mondható epizódra: az üllői út sarkán a villamosunk, amelyen egy barátnőmmel utaztunk egy ilyen fogolylátogatásról hazafelé, összeütközött egy másik járművel. Én kisebb agyrázkódást szenvedtem, de a barátnőm vigasztalt: „Ne viccelj, Irén, nekünk nem történhet semmi bajunk, mert értünk nagy kár lenne. Egyszerre több fogoly veszítené el a menyasszonyát." — A sógornőm, Kopecsek Margit, részt vett a Sallaytól és Fürsttől kapott illegális sajtóanyag nyomásában és sokszorosításában. Velük egyszerre került börtönbe. Mivel csehszlovákiai származása miatt kiutasítás fenyegette, gyorsan névházasságot kötött egy pesti polgárral. A kiutasítás veszélye lebegett a mi fejünk fölött is, és mivel a férjemtől számomra elviselhetetlen életmódja miatt már amúgyis hat éve elváltam, a kislányommal 1933-ban átjöttem Csehszlovákiába, Pozsonyba. Nem akarok sokat beszélni az új életkezdés nehézségeiről, számomra egyébként sem jelentett soha sokat a kényelem, a bútor, az ingóság. Amint fedél volt a fejünk fölött, jelentkeztem a kommunista pártnál. Már az a tény is nagy dolog volt a szememben, hogy a Horthy-Magyarországhoz képest demokratikus Csehszlovákiában legális kommunista párt működhetett. A véletlen azonban úgy hozta, hogy megint illegális feladatot kaptam. Hogy hogyan? Siroky elvtársnál jelentkeztem, aki azt mondta, meg kell várni az átigazolásomat. Szerencsére ez elég gyorsan megtörtént, és akkor Major István elvtárshoz utasítottak. Major elvtárs azt kérdezte: „Fehér vagy?" Vagyis, hogy tiszta politikai lapom van-e a hatóságok előtt, mert az ilyeneknek nagy hasznát vehetik. És hogy ne sokat járkáljak a titkárságra, hogy ne ismerjenek. így kaptam bizonyos Madarász elvtárs útján a feladatot, hogy a lakásomra címezett kettős borítékból a belsőt Steiner Gábor elvtárshoz továbbítsam. Amikor megtudták, hogy a Steiner-lakást már nagyon figyelik, más címekre kellett hordanom a postát. Például a katolikus plébánia épületében lakott egy szabó, ahhoz is jártam a levelek ügyében. A Duna utcában Rózsa Sándor elvtársnak volt egy kis fűszerüzlete. Ennél a Rózsánál Sefránek elvtársnak volt elrejtve egy ládányi marxista irodalma és Rózsa, a volt vörös katona, szorgalmasan tanult belőle. Ugyanebben a házban, Rózsáék fölött lakott Szabó Károly elvtárs, akihez az üzleten át jártam, és hoztam-vittem a Steiner Gábor elvtársnak szóló leveleket. Irén megiszik még egy csésze teát, és belemosolyog az illatos italba, Foto: Spacit — Zűrzavaros élet volt — néha nagyon nehéz, néha könnyebb, néha mi éheztünk a kislányommal, néha én lakottam jól másokat, de soha nem voltunk szomorúak. Beleilleszkedtünk a többi proletárcsalád életformájába — elvállaltam különböző munkákat; mostam, főztem, takarítottam másokra és a gyermekemnek néha olcsó csokoládémasszát főztem a tejbe, hogy a kakaót, kávét, cukrot megtakarítsam és mégis valahogyan tápláljam, örömöm volt a kislányomból, szívesen végzett minden feladatot, még a pártmunkában is segített, a párt rendezvényein énekelt, szavalt. . , A háború alatt gyakran fenyegetett a kiutasítás veszélye, mert születésem szerint Nagyváradra, a férjem után pedig Morvaországba tartoztunk. Végül is megúsztuk, a front után pedig szíves-örömest kapcsolódtunk be újra a nyilvános pártmunkába. A pozsonyi helyi csoport üdvöskéje lett, nemcsak az idősebbek, de a fiatalok sem tudtak volna egy összejövetelt, vagy akciót elképzelni Irén néni nélkül, aki mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. — Mostanában már fokozatosan visszahúzódom a megerőltető feladatoktól, hiszen mégiscsak 70 éves vagyok — mondja Irén, de én tudom, hogy sűrű levelezésben áll régi elvtársakkal, segít nekik ügyes-bajos dolgaik intézésében, adatokkal szolgál elpusztult, vagy elhunyt pártmunkásokról, szorgalmazza, hogy az érdemesek emlékezete fennmaradjon. Hogyan is mondta azt Irén? „Néha nagyon nehéz volt, néha könnyebb, de soha nem voltunk szomorúak “ Miért is lenne szomorú az, aki ilyen önzetlen, tartalmas életet él? Lőrinczné G. Olga Rancsó Margit, a fonóban dolgozó asszonyok egyike. Hetényben is sok mindenre szűksós; volt: szolgáltatások házára, járdákra, és további útszakaszt akartak Nagy Benő, aki betanította a fono alkalmazottait. s néhány szolgáltatásból származó pénz a törvény szerint az övék, felhasználhatják a község fejlesztésére, de arra kevés, hogy nagyobb építkezésbe kezdhetnének belőle. Mert ezután ha iskola vagy óvoda kell, azt is a falunak kell építeni, neki kell előteremteni a rávalót, ha nem is teljesen, de legalább részben. portatanítani. Tehát pénzre kellett szert tenni. Így jutottak arra az elhatározásra, hogy bútorfonót létesítenek. Van ugyanis a faluban egy ügyes ember: Nagy Benő. Vesszőből szép virágállványokat, fehérneműtartót készített már azelőtt is. Megkérdezték, nem dolgozna-e a HNB-nek? — Szívesen — válaszolta. Legalább nem kell Újvárba járnom dolgozni. Amikor 1965-ben az árvíz elmúltával az emberek a régi telkükön felépítették új házukat, kiürült négy fabarakk. Ez lett a fonó. Még hárman jelentkeztek az „üzembe“, később asszonyokat is vettek fel. Így került oda Kancsó Margit is, aki idénymunkásként a kertészetben dolgozott. Amikor idejött, még nem tudott fonni, de Nagy Benő megtanította őt is. mint a többi tizenhárom asszonyt. Könözsi István felvételei Nagy Benő büszkén mutogatja a raktáron levő árut, székeket, asztalokat, kosarakat, virágállványokat, fotelokat, amelyek a fonó alkalmazottainak keze alól kerülnek ki. Falubeliek, szomszéd falusiak egyaránt vásárolják őket. Falun a veszsző és műanyag keverékéből font bútor a kelendőbb. Bár szerintünk kevésbé ízlésesek, mint a csak vesszőből fonottak. — Eddig nem sok hasznot hajtott nekünk a fonó — mondja Tóth Pál. Pénzbe kerültek a barakkok, a villany, amit bevezettünk. Örülünk azonban, hogy tizenhét embernek munkát adtunk. önállóbb munka, gazdálkodás. Ez néhol sok gondot okoz, különösen ott, ahová hatvanhat előtt nem nagyon gurult a korona, ezért nem épült semmi, ahol most kisüzemet elhelyezhetnének. Van ahol spekulációt idézett elő, mert a vezetők azt hitték, mindegy, hogy a koronát milyen úton teremtik elő. Hetényben a lakosság igényei, szükségletei figyelembevételével gyűlik, gyarapodik a falu pénze, hogy abból kultúrház, játszótér épüljön. Melléktermelés. Kisüzem. Lehet a falunak, az üzemnek fölösleges teher, lehet ravaszkodás, könnyen szerzett nyereségek forrása is. De a hetényi példa bizonyítja, hogy lehet jó munkalehetőség és egyben a közös érdeket jól és okosan szolgáló eszköz. Kovács Elvira
