Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-18 / 3. szám
190 éve jelent meg AZ ELSŐ POZSONYI MAGYAR NYELVŰ ÚJSÁG Egyik publicistánk megállapítása szerint az újság a modern ember mindennapi ezeregyéjszakája. Valóban csodálatos világ tárul elénk a mai újság minden egyes számából. De milyen volt a kezdet? Az első magyar nyelvű újságot 1780-ban, január elején adták ki MAGYAR HÍRMONDÓ néven Pozsonyban. A 190 esztendő távlatának homályába vesző út kezdeténél nem látunk mást, csupán egyetlen árva embert, aki a lelkében lángrakapott szikra világánál megindul a körülötte terpeszkedő, töretlen, ködös pusztaságon. És megy magányosan, szegényen. Viszi ifjúságát, lelkesedését, eszményeit, abban a tudatban, hogy álmait egyszer sikerül megközelítenie. Ez az ember: Róth Mátyás volt, az első magyar hírlapszerkesztő. 1749. április 13-án született Győrben. Ráth János mészárosmesternek és Raits Zsuzsanna asszonynak volt első gyermeke. Középiskoláit Modorban, Pozsonyban és Sopronban végezte. Tanulmányainak befejeztével sokat utazott és tüzetesen tanulmányozta a magyar nép nyelvét és életviszonyait. Magyarországon tett körútja után Németországba ment, ahol majdnem öt esztendőt töltött. Leghuzamosabban Göttingában tartózkodott. 1779 év elején tért vissza, s Pozsonyban telepedett le. Mélységes megdöbbenéssel tapasztalta itthon, hogy a magyar nyelv mennyire parlagon hever, s hogy az újságokat is idegen nyelven írják és terjesztik szerte a hazában. Akkor fogant meg lelkében egy magyar nyelvű hírlap kiadásának terve, mellyel — úgy hitte — hogy a magyar nemzet szunnyadó lelkét felrázhatja majd, és fogékonnyá teheti nyelvének művelésére. Tervét közölte Patzkó Ferenc Ágoston cseh származású könyvnyomtatóval, akinek már 1770 óta volt Pozsonyban nyomdája. Patzkó régebben Pesten dolgozott a Länderer nyomdában. Amikor a megegyezés létre jött, Ráth a lap kiadásának engedélyezéséért Mária Teréziához folyamodott. A folyamodványt nem Ráth, hanem a kiaSó gyanánt szereplő nyomdatulajdonos, Patzkó Ferenc irta alá. Róth 1779-ben november 17-én adta ki az előfizetési felhívást, két nappal később kapta meg Mária Terézia engedélyét a magyar lapra. A „Magyar Hírmondó" terjedelme meglehetősen korlátozott. Négy nyolcadrétű lap az egész újság. Ezen a kis helyen igen változatos tartalmat nyújtott Ráth Mátyás. Rovatai közül néhány: „Különféle történetek", „Elegyes hites hírek", „Bizonytalan dolgok" és „Külföldi hírek". A lap hetenként kétszer, szerdán és szombaton jelent meg. Évi előfizetési díja hat forint volt. Kezdetben 320 előfizetője volt, majd később 500-ra emelkedett. A lapból három példány Madridba, öt Franciaországba, több Hollandiába járt. Ráth Mátyás újságját a kor viszonyai között „hihetetlenül" sokfelé küldte szét, az ország 103 helységébe. Magyarországon abban az időben magyar nyelven csak ez az egy lap jelent meg, így feladata volt az irodalmi és tudományos mozgalmakról is hírt adni. Ráth nevelő hatást tulajdonított újságjának, kérte a tanárokat, hogy olvastassák a diákokkal. Közönséget szervezett, hozzászoktatta olvasóit a korszerű kérdéseken való gondolkodáshoz, az anyanyelven való gondolkodáshoz és beszédhez. Ez akkor nem volt könnyű, mert még az egységes irodalmi nyelv nem alakult ki. A nyelvújítás éppen csak kezdődött. A MAGYAR HÍRMONDÓ kilenc évig jelent meg. Ráth csak három évig volt szerkesztője. 1783-ban az újra feléledt győri evangélikus gyülekezet hívta meg lelkipásztornak. Ráth Mátyás, a magyar nyelvű újságírás megteremtője, a MAGYAR HÍRMONDÓ első szerkesztője, mint az újabb kutatások eredményeiből kitűnik, felvilágosodás kori nyelvi és irodalmi megújulásunk történetében sokkal jelentősebb szerepet játszott, mint amennyiről korábban tudomásunk volt. Modern felvilágosultságának, valamint a nemzeti nyelv és irodalom ügye szolgálatának a viszonylag rövid ideig tartó szerkesztői tevékenysége után is számos tanújelét adta. Révai Miklóssal és másokkal együttműködve, további lapalapítási, könyvkiadási és egyéb tudományos tervekkel foglalkozott. Tervezett munkái egyik legjelentősebbikének az a három nyelvű szótár, (latin, német, magyar) illetve lexikon ígérkezett, amelyet élete fő céljának tekintett. Ezt azonban a kedvezőtlen körülmények miatt (elsősorban a főurak visszautasító magatartása miatt) nem tudta megvalósítani. Bár vannak nyomai annak, hogy Ráth kapcsolatban állt a jakobinus mozgalommal, illetve egyes vezetőivel, elsősorban Hajnóczyval, Kazinczyval és Batsányival, úgy látszik magába a perbe nem keveredett bele. 1788. október 8-án jelent meg a „Magyar Hírmondó" utolsó száma. ■ T.*W.< 4 HUH) Kbflr A Mijyír Boldog AbíTony HtvóuJt ellő cutpjAon. Szoabttona kelt. Hírmondó. efztendibcaa. ELSŐ LEVELE. Stokitok » hírlrókntk, hogy új efttendóker Mai кб» ft6atét«kkcl kexdjók-«l leveleket. Ezt « fitt kitt • Mag?« kimondd tolás nem fogja »indakor kV vetni: mivel a felettébb való kalikódéit nem kedvalli 0 moftaai világ. — De ttak ugyan soft lég-defter, úgy tetftik, u illcndSfég-ii meg-kívánja, hogy érdemiért CiftteloMéteUtl köftwjdn.bé Ptlfégei, MéltéÜgoe, Tifttakte«, Tekintetei, Nemzetet, Vitéx ét Érdemes Jóakarói ni1« Bénbt nadMvéa, Icf-ci&kar vük KTRALYJÁTt Tere > Л kaim tféft tovvti k*ut|a l«rr«ba<t » Mert, ka mi kafriM как. tukaék. koteahcü Utóé. OrMgUmak mit hüűt сД<са4«Ц tetter МЛ*: de «Meter nmj, mt p.uu u kraU, iám Mattel ki a* kirtaatf, kagy *<« Icg-alte-» V«(jrv«ater Ügyet. aűg él, tfjs/lu iifaek I JOSKFKT a TSÁIXÁRT «tuiaa fcaa tanú /«там! M«t| Ólaik arCUgbaa tova, • tégy idvciícrrt oft-bt ii4a Fialtatta, hatét к méM raaéhéh kmUjk Róth Mátyás, aki a magyar betű ólomkatonáinak seregét először állította ennek a feladatnak szolgálatába, örökre beírta nevét a magyar kultúra történetébe. A pozsonyiak 1790-ben azzal tisztelték meg, hogy II. Lipót koronázásakor a hálaünnepre őt hívták meg vendégszónoknak. 1810. február 5-én halt meg Győrött. Hívei kérésére haláláig lelkészi szolgálatot végzett. Kazinczy Ráth halálának hírét sajnálkozva hallotta és ezeket írta róla: — „Pázmány és Szenczy Molnár Albert kora óta — úgymond — egy hazafi sem tett többet a magyar nyelv és kultúra gyarapítására, mint Róth a MAGYAR HÍRMONDÓ által.“ Az Evangélikus Ifjúsági Egyesület 1937-ben Győrben emlékművet állított a magyar újságírás úttörőjének tiszteletére. Ott áll ez az emlékmű Ráth egykori lakásával szemben, a Budapest—Bécs útvonal mellett elterülő téren, mely azóta szintén az ő nevét viseli. — UGRÓCZKY MIHÁLY NŐK - görbe tükörben A karikatúra a képzőművészetben alighanem ugyanaz, ami az irodalomban az aforimza. Az írók és a kedves Olvasók már kezdetben felismerték, hogy bármiről lehet köteteket írni. És hogy miért nem így történik, annak egyszerű a magyarázata: senki sem olvasná el. Következésképp sem kiadó, sem lektor, sem nyomdász, sem könyvfigynők nem tudna megélni. Alighanem ezért írtak a latinok annyi aforizmát. Felfedezték tehát a rövidség előnyeit, azt, hogy a valóság nyúlfarknyi terjedelemben, velősen is kifejezhető. Ha pedig valaki a térbeli rövidségre, a szoborkarikatúrára adja a fejét, aki néhány torz vonással hívja fel a figyelmet, komprimált, sűrített műfajon nyargalász, szellemi elektron, vagy pozitron, de sohasem neutron, mert a gúnyolódás sohasem semleges. Nos, ezt a mesterséget, a karikatúra-szobrászatot műveli Budapesten Hetés György, aki tulajdonképpen véletlenül csöppent a műfajba (színész volt és a Sasfióktól a János vitézen keresztül a Hamletig mindent játszott). Ifjú korában maga sem volt tisztában olyan igazságokkal, hogy a nevetés öl is, gyógyít is. Ezt csak később tudta meg, amikor egyik-másik agyagba mintázott koponya tulajdonosa életre-haiálra kereste, míg mások hasukat fogták nevettükben. Amikor elkészült |вг1«1“е Bardot Juliette Greco felesége, Szánthó Margit színésznő karikatúrájával, hosszú hetekre felborult a béke, és ez a viszály addig tartQtt, amíg fel nem mutatta az újabb portrét, rögtön megvigasztalódott. Ez aztán mindennél világosabban bizonyítja, hogy a paprikásán kihegyezett gúnyolódó vonások egyáltalán nem bántok, ha másokról készülnek. És mert Hetés egyre termékenyebben alkotta a tréfás fejeket, mindig többen voltak, akik nevettek, mint azok, akik szomorkodtak, sőt az előbbiek a természet törvényei szerint egyre inkább, sőt fékezhetetlenül szaporodtak. Hetés nem hagyott fel a veszélyes mesterséggel. Sorozatban születtek színészek, írók és operaénekesek portréi. Majd átkelt a határokon, s Isten után másodszor megalkotta Fernandel kapa fogait, Belmondo hatalmas, fejet csúfító orrát. De nem kímélte a fehérnépet sem. Sandra Milo egyetlen hajsátor, az isteni Sophia Loren haj helyett sörényt visel, Bardotnak a szokottnál is csábosabb mosoly jutott. Fsota Irén értelmes feje zsiráfnyakra kúszott, Ruttkai Évát krumpli orral szerelte fel — de miért folytassam? A bevezetőben a rövidség előnyeiről beszéltem, s ím, most magam estem abba a csöbörbe, amelyből mások olyan szerencsésen kimásztak. Alighanem igaz, hogy az orvostudomány annyira fejlett, hogy gyakorlatilag már nincs is egészséges ember. És ha ez igaz, akkor azt is megkockáztathatom, hogy szép ember sincs: mindegyikünk fejének helye megvan a karikaturista polcain. Ahogy Hetés Duna-parti lakásának mfiteremszobájában nézem a már „terítékre került“ agyagkoponyákat, derűsen és jó szívvel ajánlom a kedves Olvasó és Előfizető szeretetébe azt a bálványrombolást, amit alkotásaival művelt, kedves, okos, tehetséges és híres kortársainkkal. Irta és fényképezte: SZCTS ISTVÁN Psota Irén Sandra Milo Hetésné Szánthó Margit színésznő: a portré és modell a megbékélés után Ru“kay Éva
