Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-05-11 / 19. szám
orvosának, Szász János doktornak, a győri orvosküldöttség vezetőjének szavait a két intézet együttműködéséről. — Két államban élünk, de céljaink közösek: a szocialista egészségügy kiépítése, az orvostudomány haladásának elősegítése és jószomszédi viszonyunk további ápolása — mondotta Szász doktor, majd hangsúlyozta, hogy a két intézet dolgozói szakmai téren kölcsönösen sokat tanulhatnak egymástól, ám a szervezési kérdésekben szeretnék utolérni a dunaszerdahelyi kollégákat. Az üdvözlő beszédek után került sor a kitüntetések átadására. A tízéves születésnap alkalmából a legjobb ötven egészségügyi dolgozó részesült ebben az elismerésben. HARMAN A KITÜNTETETTEK KÖZÜL Az ötven dolgozó közűi 33-at az üzemi szakszervezeti bizottság és a kórház vezetősége tüntetett ki megtisztelő oklevéllel és tárgyi — illetve pénzjutalommal. Ezek közé tartozik a kórház hematológiai laboratóriumának vezetője, Garay Mária laboráns-1. A fényképen is látszik, hogy a győri és a dunaszerdahelyi egészségügy! dolgozók, orvosok barátsága nem újkeletű. Középen (szemüveggel) dr. Ivan Kottman igazgató főorvos. 2. Garay Mária, laboráns főnővér, aki 10 év alatt több mint 14 ezer önkéntestől vett vért. 3. Rummer Mária, a csecsemőosztály doktor nénije nem ismeri a lehetetlent! 4. A két 25 éves kismama Fr. Spácil felvételei főnővér. A munkájáról fegyelmezett tárgyilagossággal beszél. — A hematológiai laboratóriumban az emberi vérrel dolgozunk. Persze, nemcsak a vérvizsgálatok, elemzések, tesztek elvégzése tartozik ide, hanem a véradás megszervezése is, ami nélkül ma már egy nagy kórház működtetése elképzelhetetlen. Ez pedig állandó, többé kevésbé adminisztratív jellegű munkával jár. A véradók toborzásába a körzeti orvosokat is bevontuk, akik, meg kell mondanom, igazán nagy lelkesedéssel segítettek. Ma már járásszerte összesen mintegy 3000 állandó véradót tartunk nyilván. Érdemes megjegyeznem, hogy túlnyomó többségükben nők... Sorra húzza ki a kartotékos dobozokat: — Ezek a somorjaiak, ezek a megyeriek, és így tovább... De csak egyetlenegy kartonlapot vesz ki, és halk hűvös hangját szép emberi melegség színezi, amikor átnyújtja: —• Ez az ember a legkészségesebb véradónk, éjjel-nappal, bármikor hozzá fordulhatunk, azonnal jön, azonnal kéznél van. Kíváncsian olvasom a nevet: dr. Kottman Ivan, a kórház igazgató főorvosa .,. A járási pártbizottság hét orvosnak adományozott elismerő oklevelet egészségügyi-politikai téren kifejtett munkásságukért. Egyikük dr. Viest Ivan, az üzemi pártbizottság elnöke. Viest doktor reumatológus azok közé tartozik, akik az intézet első, bátortalanul kopogtató betegeit fogadták. Tíz esztendővel ezelőtt, tanulmányai befejezése után, mint kezdő orvos foglalta el helyét a rendelőben. Ma már mosolyogva emlékszik vissza az első időszakra, amikor kettős harcot kellett vívnia páciensei bizalmának elnyeréséért. Nem tartott sokáig. A fiatol szakorvost rövidesen megkedvelték az emberek, az idősebb betegek is, mert visszaadta az egészségüket és megtanult a nyelvükön beszélni. Dr. Viest komoly eredményt vór a nemrég beindított hidroterápiától, amelynek realizálásában nagy érdeme van a fiatal reumatológusnak, Az egészségügyi intézet orvosi karának többsége nő. A kintüntetettek között mégis csupán egyetlen orvosnőt találtunk: dr, Rummer Máriát, a csecsemőosztály doktor nénijét. Neki és további kilenc munkatársának a városi nemzeti bizottság elismerő oklevélét nyújtották át. Rummer Mária orvosnő Dunaszerdahelyen született. Nem csoda, ha büszkeséggel tölti el az a fejlődés, ami ezen a vidéken az egészségügyi gondoskodás előrehaladását jelzi. Arról, hogy ő milyen mértékben vette ki részét a feladatok teljesítéséből, szerénysége nem engedi nyilatkózni. Mások mondták el helyette, hogy nem ismeri a lehetetlent. Mint a városi nemzeti bizottság képviselője, éveken keresztül kinn a terepen is jelentős egészségügyi felvilágosító tevékenységet fejtett ki és segített a hiányosságok leküzdésében ÚJ TÁVLATOK ELŐTT Egy új egészségügyi intézet megnyitása örömteli eseményt jelent a közösség életében, örömteli az évfordulók mérföldköveinél a visszapillantás, mert jóleső érzéssel, elégedettséggel tölti el azokat, akik gyógyítottak és azokat is, akik meggyógyultak. De nincs megállás. Az élet, a fejlődés új igényeket támaszt, új kötelességek és új feladatok elé állítja a dunaszerdahelyi kórházat is. És új problémák elé, mert ami tíz évvel ezelőtt létesült, ma már a százezer lakosú járás szükségleteit nem elégíti ki. Több ágy, új osztályok, új laboratóriumok kellenek. Kezdeményezésben, munkalendületben és területben nincs hiány, de egy jelentős tényezőnek, a beruházási költségek fedezésének kérdése még megoldásra vár. Egy esztendővel ezelőtt az egészségügyi középkáderek hiánya jelentette az elsődleges gondot Dunaszerdahelyen. Ezt a problémát megoldották. Bízunk abban, hogy jövőre ismét új fejlődésről adhatunk hírt. JANDANÉ H. MAGDA LANG ÉVA NEM VOLT hiábavaló Aki dolgozik, s a kitűzött célt mindenáron el akarja érni, — az nem számolja a napokat. Így voltak ezzel az asszonyok is. A kötelezettségvállalásokat, melyeket a Földművesasszonyok Szocialista Iskolája megkezdése előtt tettek, s mely egyúttal föltétele is volt az iskolának, maradéktalanul teljesíteni akarták. S teljesítették is. Az országos értékelésre Pozsonyban került sor. Több mint kétszáz szövetkezetben és állami gazdaságban dolgozó nő gyűlt össze — a legjobbak a kétezer kollektív és tízezer egyéni vállalkozó közül —, akik bekapcsolódtak ebbe a hároméves mozgalomba. Nehéz lenne itt felsorolni azokat az eredményeket, amelyeket e három év alatt értek el az asszonyok. Értéke milliókat tesz ki. A kitűnő teljesítmények közül csak néhány példát említek. A tejtermelésben például 165 csoport a három év alatt 2500 literről 3500 literre növelte a tehenek évi tejhozamának átlagát. A tojástermelésben 40 csoport 150 tojás helyett 200-at termelt évente átlagosan egy tyúktól. Szlovákiában a három év alatt az asszonyok kezdeményezésére 114 óvodát építettek és 217 óvodában bevezették az egész napos ellátást. Nem kevés azoknak a szövetkezeteknek a száma, ahol az aszszonyok rendbehozták a gazdasági udvart, kikövetelték a szociális helyiségek építését. S még több az olyan község, ahol ez alatt az idő alatt javult a szolgáltatás, kibővült az üzlethálózat. A Földművesasszonyok Szocialista Iskolája tettekre ösztönözte az asszonyokat, akik eddig is mindig ott voltak, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Ma sem mindegy, hogy a több mint 120 000 nődolgozó milyen munkát végez! A találkozón elhangzott felszólalásokból kitűnt, hogy tennivaló még van bőven. A szolgáltatások falun még távolról sem érik el azt a színvonalat, amilyenre szükség lenne. A napközis óvoda is még sok faluban hiányzik. Az üzlethálózat sem mindenütt kielégítő. A munkakörnyezet szépítése, a szociális helyiségek építése még számos szövetkezetben megoldásra vár. Az asszonyok nem féltek kimondani azt sem, hogy a férfiakhoz méltón helyt tudnak állni a vezetésben is. Sajnos sok helyen a férfiak még nem szívesen látnak maguk között a vezetőségi gyűléseken asszonyokat. Ebben talán sok mezőgazdasági üzem példát vehetne a hrnéiarovcei szövetkezettől, ahol a dolgozók 80 százalékát nők képezik, és a héttagú vezetőség négy tagja nő. Jó munkáért jutalom jár. Ez a rendje. Most sem marad el a legjobbak jutalmazása. A Szlovákiai Nőszövetség szovjetunióbeli tanulmányúttal ajándékozta meg a járások legjobb eredményt elért résztvevőit. A többiek, akik szintén kiváló eredményt értek el a három év alatt, tárgyi ajándékot kaptak. Ez csak egy kis figyelmesség és buzdítás, hogy az asszonyok az elkövetkező években is olyan kitartással, odaadással, lelkesedéssel dolgozzanak a közös ügyekért, mint azt eddig is tették. ZS. S.
