Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-05-11 / 19. szám
2: >ч kJ Ш X < О Ш ISI C/D < Z О Q < > SÍ p Ez az esztendő egész köztársaságunkban nevezetes jubileumok jegyében zajlik le. Szerdahelyen az ünnepi események sorához még egy jelentős évforduló járul: 1960 áprilisában adták át rendeltetésének Csallóköz szívében az új, korszerű egészségügyi intézetet, a 350 ágyas kórházat és poliklinikát. Kórház Dunaszerdahelyenl Milyen nagy eseményt jelentett ez tíz esztendővel ezelőtt az egész vidék pépének. Azok tudják a legjobban felmérni és értékelni, akik őslakosai s tudják, milyen minimális volt itt az egészségügyi gondoskodás. Ez a múltban elmaradott mezőgazdasági jellegű országrész a tüdőbaj és a reuma fészke volt. Az egész járás kitörő örömmel fogadta tehát az intézmény megnyitását. Nem akarunk számadatokat felsorolni, elég, ha annyit mondunk ei, hogy fennállásának tíz esztendeje alatt 83 714 beteget részesítettek kórházi ápolásban és 3,5 millió bejáró pácienst különféle orvosi kezelésben ebben az egészségügyi intézetben. EGY PANASZLEVÉL AD ACTA Alig egy esztendeje panaszlevél nyomán jártunk a dunaszerdahelyi kórházban. „Kórházi kezelésre lenne Szükségem, de közölték velem, hogy helyhiány miatt nem tudnak felvenni. Pedig tudom, hogy a belgyógyászaton nemcsak üres ágyak, hanem üres szobák is vannak" — állt a levélben. Annak idején Kasala doktor, az igazgató főorvos helyettese tájékoztatott szorult helyzetükről. Elmondta, hogy az egészségügyi középkáderek hiánya miatt kénytelenek voltak lezárni a belgyógyászat egy részlegét. Nem találtak más megoldást, pedig annyi rászoruló betegük van, hogy egyszerannyi ágy is megtelne velük, mint amennyi jelenleg rendelkezésükre áll. Harminchat egészségügyi nővért nélkülöztek, és a meglevők zöme is beiskolázásra szorult. A kórház vezetősége* minden követ megmozgatott, de addig eredménytelenül. A cikket megírtuk. Bíztunk abban, hogy a dunaszerdahelyi kórház segélykiáltását meghallják az illetékesek, és sürgősen megoldást találnak a probléma orvoslására . . . Az ünnepi összejövetelt a járási pártbizottság épületében, a kora délutáni órákban készültek megtartani. Mi már a délelőtt folyamán megérkeztünk Szerdahelyre, ezért először a kórházba mentünk, ahol a szokásos látvány fogadott. A szakorvosi rendelők előtt betegek várakoztak, a nővérek műszeres dobozokkal, röntgenfelvételekkel, látleletekkel száguldoztak a folyosókon, emeletről emeletre. De a levegőben már érződött az ünnepi hangulat, a jóleső várakozás izgalma. Érthető, hiszen a jubileum alkalmával a legjobb, legeredményesebb dolgozók kitüntetésben részesülnek, Vajon kik lesznek azok és hányán? Dr. Ivan Kottmant, a kórház igazgató főorvosát szerencsére hivatali szobájában találtuk, s az ünnepi előkészületek közepette is angyali türelemmel állt rendelkezésünkre. Ilyenkor az ember csak az eredményekről érdeklődik, a jóról és a szépről akar írni. Mi sem akartunk ünneprontók lenni, mégis szerettük volna megkérdezni: zárva tartják-e még a belgyógyászati osztály egyik részlegét? A főorvos úr azonban tapintatosan megelőzte a kérdést. — Sajnálom, hogy tavalyi látogatásakor nem találkoztunk, de most annál nagyobb örömmel számolhatok be arról, hogy a nővérképzés kórházunkban megindult. A felhívásra egymás után érkeztek a jelentkezők. Jelenleg egy kétéves iskola működik a képesítés nélküli, de érettségizett lányok részére, akik már intézetünk alkalmazottai. Szeptemberben pedig megnyílik a négyéves egészségügyi szakközépiskola, két első osztállyal. Az egészségügyi középkáderek utánpótlását most már remélhetőleg biztosítani tudjuk, nemcsak a mi kórházunk, de a dél-szlovákiai magyar lakta vidékek többi egészségügyi intézménye számára is. És tavaly óta, még két nagy eredmény született: január elsejével egy eddig nélkülözött kezelési eljárást, a hidroterápiát is üzembe helyeztük, és — a nőszövetséggel karöltve — megszerveztük a házassági tanácsadót. Minden csütörtökön délután tárt ajtó várja intézetünkben azokat a fiatalokat, férjeket, feleségeket, anyákat, akik a házasságkötés előtt, vagy a házasélet során felmerülő problémáik megoldásában útmutatásra, tanácsra, segítségre szorulnak. PÁRBESZÉD A FOLYOSÓN Az intézet számos osztálya közül a nőgyógyászati és szülészeti osztályra mentünk fel, hogy megkérdezzük a kismamákat, mit jelent számukra a kórház, a segítség, a törődés. A babák úgylátszik mindenütt igen pontos időérzékkel rendelkeznek, — a folyosóra is kihallatszó türelmetlen, mosolyra késztető „oázással" jelezték kórusban, hogy közeledik a táplálkozás ideje. — Azért még nem olyan sürgős — nevetett a nővér az órára pillantva, és bemutatott két kedves, fiatal anyukát. A véletlen játéka, hogy mindkettőjüknek egyénileg is „jubileumi" esztendő az idei, ugyanis a felszabadulás évében születtek. Kovácsné Álló Rozália olyan otthonosan mozog, mint aki itt már törzsvendégnek számít. Három ízben szült már ebben a kórházban, három kislány anyukája. — Édesanyám hét gyermeket hozott a világra, de azt elképzelni sem tudja, mit jelent kórházban, orvosi felügyelet mellett szülni, ahol az embernek még a gondolatait is lesik. Én már harmadszor vagyok itt. Semmi kifogásolni valóm nincs, csak kérésem lenne. A vidéki asszonyok is örömmel fogadnák a pelenkaszolgálatot. Én fejőnő vagyok a tejfalusi szövetkezetben, háztartást vezetek és három apró gyereket nevelek. Nagy segítség lenne, ha mosás helyett csak cserélgetni kellene a tiszta, meg a használt pelenkákat, nekem is és minden asszonynak, aki munkaviszonyban van. A másik 25 éves kismama, Lukács Irma Egyházkarcsáról is siet megjegyezni, és nem kis büszkeséggel, hogy bizony ő sem „újonc" itt a szülészeten. Mindhárom kisfiának itt adott életet. — A világért sem kockáztatnám meg, hogy otthon szüljek, mint annak idején édesanyám. Dehát ő ha akart volna, sem tehette volna, mert itt az isten háta mögötti Csallóközben még orvos is kevés akadt, nem hogy kórház ... A HELYTÁLLÁS DICSÉRETE Mint minden ünnepi ülésen, itt is hosszabbrövidebb üdvözlő beszédek hangzottak el, mintegy összefoglalásaként a tíz esztendőnek. Ezekből mi csak néhány mondatot idézhetünk, a legjellemzőbbeket — hivatásszeretetről, becsületes mjjnkáról, helyt állásról, mert az elért eredmények végső fokon ezeknek a nemes emberi tulajdonságoknak köszönhetők. Kottman igazgató főorvos beszámolójából a két nagy próbatételre való visszaemlékezés ragadott meg bennünket. Az egyik az 1965-ös évi elemi csapás, a nagy árvíz volt, az emberéletek megmentésén kívül a járás egészségügyi dolgozói önfeláldozásának köszönhető, hogy Csallóköz népét nem tizedelték meg az ilyen óriási árvizeket szinte törvényszerűen követő járványok. A másik az 1968-as eseményeket követő válságos hónapok voltak, amikor a járás orvosai közül többen „emigráltak", de a betegek ezt nem érezték meg, mert azok, akik maradtak, zokszó nélkül vállalták a távozottak munkáját is. Dr. Zvara, az SZSZK egészségügyi minisztere rövid üdvözlő beszédében azt emelte ki, hogy a kórház dolgozói már kezdettől fogva példásan, igazán szocialista módon oldották meg azokat a sajátságos problémákat is, amelyek ebben a két nemzetiségű járásban adódtak. Utoljára, de nem utolsó sorban, említjük meg a győri megyei kórház és rendelőintézet igazgató fő-EGYSZER EGY ÉVBEN. ... de akkor se mindenki ülhet le a virágokkal teli asztalokhoz, amit a földművesasszonyok tiszteletére terítettek meg olyan szépen. Pedig Steckler Borbála, a Nőszövetség Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkára is tudja, hogy valamennyi asszonynak, aki bekapcsolódott a Földművesasszonyok Szocialista Iskolájába, ott volna a helye. Dehát ezek az asszonyok a mezőgazdaságban dolgoznak, s onnan nem maradhatnak ki még egy napra sem. Fejni, etetni kell. Azért minden csoportot képviselt valaki április 13-án Somorján, ahol a harmadik évfolyam eredményét értékelték. A négy balonyi fejőnőt, Andics Bélánét, Vörös Istvánnét, Hlavnicska Józsefnét Pente Irén néni képviselte, ő vette át a jó munkájukért járó oklevelet. Mind a négy asszony huszonöt tehenet fej. ök csak fejnek, az etetést férfiak végzik. Nagyabonyban Kuczman Ilona, a nőszövetség elnöke szervezte a szocialista iskolát. A „termelési eredmények fokozásáért“ versenybe Németh Erzsébet, Mészáros Erzsébet fejőnők és Lábody Teréz sertésgondozó kapcsolódott be, Jó eredményt értqk el. Az 1967—69-es években rendezett hároméves szocialista iskola szervezői a fő hangsúlyt a termelési eredmény növelésére helyezték. A jövőre nézve azonban szeretnénk felhívni a figyelmüket, hogy az asszonyok, akiknek munkája nélkül nem tartana ott mezőgazdaságunk, ahol most, valahogy mostohagyerekei lettek a mezőgazdasági üzemeknek. Az egész évben dolgozó asszonyok összkeresete mélyen a férfiak átlagos keresete alatt marad, és sok helyen a nőknek még nem biztosítanak elegendő munkalehetőséget. Van még olyan szövetkezet is, ahol ugyanazért a munkáért kevesebbet fizetnek a nőknek mint a férfiaknak. Némely szövetkezetben beszüntették a zöldségtermelést, mint például Balonyon is, mondván, hogy nem kifizetődő. Ahelyett, hogy kertészkedéshez értő szakemberről gondoskodnának, és nemcsak jó bevételi forrást, hanem biztos munkalehetőséget Is teremtenének. A nőszövetségnek feladata, hogy harcoljon a nők megkülönböztetése ellen, ezért ha a nőszövetség központi szervei és Járási bizottságai a jövőben a Földművesasszonyok Szocialista Iskolájához hasonló akciókat szerveznek, nem szabad, hogy a termelés növelésére tett felhívások és eredmények értékelése mellett ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöböléséről megfeledkezzenek. Kovács Elvira A Földművesasszonyok Szocialista Iskolájának dunaszerdahelyi résztvevői. Könözsi felvétele
