Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-04-27 / 17. szám
pél<>á“'; Jayne Mansfield RENDHAGYÓ ÉLETRAJZ Apóm, aki fiatal ember volt, egy nap, tragikus hirtelenséggel elhunyt, hogy hogyan, miképp, mai napig sem tudom bizonyosan. Valami későn felfedezett, vagy talán fel sem fedezett betegség vitte el. Egy-két töredékes emlék kivételével, amit édesapámról tudok, azt anyám mesélte el később, és persze ő mindent egy kicsit megszépített, felnagyított, eltúlzott. Én nem rovom meg ezért, megértem őt. De ennek köszönhetem, hogy voltaképpen sohasem sikerült Igazán megismernem apámat... Apám korai halála következtében az én három és féléves életem Is alaposan megváltozott. Anyám és nagyszülőim, amennyire lehetett, megkíméltek mindentől, de lehetetlen volt észre nem vennem azt a hatalmas változást, ami házunkban történt, A llvlng-roomból örökre eltűntek a nyüzsgő, várakozó, pereskedő emberek. Helyettünk olyanok jöttek, akik számlákat hoztak, pénzt vittek, vagy valamilyen szolgálatot tettek családunknak. A ház Is átalakult. A polcokról elfogytak az Iratok, és eltűntek bizonyos könyvek Is, azok, amelyekre mór nem volt szükség többé. Nem éreztük jól magunkat ebben a házban. Minden valakire emlékeztetett, minden sarokhoz, minden bútordarabhoz valami emlék fűződött. Mesélik, hogy egyszer, talán félévvel apám halála után, valami nem a kedvem szerint történt, mire kiáltozni kezdtem: „Apómot akarom I" „Adjátok vissza az apámatl" Anyám szívgörcsöt kapott, annyira megviselte a jelenet, ma már értem és tudom, miért. Hogy lehet megmagyarázni egy négyéves gyereknek, hogy mi az a halál, és hogy nincs többé apja ... Ettől a naptól kezdve édesanyám arca egyre gondterheltebb lett, gyakran beszélt szüleivel és apásával, és végül egy nap, nem sokkal a gyászév letelte után, egy magas, vállas férfi kezdett hozzánk járni. Mikor letelt a gyászév, édesanyám és a vállas férfi megesküdtek és ml hárman, Pennsylvániábál, Texasba, Bryn Mawrbál, a félmilliós Dallasba költöztünk, ahol második apámnak kereskedelmi Irodája volt; mezőgazdasági gépek és járművek értékesítésével foglalkozott. Második apám olyan volt hozzám, mintha ő lett volna az igazi és az élet, amely egy esztendőre kilendült a sodrából, mintha még érdekesebbé, még szebbé vált volna. Cljabb és újabb emberek jöttek, tűntek fel életemben. Második apám moziba és színházba járt velem, és mivel egyszer egy színházi előadás után tökéletesen elénekeltem a nézőtéren hallott dalt, felfigyelt állítólagos zenei tehetségemre és négyéves koromban beíratott egy hegedű- és zongoratanfolyamra. Ma már senki sem mondja nekem — de azt hiszem, akkoriban sok bánatot és bosszúságot okoztam odahaza. Én voltam a zeneiskola réme. Tudom, hogy sok szempontból fegyelmezett gyerek voltam: mindennap többet Is gyakoroltam, mint amennyit kellett, még külön szorgalmi feladatot Is csináltam — csendes, jómodorú emberke Is voltam, erre különösen kényesek voltak odahaza, de vágyaim és álmaim erősen befolyásoltak, és ez sokat lerontott a korábban kedvező benyomásokon. Ugyanis, amikor ötödik évemhez közeledtem, fejembe vettem, hogy tengerész leszek, matróz, sőt hajóskapitány, aki a végtelen tengereket járja, cápákra és cethalakra vadászik, és rengeteg utast szállít a világtengerek két-két partja között. Ekkoriban megtanultam néhány tengerészdalt, közötte egyet, egy 12 éves utcagyerektől, amelynek szövege egyáltalán nem tetszett a szüleimnek. Persze lehet, hogy ez azért volt, mert egy Schumannetüd helyett Játszottam és énekeltem a zeneiskola nyilvános vizsgáján, mintegy meglepetésként a közönségnek. Hát ami azt Illeti, a meglepetés tökéletes volt, mert a dalnak, enyhén szólva, pikáns szövege volt, amiről persze én mit sem tudtam, és amiből mit sem értettem. Az ügyből botrány lett, nem is annyira a széles közönség, mint Inkább szűk családi körben — és határozatba ment, hogy Vira Jayne-nel ezentúl behatóbban és alaposabban törődnek. Egy reklámfotó, vitorláson, a régi barátnak. A horgony kereken hetven kilót nyomott Egy fogadáson. Mickey Hargitayval a las-vegasi Tropicana tetőteraszán. Itt énekes-artistaként szerepeltek. A sportolást, a játékot nagyon megszerettem. Először úszni tanítottak meg, azután lovagolni, majd pedig az amerikai gyerekek egyik legkedvesebb sportjával barátkoztattak meg, a badmintonnal, vagyis a tollaslabdával, amit még ma Is nagy szenvedéllyel űzök. Ekkoriban már a fejembe vettem, hogy előbb, vagy utóbb színésznő lesz belőlem. Ha csak tehettem, énekeltem, zenéltem, magam írta Jeleneteket mutattam be a tükör előtt, vég nélkül коmédláztam, csak úgy, magamnak és közben szorgalmasan jártam az edzésekre a sportiskolába. Egy nap, talán 10 éves lehettem ekkor — észrevettem, hogy nyúlánk és arányos alakom van. Karom kidolgozott volt, felsőtestemen Is meglátszott a sok sportolás. Kizárólag a magam számára száló felismerés volt ez, a világ ekkoriban, épp a második világháború befejezésével, a fasizmus végső megsemmisítésével volt elfoglalva. De néhány jelszón, és egy pár árva gyereken kívül, akikkel együtt Jártam az Iskolába, nem tudok mást a háborúról. Annak Idején sem tudtam. A háború minket egyszerűen elkerült... Ekkoriban nyiladozó aggyal, egy kezdődő mozi és színházláz kellős közepén, igyekeztem gyakorlati oldaláról megérteni a világot. Azt kutattam, hogyan és mint lehetnék színésznő. De ehelyett csak árra Jöttem rá, hogy az emberek pénzből élnek, amit nehéz megkeresni, de könnyű elkölteni és hogy néhány embernek nagyon sok pénze van, másnak meg kevés. Nem vontam én le ebből semmilyen következtetést, ezt csak úgy megfigyeltem. és közben éltem a magam diákéletét, a magam szórakozásait, Ekkoriban kezdtek szép lánynak tartani az Iskolában és mindenfelé a szomszédban, és amikor megszoktam az emberek elismerő pillantásait, azt a bizonyos kis szikrát a szemben, mely e'gyegy szép lánynak vagy szép fiúnak szál — mérhetetlen hiúság kezdett dolgozni bennem. Soha többe nem voltam, és nem leszek, mert nem lehetek olyan hiú, mint akkoriban, 11—12 éves koromban, amikor felfedeztem, hogy szép vagyok. és már akkor rájöttem, hogy a szépség mekkora teher, Mert a szépség olyan kincs, amire vigyázni kellett, Színházi-, film- és divatlapokat kezdtem böngészni. Olvastam, megtanultam a sztárok testének valamennyi adatát és magam Is minden erővel Igyekeztem méreteikhez alkalmazkodni. Emlékszem, egyszer egy osztálytársnőm egy lapot hozott az osztályba, egy olasz újságot, amely összehasonlítható adatokat közölt egykori és mai szépségek testarányai között. A cikk végefelé pedig, mintegy összegezésként, megállapította, a felsorolt klasszikus példák alapján a középarányost, amely minden Idők általános szépségideáljának volt tekinthető. Az „Oggl"-nak ez a réges-régl cikke, melyet újra meg újra elolvastam, csak megacélozta akaratomat. Torna, sport, erőfejlesztés, mértéktartás az étkezésben, mindez életem kezdeti szakaszán Is, szinte önkéntelenül megvolt bennem, csak azért, mert nem akartam, hogy elveszítsem azt a kis tüzet az emberek szemében, amely mindig fel-felvlllant, ha megláttak F. Gy. KORSZERŰ tolltisztítás Ma, amikor minden háztartásban használatosak a különféle műanyagok, még mindig tartás értéket képvisel kitűnő tulajdonságaival — puha, meleg, rugalmas, levegős — a toll vagy a pihe. Noha a romantikus falusi tollfosztó esték Ideje már lejárt, nem egy vidéki ^háziasszony dicsekszik el a dúsan tömött párnákkal és dunyhákkal, amelyek eladó sorban levő leányai hozományának elengedhetetlen tartozékai. A modern Időit szele persze az ógyneműkészletet sem kímélte, s ma már a nehéz dunyhákat mindinkább felváltják a könnyebb, higiénikusabb tűzött paplanok. Azonban gondolni kell arra, hogy több éves állandó használat után a pehely átitatódik Izzadsággal, elveszti rugalmasságát, ‘ puhaságát. Valamikor ez nem okozott különösebb gondot. Hiszen minden falusi háznál neveltek libákat, s így a tollat, plhét feltölteni vagy kicserélni Igazán nem volt probléma. A városban azonban ez mindig külön gondot jelentett, mert a toll mindig Is drága volt, s hovatovább — hiánycikk lévén — emelkedik az ára. Ha tehát új tollat nem Is vehetünk egykönnyen, a régit felújíthatjuk, ha kltlsztíttatjuk. Minden gondos háziasszonynak tudnia kell, hogy a párnák, paplanok, dunyhák tollát 5—6 évi használat után feltétlenül tisztítóba kell adnia. Tulajdonképpen nem Is a szennyeződés eltávolítása a legfontosabb, hanem természetes tulajdonságainak, rugalmasságának, levegősségének a felújítása. A korszerű tolltisztító gépek gyorsan és megbízhatóan dolgoznak. A portál, zsiradéktól, egyéb szennyeződéstől tisztítják a pelyhet, Ezután következik a felgőzölés és a meleg légáramlatban való szárítása. A toll ebben az utóbbi folyamatban nyeri vissza azokat a kitűnő tulajdonságait, amelyek megkülönböztetik a modern műanyagoktól. A tolltlsztítást Bratislavában az Augusztus 29. utca 1 szám alatti tisztítóban megvárásra Is elvégzik, sőt, akit érdekel, ellenőrizheti az egész folyamatot. így nem fordulhat elő olyan panasz, hogy a tollat elcserélték, vagy hiányzik a súlyából. Ugyanis a modern külföldi gépekben minden toll-adagot külön-külön lehet tisztítani. A bratislavai Szolgáltatási Vállalat Tolltisztító üzeme vidéki megrendeléseket Is elfogad. A vidéki érdeklődőknek nem kell személyesen átadniuk a tisztítani való tollat, elküldhetik postán, s az üzem a tisztítás után 5 napon belül utánvétellel visszaküldi a feladó címére. A tolltisztítás a felsorolt előnyökön kívül még olcsó Is, mert 1 kilogramm toll tisztítása 3 kilogrammig 5,40 koronába, 3 kilogrammon felül 4,30 koronába kerül. Az érdeklődők részletesebb tájékoztatást Is kérhetnek a Központi Tolltisztító üzemtől az Idézett címen, vagy az 593 85-ös telefonszámon. A legdrágább édesanyának és édesapának, 50. házassági évfordulójuk alkalmával, őszinte hálájukat fejezik ki, és további hosszú életet, boldogságot kíván: két lányuk, két vejilk és öt kis unokájuk.
