Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-04-13 / 15. szám

1JIRÁGOK, virágok Késett a tavasz, havas eső hullt a szürke felhők kitárt ablakából. Egy­szóval olyan idő volt, amikor a ku­tyának is a tűzhely alatt a helye. A várva várt március elpártolt a ta­vasztól és a zordon tél subája alá húzódott... A főrévi földművesszövetkezet üvegházainak ablakán dühös idő dobolt. Be szeretett volna törni ide, ahol a gondosan megmunkált föld­ből már elődugták zöld bóbitájukat a palánták, ahol a gyönyörű szeg­fűk és rózsák tavaszt és illatot lehel­tek felénk. Az élő drágaköveken csillogtak az életadó vízcseppek és a fehér, ró­zsaszín, bíbor szirmokon simogatóan kalandozott el a csípős téli szélhez, havas tájhoz szokott szem. Virág ... virág ... virág . .. Virág, amit a szülőanyának aján­dékozunk... Virág, amit név- és születésnapra adunk a szeretteink­nek .,. Virág egy kislánynak, akit még megcsókolni nem merünk. .. Virág egy menyasszonynak , .. Virág egy anyókának... Mert a virág egész életünkben kísér bennünket: a bölcsőtől egészen a sírig, s talán még tovább is, mert a sírunkon is virág nyit kelyhet. — Hány négyzetméteren termesz­tenek szegfűt? — Már hatodik éve foglalkozik szövetkezetünk virágkertészettel, és mondhatom, hogy nem bántuk meg! — mondja Kopasz László mérnök. — Ha számokat akarnak hallani, azok­kal is szolgálhatok. Talán kedvet kapnak tőlünk más dél-szlovákiai szövetkezetek is . . . Kétezerötszáz négyzetméteren termesztünk szegfűt, és újabban 250 négyzetméteren ró­zsát. A rózsa területét még 750 négy­zetméterrel bővítjük. — Megmondhatná talán azt is, hogy a meglevő 2500 négyzetméter mennyit jövedelmezett a szövetkezet­nek az elmúlt évben? — Egész pontosan! 1 009 000 ko­ronát. És nézzük csak, most csupán három ember dolgozik a virágokkal: egy férfi és két nő. Balogh bácsi a virágkertészünk. Sajnos, át akar menni egy „konkurrens céghez", pe­dig mi nagyon elégedettek vagyunk a munkájával... — Mennyibe kerül most, amikor kint még havazik, egy szál szegfű vagy egy szál rózsa? — A szegfű ára jelenleg 8, a ró­zsáé pedig 15 korona szálankint. Most van a legjobb ára. Április vé­gén, májusban már csak 5 koronát kapunk egy szál szegfűért. Szeptem­ber végén, október elején drágul meg újra. Kopasz László, mérnök Két-három év alatt készülhet el tel­jesen, ha semmi nem jön közbe. — Saját fűtőházuk van? — Majd lesz gázfűtésre. Jelenleg gőzzel fűtünk, amit a Slovnaft-ból kapunk. S ez elég drága mulatság. Amikor kezdtünk, tehát 1964-ben egy köbméter gőz ára 11 korona volt, most pedig már 109 korona! Remé­lem, ez mond valamit... Ez év ja­nuárjában „csupán" 83 000 koronát fizettünk ki a gőzért. S ha ez még sokáig így folytatódik, akkor nekünk is kár lenne a „gőzért", s alaposan ráfizetnénk a boltra. Már alig vár­juk, hogy saját fűtőházunk legyen — Hol értékesítik a virágot? — Valamikor sok „maszek" vásá­rolt tőlünk és jó haszonnal adta to­vább. Ma már mi is két helyen áru­sítunk virágot.-.-P«*e©nyban a Tetá­­ban van asztalunk és a Tempo mel­lett a Manderlával szemben. Két csokor gyönyörű szegfűvel bú­csúztattak bennünket a főrévi virág­kertészet dolgozói. Szépen becsoma­golták a virágokat, nehogy „meg­fázzanak". — Mert kényes jószág ám a virág nagyon! — mondta búcsúzóul Ba­logh bácsi. — Majdnem olyan ké­nyes, mint az asszony .,. Mosolyogva léptünk a havas esőt szitáló ég alá, a csípős szélbe. A vi­rágok illata még orrunkban volt, és szemünk előtt még mindig az élő drágakövek látványa lebegett... Óvón takargattuk a csokrokat, ne­hogy megfázzanak, nehogy a szél letörje őket... Valaki majd örülni fog nekik. Sok, nagyon sok virág kellene, hogy megszépüljön az élet, hogy boldogabb legyen az ember, és a földön több legyen a szeretet. Feljegyezte: LN Stubnya Arnold felvételei Vierka Ladiová és Mii­­ka Melíchová, csokrok­ba rendezik a virágokat — Hány szál szegfűt adnak el naponta? — Ügy kérdezhette volna, hogy hányat adhatnánk el? — nevet Ko­pasz mérnök. — Naponta körülbelül 1500 szegfű fogyna el, sajnos az idő nem kedvez, ritkán bújik elő a na­pocska. S még a jól előkészített ta­laj, meg a megfelelő hőmérséklet sem elegendő akkor, ha ilyen az időjárás. Napi 12 000 koronát vehet­nénk be csak szegfűből. Jelenleg azonban csupán 250—300 szálat ad­hatunk el, jó idő esetén 650—700 szálat. És a távlati tervek? — Vannak, vannak ... Jövő évben kezdjük meg egy holland típusú, négy hektáros üvegház építését. Há­rom hektáron korai zöldséget és egy hektáron pedig virágot termesztünk. o sztrá к FÉNYEK és ÁRNYAK Ausztriát 1938. március 13-án a hitleri harmadik birodalomhoz csatolták és ezzel minden önállóságától és függetlenségétől megfosztották. Nyomorúságos évek követ­keztek ezután. Am az osztrák hazafiak a kommunista párttal az élen nem adták fel a reményt, tovább harcoltak a náci meg­szállók ellen a szabad köztársaság vissza­állításáért. Ausztria sorsáról 1943 októbe­rében, Moszkvában döntenek az USA, Nagy Britannia és a Szovjetunió minisz­tereinek konferenciáján. A három szövet­séges nagyhatalom megegyezik abban, hogy a háború befejezése után Ausztria újból szabad és független állam lesz. 1945 március végén a Szovjet Hadsereg osztrák földre lép, és nehéz harcok árán, április 13-án fölszabadítja Bécset, majd 27-én egész Ausztria szabaddá válik. 25 év telt el azóta, hogy Ausztria meg­szabadult a német fasiszták elnyomásától, s idén lesz 15 éve, hogy Ausztriát sem­leges állammá nyilvánították. Gazdasági­lag fejlett állam. Jelentős nafta-lelőhelyei vannak, említésre méltó a vasérc-, alumí­nium-, magnezit-, sóbányászat, valamint az acél- és gépipari termelésük. Az ipari munkások 55 százaléka kis és közép nagy­ságú üzemekben dolgozik. Az osztrák föl­deken jól megterem a búza, a cukorrépa, kukorica, gyümölcs, a magasabban fekvő vidéken a rozs, árpa, burgonya. Mező­­gazdasági termelésük a háború utáni évek­ben nemcsak abszolút mennyiségben, de egy dolgozóra számítva is jelentősen növe­kedett. Mezőgazdasági termékekből 84 szá­zalékban önellátók. Hogy osztrák szom­szédaink miként igyekeznek a mezőgazda­ság színvonalát minél magasabb szintre emelni, azt az alábbi riportból is láthatják. Salzburgba szerdán délelőtt érkeztünk. Alig raktuk le a poggyászunkat a „Szarvashoz" címzett szállóban, máris rohantunk a belvárosba, hogy azt a három órát, ami rendelkezésünkre áll, minél job­ban kihasználhassuk városnézésre. Mindjárt az első percben feltűnt, hogy aránylag sok ember tartózkodik az utcán. Sétálnak, ráérősen társalognak, mintha csak vasárnap lenne. A néhány nap alatt, amióta Ausztriában vagyunk, már meg-A KÉT BARNARDNÉ Az elmúlt hetekben a világsajtó sokat foglalkozott a 47 éves Barnard professzor és a 19 éves Barbara Zöllner házasságá­val. Amint ismeretes, a házasságkötés március 13-ról 14-re virradó éjszaka, éj­fél után volt, tekintettel arra, hogy Barba­ra babonás és 13-án nem volt hajlandó kimondani a boldogító igent. Barbara egyszerű nyakéket kapott nász­ajándékba, néhány briliánssal ékesítve. Amikor megkérdezték Barnard professzort, hogy 6 mit kapott nászajándékba, rámuta­tott ifjú feleségére: „Öt magát". Az esküvőn csupán 23 meghívott ven­dég vett részt. Barnard első felesége és gyermekei természetesen távol maradtak. A meghívott vendégek nagyobbára Dél- Afrika leggazdagabb emberei voltak, aranybánya-tulajdonosok, bankárok és ipar-

Next

/
Thumbnails
Contents