Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-04-13 / 15. szám

figyeltük, hogy munkaidő alatt az osztrák városokban a turistákon kívül alig látni hazaiakat. Munkaidőben itt nem lehet „le­­ugorni“ bevásárolni, elintézni az apró­­cseprő dolgokat, mint ahogyan ehhez már nálunk hozzászoktunk. Az üzleteket sem nézhettük meg belül­ről. Ahol csak próbálkoztunk, mindenütt zárva voltak. Csak később tudtuk meg, mi ennek az oka. Salzburgban ma valóban ünnep van. Az ünnepélyes hangulat szemünkben még előkelőbbé tette ezt az ősrégi gyönyö­rű várost. A vár magasan a város fölé emelkedik — kicsit Zólyom várára emlé­keztet. Ám a Salz folyó partján sétálva úgy tűnik, mintha a Duna partjáról a po­zsonyi várat csodálnánk. A városban ren­geteg a park, melynek egyikéből sem hiányzik a gyermekjátszótér. A pihenő-Az iskolára egyáltalán nem jellemző csönd fogadott. Ma itt is ünnep van, a diákok többsége hazautazott a szüleihez. Dr. Brunauer Johan mérnök, az iskola igazgatója egy csomó kulccsal a kezében nyit ajtót. Kedvesen, barátságosan fogad. Ausztriában az utolsó években nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági terme­lés fellendítésére. Ezért is alapították 1963- ban ezt az ötéves, érettségivel végződő középiskolát is. A tanítást Salzburgban kezdték, majd 1967-ben, amikor a mező­­gazdasági minisztérium jóvoltából elké­szült ez az új épület — ide költöztek. Évente 150 diák tanul itt. Ez csupán fiú­iskola, s ehhez hasonló még négy van az országban. Az általános tantárgyakon kívül fő szaktárgy a gépesítés, növénytermesztés és állattenyésztés. Ugyancsak meglepett, hogy lányokat Bécs hagyományos épületeihez történelmi szálak fűződnek helyek „királya“ a Francia park. Itt töltik a salzburgiak legszívesebben szabad idejü­ket. Kellemesebb környezetet aligha vá­laszthatnának maguknak. A rózsák száz­ezreit francia mesterek szobrai őrzik, s a hatalmas fák megóvják a pihenőket még a belváros zajától is. Napok hosszat lenne itt mit bámulni, sajnos nekünk három órával is be kellett érnünk, mert autóbuszunk percnyi pontos­sággal indult a Salzburg melletti mező­gazdasági iskolába. Ez az iskola a mi mezőgazdasági tech­nikumainkhoz hasonló. A Salzburg mö­götti kiemelkedő hegyoldalon, mintegy hatszáz méter tengerszínt feletti magasság­ban építették. nem vehetnek fel ebbe az iskolába. Vajon miért? A lányokat talán nem érdekli a mezőgazdasági munka, vagy ebben a mun­kakörben nem tudnak kellőképpen helyt állni? — A lányok számára külön van ehhez hasonló mezőgazdasági iskola — össze­sen négy az országban — elégíti ki kí­váncsiságunkat az igazgató. — Nekik más a tanrendjük, mint a fiúknak. A lányok az általános tantárgyak mellett főleg ker­tészetet, kisállattenyésztést és háztartás vezetést — főzést, sütést, varrást tanul­nak. Szakképzett háziasszonyt nevelnek belő­lük, aki a főzés, sütés mellett könnyen megbirkózik a kisállattenyésztés, kertészet ezer ügyes-bajos gondjával is. Az iskolának 54 hektáros és 60—70 da­rab szarvasmarhából álló tangazdasága van. A diákok tehát az elméleti tudásukat rögtön a gyakorlatban mélyíthetik el. Hogy mennyire szigorúak itt a követelmé­nyek, azt az bizonyítja a legjobban, hogy a kezdő diákoknak csak az 50—60 száza­léka jut el az érettségiig. De akinek már a kezében van az érettségi bizonyítvány, annak nem kell félnie, hogy állás nélkül marad. Lehetnek belőlük szaktanácsadók, hivatalnokok a mezőgazdasági üzemektől egészen a minisztériumig, taníthatnak me­zőgazdasági iskolában, vagy jelentkezhet­nek a főiskolára. Számunkra- különösen hangzott, hogy az iskola növendékei a vizsgák sikeres letétele után megkapják a mérnöki oklevelet. A főiskola befejezése után pedig diplomás mérnökök lesznek. Ausztriában tehát azért olyan sok a mér­nök, mert ehhez elég a középiskolai vég­zettség. Érthető tehát, hogy a főiskolát végzett mérnökök minden alkalommal gondosan hangsúlyozzák a „diplomás“ jelzőt — hogy már az első pillanatban tudassák; ők főiskolai végzettséggel ren­delkeznek. Végignéztük az épületet. A tantermek falai mindenütt ragyogó fehérek, sehol egy kép, egy díszítés, ami elvonná a diá­kok figyelmét. Könyvtáruk nagyon gazdag. A kor­szerű berendezés lehetővé teszi, hogy min­den könyv könnyen elérhető legyen, a diá­kok a legkisebb zörejjel, zajjal sem zavar­ják egymást. A gyerekek, azok Bécsben is gyerekek A kémia- és fizikateremben még a léleg­zetünk is elállt a csodálkozástól, jobban mondva az irigységtől. Annyi itt a kísér­leti felszerelés, mint egy nagy üzem labo­ratóriumában . .. A földszinten található a tornaterem mondanom sem kell — ellátva minden fölszereléssel. Külön figyelmet érdemel a műhelynek berendezett helyiség is, ahol egyszerre 17 diák dolgozhat. Mindegyik­nek külön asztala van, s ehhez a legkülön­bözőbb szerszámok is hozzátartoznak. Említésre méltó még a tízóraizó terem, amely nálunk még igazán ritka, mint a fehér holló. Minden diák egy kulcsra zár­ható faliszekrénynek a tulajdonosa, ahová elhelyezi a tízóraiját. Szünetben, amikor ideje, vagy étvágya van, leszalad ide, s itt nyugodtan, asztalnál fogyaszthatja el az ennivalóját. Ebben az iskolában nemcsak könnyű, de öröm is lehet a tanulás. De vajon min­den földművesszülő gyermeke eljuthat ebbe az iskolába? Aligha. A havi ellátás 750 schillingbe kerül, s bizony néha hiába a legnagyobb rátermettség is, ha nincs miből fizetni ... Az igazgató szavai sze­rint a tehetséges, szegény gyermekeknek néha sikerül valamilyen úton-módon álla­mi támogatást szerezni. De ezt aztán iga­zán ki kell érdemelni! Nem úgy, mint ná­lunk, ahol mindenki számára nyitva áll­nak az iskolák kapui, noha sok helyen még nem is fogadja a diákokat ilyen kor­szerű, minden felszereléssel ellátott iskola, mint itt Irta és fényképezte: H. ZSEBIK SAROLTA mágnások. „Legszegényebb" volt köztük a Dél-Afrikai Unió pénzügyminisztere, Dr. Nicqlas Diedrichs. Természetes, hogy Barnard volt felesé­gének, Lowtjié-nek a sorsával is sokat foglalkozik a közvélemény. Lowtjié a kí­váncsi újságíróknak elmondta, hogy hat­­gyermekes családból származik, náluk nem volt hely, idő és pénz, hogy nagyravágyó terveket kovácsoljanak. 20 évi boldog há­zasság után, 1967. december 3-án kezdő­dött a házastársak elhidegülése. Dr. Chris­tian Barnard ezen a napon hajtotta végre a világon az első szívátültetést, amikor Louis Waskhansky testébe idegen szívet operált. Nem sokkal ezután, 1968. január 3-án kapott új szívet dr. Blaiberg, dél­afrikai fogorvos. — Az első operációtól kezdve gyakorlatilag megszűnt a magán­életünk — mondotta Lowtjié asszony. A Barnard család nem sokkal az első szivátültetés után a Zeekoev­­lei tóparton. Barnard professzor új feleségével Barbara Zöllnerrel és a félárva 8 éves Giovanna Bonnal, akinek életéről minden európai sebész lemondott, s aki Barnard profesz­­szor műtété után ismét vígan fut­­kározik -A világ mindent tudott legbensőbb magán­életünkről; a hírnév, az állandó utazások házaséletünket tűrhetetlenné tették. A saj­tó már akkor világgá kürtölte Chris állí­tólagos szerelmét Barbara iránt, amikor volt férjem lánybarátnőjében még valóban nem látott többet — mint gyermekének pajtását. Rövidesen én is férjhez megyek házunk egy régi barátjához, egy dúsgazdag föld­­birtokoshoz. Itt maradok, jól érzem itt magam — mondotta Lowtjié asszony — és gyermekeink, André és Deirdre érde­kében jó barátok maradunk Chrissel. L. D. О 'S а 3 +•> "3 "О о-о о N </* > 4QJ ЬО СМ

Next

/
Thumbnails
Contents