Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-11 / 2. szám

5

£

и

1

е

0

£

э

1 •н

I —

X

1

ф

■*

1

2

5

6 S i

я

N

С

г

ifoapart/

Régóta tűnődök rajta, mi kell ahhoz, hogy egy versből népdal legyen. Azt hiszem, elég, ha megjegyezhető melódiája van, meg az, hogy sokan énekeljék, minél többen vallják magukénak. A francia nyelvben a dal és a jókedv azonos tőből származik: chanter — énekelni, enchanter — elbűvölni.

Egy munkásmozgalmi népdal keletkezését értem tetten, amikor párizsi lakásomra meghívót kézbesített a posta. A néhány sor így szólt: „Edmée. Paul és Robin Arma boldog lenne, ha a nyár folyamán bármelyik, .hónap első és harmadik vasárnapján fogadhatná. Az ajtó reggel hat órától nyitva áll, vendégszeretettel, barátsággal, élelemmel, jégbehűtőtt itallal, napfénnyel (garancia nélkül), tiszta levegővel, pihenéssel, csenddel és (kérésre) zenével szolgálhatunk. Más napokon a kapu makacsul zárva marad, a csengő néma, mert a ház lakói művészi munkájuknak szentelik magukat..

A feladó Paul Arma, akit újabb kompozícióiért kritikusai Schönberghez és Sztravinszkijhoz hasonlítanak. Csupa rejtély. Budapesten született, neve spanyol nyelven „fegyvert" jelent. A polgárháború idején vette fel.

Fúrta az oldalam, hogy szemtőlszembe lássam Arma Pált, aki állandó lakásául Párizs déli munkáskerületét választotta (amelynek polgármesterét évek óta a kommunista párt adja), lakása az Egyenjogúság, a Verdi, a Barbusse, a Zola utca közé esik, és egy kőhajításra van a Notre Dame des Pauvres, azaz a Szegények Boldogasszonya kápolnájától. Amikor életpályáját megismertem — üldöztetésekkel és megaláztatásokkal bőven ellátta a sors — sejtettem, hogy nem véletlenül telepedett le erre a vidékre. Az életét szentelte annak, hogy a munkásokat megtanítsa énekelni.

Büszkén vallja, hogy magyar, Bartók Bélánál tanult, Berlinben és Lipcsében dirigált, majd a hitleri uralom első napjaiban egy razzia alkalmával letartóztatták. Kémkedéssel vádolták, de ítéletre

KELETKEZETT EGY MUNKÁSMOZGALMI NÉPDAL?

nem került sor. Szélnek eresztik, szedi sátorfáját és szekere rúdját Svájcon keresztül Amerikába igazítja, ahol mósfélszáz koncertet ad. Bartókot és Schönberget játszik. Franciaországban telepszik le, éppen a legrosszabbkor, mert megszállják Párizst. Az SS és a Gestapo keresi. A maklzárdok közé menekül, ott él közöttük, és a felszabadulásig 1800 partizán és ellenállási népdalt gyűjt. A háború befejezése után az amerikai néger katonák táborait Járja, hátán a magnóval, és spirituálékat rögzít szalagra. A párizsi rádió, amelynek egyik osztályát vezeti, valamennyit műsorára tűzte. Népdal-kötetei közül kettő karácsonyi. Az egyik 175 francia népdalt tartalmaz Télapóról, a másik meg 172 dalt nyújt át Erdélytől Flandriáig és Finnországtól Spanyolországig. Azt szeretné, ha a föld minden embere együtt énekelne kis remekműveket, amelyeket a nép komponált és csiszol, amely mind-mind tartalmazza a szülőföld illatát. Mozgalmi köteteinek címe „Daloljunk a munkáról", „Daloljunk lépésre", „Daloljunk mosolyogva", „öreg dalok fiataloknak", „Daloljuk Európa öreg dalait"...

De ért nemcsak erre voltam kiváncsi. Az olvasó Is alighanem Ismeri a „Madrid határán, állunk a vártán ..." kezdetű dalt. Ennek muzsikáját is Arma Pál komponálta. A spanyol nemzetközi brigádok éppen úgy énekelték, mint később Vlagyivosztokban, Moszkvában-, Budapesten, vagy Pozsonyban, Mosolyogva meséli, van olyan kiadása, amelyen a szerzők neve hiányzik, helyettük „népdal"-ként van megjelölve. Keletkezéseiknek körülményeire így emlékszik vissza:

— A kassal születésű Komját Aladár, a magyar kommunista párt egyik alapító tagja az Internocionálé hétnyelvű lapjának szerkesztőjeként érkezett 1935- ben Bázelből Párizsba. Egy évre rá kitört a spanyol polgárháború, Párizsban adta át a köztársasági oldalon harcoló nemzetközi brigád Indulójának szánt költemény kéziratát. A vers megkapott

és fellelkesített. A halk szavú, szemüveges költő nem érhette meg a háború befejezését, mert esztendőre rá hirtelen meghalt.

— És a többi?

— A Dimltrov-dal 1933-ban keletkezett. A fasiszták éppen akkor Indították el a hírhedt Relchstag-pert, Erich Welnert pedig Hitler kopói elől menekülve éppen akkor érkezett Svájcból Párizsba. Érdekes, hogy Dimitrovot a lipcsei börtönben megismertették a dal keletkezésével. A később annyira Ismert dalt az ő versére komponáltam. Valamivel később írtam a Thaelmann-zászlóalj dalát is.

— A német megszállás alatt természetesen nem hordhattam magammal a kéziratokat. Amikor a föld alá kényszerültem, a Bartók és Romain Rolland levelekkel bádogdobozba rejtettem, a dobozt olajos zsákkal göngyöltem át, és mélyen elástam. A francia főváros felszabadulása után az értékes kéziratokat hiánytalanul megtaláltam, de az olajfoltok átütöttek.

Monsieur Arma megengedte, hogy a Madridi Induló eredeti példányát lefényképezhessem, amely alighanem így most jelenik meg először nyomtatásban.

Min dolgozik?

Legutóbb a Chant de silence sorozatomat Cassou, Claudel, Éluard, Ramuz, Rolland, Vercors verseire komponáltam, a borítók rajzát Chagall, Duffy,

Léger, Matisse és Picasso rajzolta. Más művem címlapját a pécsi származású Victor Vasarely alkotása díszíti. Éppen most végzem a „résistance" albumán az utolsó javításokat, ma már a legtöbb dal szerzője kideríthetetlen. A gyűjtött daloknak mintegy harmadrésze kerül nyomdába, tehát mintegy hatszáz... Azt hiszem, éppen idejekorán. Az utolsó pillanatokban mentjük meg őket a maradandáság számára. Hiszen Ismerik azt a magyar mondást, hogy az öregedő muzsikus mindennap elfelejt egy népdalt. ..

Irta és fényképezte: Szűts István

Fernand Léger címlapja Arma Fél új művén

A „Madrid védői - Madrid hatérén" oimfl munkásmozgalmi népdallé lett művének szövegét a kaszai származású Kernjét Aladár irta. A (elvétel Párizs megszállása alatt oly sokéig rejtegetett eredeti kéziratról készült.

FELTÖRTEK A NEHÉZ HIÚT:

Megfejtették Gárdonyi titkos Írását

Amikor az egri remete szíve negyvennyolc évvel ezelőtt megszűnt dobogni, a bükki ősz a deresedő fák fejére ködkucsmákat borított. Az Egri csillagok, a Láthatatlan ember, az Isten rabjai, az Az a hatalmas harmadik, az Annuska és annyi más gyönyörű regény, majdnem két tucat (és alig játszott) színmű, sok dal Írójának halálát mindenki meggyászolta, aki annyi fáradságot vett, hogy valamelyik művével megismerkedjék. Dolgozószobájában azonban, kora materialistáinak műveivel is, nemcsak hatalmas könyvtárt, majdnem húszezer lap kéziratot találtak, hanem sok találgatásra okot adó, nagy alakú füzeteket is, melyeket egytől-egyig saját találmányú titkos Írással rótt tele. A rováshoz hasonló feljegyzések egyaránt hasonlítottak a szumlr, az ind, a szanszkrit és egyiptomi jelekre, és az elmúlt évekig nem volt lehetőség megfejtésükre. Gárdonyi két fia ugyanis — apjuk halálos ágyán adott esküjükhöz híven — a füzeteket nem adták idegen kézre.

Néhány évvel ezelőtt azután kihalt a Gárdonyi-család. A becses hagyaték Eger város kezelésébe került, a Gárdonyi-kúriából Gárdonyi-múzeum lett. A titkos írásba azonban eddig még mindenkinek beletört a foga. Egyesek

okkult jeleknek nézték, és már-már azt fejtegették, hogy a mester szerencsétlen házasságának, egyéni keserűségének és tragédiájának késői hatásaként elméje elhomályosult, az értelmet elrejtő jegyzeteivel a természetfeletti hatalmakban, titkos erőkben keresett vigasztalást.

A nehéz diót most feltörték. Munkatársunk találkozott a szerencsés megfejtővel, Gyürk Ottó kutatóval, aki a kibernetikát és az elektromos számítógépet hívta segítségül, hogy a magyar irodalomtörténet nagy remetéjének féltve őrzött titkáról lehulljon a lepel.

— A Gárdonyi-titok alighanem a Gárdonyi Múzeum tudós őrének, Korompal Jánosnak fúrta legjobban az oldalát. Néhány esztendővel ezelőtt a rejtélyes jelekkel telerótt füzetek oldalairól másolatot készíttetett és szétküldte az országban azoknak, akik megkísérelték, hogy kibogozzák a csomót.

— Két esztendővel ezelőtt nekifeküdtem a megfejtésnek — mondotta Gyürk Ottó. — Utolsó regényén, a Bibi-nek kéziratán kezdtem. A lapszámozások mellett ugyanis ott voltak a rejtélyes jelek, amelyekről kiderültek, hogy keltezések. A rendszerető Gárdonyi ugyanis titkos Írással jegyezte fel azt a napot, amelyen az oldalt befejezte. A Bibi utolsó keltezése 1922. szeptember 14-én Íródott, hat héttel később örökre kihullott kezéből a toll. Az első megfejtett jelek a számok és a ragok voltak. Bekapcsolódott a munkába egy pécsi egyetemi hallgató — Gilicze Gábor — is, aki nyelvstatisztikai módszerrel Igyekezett a megfejtést kicsikarni. A betűkettőzésekből, a ragok illeszkedésének szabályából vont le helyes következtetéseket. Végül a jelzések lyukkártyarendszerre kerültek és eljutottunk a helyes betűértékekhez.

A megfejtett két füzet közül az első, Gárdonyi 1916— ban megkezdett naplója volt, benne rögzítette személyes vallomásait és a világháborús eseményekről gondolatait. Az utolsó bejegyzés 1922. szeptember 12-én kelt, amelyekben betegségére panaszkodik. A másik füzet háztartási, — vagy ha jobban tetszik: pénztárkönyve volt —, amelyet szeptember közepén hagyott abba. Az elmondottakból nem nehéz megállapítani, hogy a nagy beteg Gárdonyi az utolsó hetekig fenntartotta józan kapcsolatát a külvilággal.

A napló azt árulja el, hogy hitt gyógyulásában, fáradGárdonyi síremléke a Baldigara olasz várépítő mester áltál emelt déli várbástyán. A márvány fedőlapra utolsó kívánságaként a következő feliratot vésték; „Csak a teste." Külön érdekesség, hogy Eger ostromakor

hatatlanul gyűjtött, jegyzeteket készített új műveihez. Körülbelül ezer oldal vár még kibogozásra, s miután a jellrás igen kevés helyet foglal el, a végeredmény alighanem háromezer oldal körül lesz. Könnyen lehetséges, hogy új novellákra, mesékre, dalszövegekre bukkanhatunk.

Megkértem, Írjuk le a Nő-ben azokat az első mondatokat, amelyek a homályból kibukkantak. Gyürk szívesen tett eleget kérésünknek.

— Az első szövegrészek a humanista Gárdonyiról tanúskodnak. !me: „A gyermek az örök tavasz, az Ígéret, hogy földi testünk nem vész el, mert hiszen előttünk látjuk újulásunkat.. .* Másutt ezt olvastam: „Csak a gyermek tud örülni. Adjatok neki szabadságot, ligetet, mezőt. Csak a gyermek tud boldog lenni, vétket követ el, aki megrlkatja. Ha szegény, nem baj. Csak ne bántsátok, ne éheztessétek..."

Erős a gyanúm, hogy Gárdonyi világát halálának fél évszázados évfordulójára nemcsak ki kell bővítenünk, hanem újra Is kell értékelnünk.

Irta és fényképezte SZOTS ISTVÁN