Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-30 / 13. szám
Sikerült! Ezt bizonyítja a sok szép eredmény, amit a nőszövetség helyi és járási szervezetei az „Akció 69", „Nők a köztársaságért" mozgalom keretében elértek. Az asszonyok, funkcionáriusok, nőszövetségi tagok megértették, mi a célja, küldetése ennek a mozgalomnak — amely, nyugodtan állíthatjuk, túlnőtt az akció keretén. Az elnevezése is utal rá, hogy a 69-es akció egy évre méretezett, tervezett volt. De a tettrekészség, lendület, aktivitás, amelyet a nőkből Szlovákia egész területén kiváltott, nem állt meg az év utolsó napjánál, nem lohadt le egy év eredményeinek értékelése után. Sőt. Akkor kezdett kibontakozni. Tavaly sok helyütt csak lerakták a tevékenység alapjait, felkészítették az asszonyokat arra, hogy mit kell tenni — és az idén végzik el a munka dandárját. Ez több okból természetes, és érthető. így az idei „akció" még több eredménnyel kecsegtet, mint a 69-es. Először is politikai helyzetünk, az emberek látása, nézetei konszolidálódtak, megszilárdultak. Mindenki meggyőződhetett róla, hogy életünk, jövőnk attól függ, mennyit, s milyen felelősséggel dolgozunk. Másodszor a nőszövetség irányitó tevékenysége is kialakult, erősödött és intenzívebben méri fel és értékeli az elvégzett munkát. És harmadszor, de nem utolsósorban, a nők érzik, s értékelik, hogy mindannyiukra számít az ország, minden kéz ereje, minden értékes gondolat előbbre viszi építésünket. Örömmel mondhatjuk tehát, hogy — sikerült a szlovákiai nőket tevékeny munkára serkenteni. NYITRÄN a nőszövetség járási bizottságának javaslatára gyorstisztítót nyitottak, hogy megkönnyítsék a dolgozó nők munkáját. Védnökséget vállaltak a gyermekotthon és a nyugdíjasok otthona felett. Hozzáláttak a gyermekotthonok kis lakói részére a tollgyűjtéshez is, s a járás minden gyermekotthona részére elegendő tollat biztosítanak a párnák, paplanok készítéséhez. A járási bizottság ezen a szép akción kívül a helyi szervezetek érdekkörei részére is biztosítja a szabó-varró, főző tanfolyamok rendezését, egészségügyi előadásokat. ZVOLENBAN Legalább a járás egyik üzemi nőszervezetének munkájáról mondjunk néhány jellemző mondatot: A járási kórházban 240 tagja van a nőszövetségnek, akik az egészségügyi szemináriumok rendezésén kívül részt vesznek az „Élet szépsége“ kiállításon is. Az elmúlt évben 200 kézimunkát állítottak ki. Gondoskodnak a nők munkakörülményeinek megjavításáról is. Élelmiszereladást is biztosító büfét akarnak nyittatni a kórház területén, s szorgalmazásukkal autóbuszjárat is indul majd az egészségügyi központhoz. A járási nőbizottság munkáját dicséri ez az eredmény éppúgy, mint a „Bizalom vonala“ létesítése, amelynek segítségével sok komoly családi problémát oldanak meg, vagy az, hogy ők keresnek és javasolnak asszonyokat a védőnői munkára. Jelenleg három védőnőjük és 56 „önkéntes“ védőnőjük dolgozik a járás 22 községében, s gondoskodik az idős, magános emberekről éppúgy, mint a szociális- és erkölcsi gondoskodást igénylő családokról. DUNASZERDAHEIYEN Róluk már írtunk, de újra hangsúlyoznunk kell, hogy példásan dolgoznak. Házassági tanácsadójuk, amelyet az elmúlt év őszén nyitottak meg, „teljes kapacitással“ rendel. Méghozzá nemcsak saját járásukból, hanem Királyhelmectől Komáromig Dél- Szlovákia rengeteg magyarlakta falujából és városából keresik fel őket gondjaikkal a tanácsra szorulók. A járási bizottság baráti kapcsolatot tart fenn Mélníkkel és Győrrel; a nőtanács tagjai s a nőszövetség dolgozói kölcsönösen látogatják egymást. Több üzemi szervezetet alakítottak, és már elkezdték a „Lenini nevelés évé“nek előadásait, a nők eszmeipolitikai nevelését. Sorolhatnánk tovább a szocialista iskola eredményeit, a faluszépítésben virágossá, tisztává váló utcákra büszke asszonyok lakóhelyét, nevét, az üzemekben létesített szociális helyiségekben az 6 kezdeményezésüket; a szolgáltatások színvonalát bíráló észrevételek, javaslatok nyomán megnyitott mosodákat, tisztítókat, a köszönet szavait, amelyet emberi magatartásukért, gondoskodó figyelmességükért gyermekektől, magányosoktól, öregektől kaptak. De —egyelőre újabb sikereket kívánunk csak és biztosak vagyunk abban, hogy az eredmények méltó elismerésre, értékelésre számíthatnak! L. H. — A. K. Rossz és drága! Túlzás lenne ezt azonban ilyen kereken kijelenteni még akkor is, hogyha az asszonyoktól hallott megjegyzések ezt alátámasztják. Hogy megtudjam, mi az igaz a sok elmarasztaló szóból, elmentem a pozsonyi Ruha és Fehérnemű Tisztító Kommunális Üzemek vezetői által szervezett üzemlátogatásra, melyre meghívták a nőszövetségek vezető dolgozóit, a szerkesztőségek képviselőit, s valamennyi pozsonyi asszonyt, hogy nézzenek körül, saját szemükkel győződjenek meg róla, hogyan dolgoznak szolgáltatásuk alkalmazottai, van-e alapja annak, amit az ember hall. NÉGY KORONA EGY KILÓ FEHÉRNEMŰ MOSÁSÁÉRT Ezt sokallják, vagy a mosás minőségével van bai, hogy a legtöbb háziasszony elkerüli a mosodát? A kommunális üzemek által végzett véleménykutatásból az tűnik ki, hogy a mosoda állandó „vendégei“ nem sokallják azt az ötven-hatvan koronát, amit havonta egy négytagú család ruhála mosatására költ. Hiszen ha ebből leszámítjuk a mosópor és a villany árát, csak 25—30 koronát fizetnek, hogy más végezze el helyettük a megerőltető munkát. Talán a minőség... ? Ami a minőséget illeti, — de menjünk be a Preáovská 55 szám alatti mosodába, ide kalauzoltak bennünket az üzem vezetői ! A mosás úgy kezdődik, mint otthon. hogv először beáztatják a ruhát, majd kétszer átmossák, amit kell, azt kifőzik, fehérítik, majd öblítik. Végignézzük az egész munkafolyamatot. egészen a csomagolásig. A ruhák simára vasaltak, szép fehérek, senki sem találhat rajtuk kifogást. Hogy nem drága, azt az emberek maguk mondják, s hogy szépen dolgoznak, azt most mi mondjuk. Hogy mégsem használják ki sokan? Talán a régebbi rossz tapasztalatok miatt. No meg az asszonyok talán arra is hajlamosak, hogv ezt a csöppnyi szabad idejüket is feláldozzák, csakhogy pár koronát megtakarítsanak, ahelyett hogy pihennének, — mosnak. SZOLGÁLTATÁSBÓL — Akad azonban reklamáció is — mondotta Calovková elvtársnő. Az agyonmosott ágyneműt ugyanis a gépjeink nem kímélik. Amit csak kis károsodás ér, azt megjavítjuk. Felvarrjuk a leszakadt gombokat, de nagyon rossz állapotban levő fehérneműt nem veszünk át. SZÁZEZER KORONA — KÁRTÉRÍTÉS FEJÉBEN Más a helyzet a tisztítással. Ezt minden család igénybe veszi. De meg vagyok róla győződve, hogyha mini-tisztítógépeket árusítanának, akkorákat, mint egy mosógép, s tisztítószereket is lehetne kapni, olyanokat, amelyeket a tisztítóban használnak, akkor az asszonyok a felsőruhát sem vinnék tisztítóba. Szerencsére nem árulnak s így a háziasszonyok azt a havi egy-két napot, amit a család ruháinak tisztításával töltenének, „kénytelenek“ hasznosabban felhasználni. Ruhatisztítást a kommunális üzemek háromhetes, kéthetes, egyhetes, négynapos, huszonnégy — és kétórás határidőre vállalnak. A legdrágább, de az emberek legjobban szeretik a huszonnégy órás tisztítást. Kilenc olyan tisztító van a fővárosban, ahol ilyen tisztítást vállalnak. A ruhát egy helyen gyűjtik és tisztítják. A pozsonyiak elégedettek ezzel a szolgáltatással, amit az is bizonyít, hogy az ezzel kapcsolatban megkérdezett 688 ember 80,3 százaléka nagyon jónak minősítette a tisztító alkalmazottainak a munkáját. 19,3 százaléka jónak, s a megkérdezetteknek csak a 0,4 százaléka volt elégedetlen. Van azonban egy meglepő szám, amit Calovková elvtársnőtől a kommunális üzemek vezető dolgozójától MEGTALÁLTAK a módját Hanesz Margit egészségügyi nővér Sztolec Szabina nevelőnő Sokféleképp próbálkoztunk, hogy kivezessük ókét a péróból. Csaknem minden eddigi próbálkozás kudarcba fulladt, vagy nagyon kevés eredménnyel járt, csak elenyésző részlk változtatta meg életmódját s kezdett csendesen dolgozni, családjáról gondoskodni. Valakinek az az ötlete támadt, hogy azon kevés cigány közül, akik életmódjukkal már most jó példával szolgálnak a többinek, képezzenek ki aktivistákat. Rájuk, saját népük fiaira talán jobban hallgatnak, mint ránk.