Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-30 / 13. szám
я ш ш hallottam, hogy százezer korona kártérítést fizetett ki 1969-ben a tisztítóban tönkretett ruhákért. — Talán a gépek, vagy a tisztítószerek, — esetleg az alkalmazottak okozzák azt a nagy kárt? Calovková elvtársnó mielőtt válaszolna, elővesz a fiókjából egy 5X5 centiméteres anyagot, s elém teszi. — ön szerint ez milyen anyag? Gyapjú. — Szerintem is, s mint szakmabeli hozzátehetem, hogy az általunk használt összes tisztítószerrel tisztítható. Van azonban itt mellékelve egy szöveg, amin az áll, hogy ennek az anyagnak a kilencven százaléka gyapjú s tíz százaléka PVC. Hogyha ezt vegyileg tisztítjuk, akkor a PVC összemegy; és a ruha kimegy a formájából. Ha a ruha nálunk megy tönkre, a tulajdonos kártérítést követel, s mivel először tisztított, tehát új ruhákkal esik meg az ilyesmi, nekünk a teljes árát meg kell fizetni. — Nincs segítség? — Lenne, de nem rajtunk múlik. Közben levesz a nyakáról egy kendőt. — Ezt Bécsben vettem, mindössze tíz schillingbe került. A kendő egyik sarkára fehér anyagból pár centiméteres szalag van varrva, s a szalagon egy nyomtatott „A“ betű. — Az ,,A“ betű azt jelenti — magyarázza Calovková elvtársnő, hogy mindenfajta tisztítószerrel tisztítható. Az „A“ mellé rajzolt apró kádba írt 45 azt, hogy ilyen meleg vízben mosható, a kád mellé rajzolt vasaló, kétszer áthúzva, hogy vasalni nem szabad. Ezek a nemzetközileg elfogadott jelzések s a körülöttünk levő országokban mindenütt használják — ilyen kis szalagokra nyomtatva bevarrják a ruhákba — sajnos nálunk nem! Pedig épp ideje, hogy bevezessék. Százezreket takaríthatnánk meg, az embereket pedig sok bosszúságtól megkímélnénk. PELENKAUGYBEN MAS AZ ILLETÉKES — Ha már itt tartunk, hogy a hiányosságokról beszélünk, legyen szíves mondja meg nekünk, mi a helyzet a pelenkaszolgálatban? — Emiatt is a mi házunk táját éri a szó, pedig nem mi vagyunk a hibásak. Ugyanis a város különböző részein elhelyezett pelenkakölcsönzők alkalmazottaihoz hiába fordulnak az emberek azzal a kéréssel, hogy szeretnének naponta negyven, vagy ötven pelenkát kölcsön venni, azt a választ kapják, hogy új jelentkezőket nem vesznek fel, mert nincs pelenka. Nincs protekciónk a pelenkagyárban, sem a gyerekruha-üzletekben, ahol a pelenkát árulják. . Ahogy az üzletek előtt sorban állók, mi is épp úgy vásároljuk ezt a hiánycikként nyilvántartott bébi-kelengyét. Ha nem tudunk pelenkát venni, nem tudunk kölcsönözni sem! S nekünk ez nem jó, mert a pelenkakölcsönzésre betervezett összeg így nem jön be... Több, jobb, könnyebben hozzáférhető, s olcsóbb szolgáltatást szeretnénk. Hogy nincsenek, ne a meglévőket, s körülményeikhez mérten jókat okoljuk érte. Sokkal inkább a dolgozó nők gondjai iránt közömbös üzemeket, hivatalokat, nem egy esetben az ezt igénylő asszonyok nem elég aktív követelését. De — hiszen minden városban van nőszövetségünknek szervezete, fóruma — keressék meg közösen, ki a felelős, s hogy ki tehet valamit! Kovács Elvira A rozsnyói JNB-n is helyeselték az ötletet, s huszonnégy cigány származású lány számára a gulyapalági „Ifjú Bányász“ üdülőben tanfolyamot szerveztek. De mielőtt még megkezdődött volna az iskolázás, a szervezők kidolgoztak egy tervet, amely szerint egyik nap egészségügyi előadást tartanak, másik nap szó lesz a gyermeknevelésről, hogyan kell a csecsemőt ápolni, fürdetni, etetni. Rendeznek szabó-, varrótanfolyamot. Előadások hangzanak el majd a viselkedésről, lesznek matematika és magyar nyelvórák. Hogy mit váltanak majd valóra a tervekből, az a lányoktól is függ. Előzőleg Kassán tartottak hasonló iskolázást, a lányok közül azonban az első két hét letelte után csak páran tértek vissza a szabadságról. Amikor Gulyapalágon jártunk, az első hónap már letelt, ez alatt kétszer volt szabadság. Vajon hányán maradtak otthon? Valamennyien visszajöttek — volt a válasz, s minden előadást nagy érdeklődéssel hallgatnak. Benyó Mária Gortváról, Szulcsányi Veronika Gútáról, Kére Lívia, Landery Anna Rozsnyóról jöttek el erre a kurzusra s elmondották, hogy legszívesebben Hanesz Margit egészségügyi nővér előadásait hallgatják. De sok érdekeset hallottak dr. Körödtől, aki az emberi szervezet felépítéséről és az elsősegélynyújtásról tartott előadást. Hogy mennyire érdekesek az előadások, arról is meggyőződtünk. Bementünk az egyik órára, amelyet „Illik nem illik“ címmel Bocsarszky elvtárs, a rozsnyói kilencéves magyar tannyelvű iskola igazgatója tartott. Megmutatta a lányoknak, hogyan kell telefonálni, helyesen üdvözölni egymást, kopogtatni az ajtón ... Sztolec Szabina, a lányok nevelőnője mondotta: „Vacsora után sok kérdést tesznek fel nekem a lányok azzal kapcsolatban, amit napközben hallottak. Hogy válaszolni tudjak nekik, nekem is ott kell lennem az előadáson. Tanítás után mivel foglalkoznak lányok? — kérdezzük tovább a nevelőnőt. — Szabad időben síelni, szánkázni járunk, voltunk kirándulni a Tátrában. Esténként pedig Balázs Zsuzsanna és Bertók Albin szórakoztatja az Ifjú Bányász lakóit. Egyikük szépen tud énekelni, a másik kislány pedig zongorázni. Tanulással, szórakozással telik el ez a két hónap. De az iskolázás letelte után komoly munka vár a lányokra, legalább is azt várják tőlük azoknak a HBN-knek a vezetői, akik ajánlották őket erre a tanfolyamra, s akiknek az irányításával végzik majd felvilágosító munkájukat a falu cigány lakosságának a körében. Nem hiábavaló befektetés ez is, mint minden eddigi, amit az átnevelésükre fordítottunk? Ezt még nem tudhatjuk, csupán feltételezhetjük, hogy a rozsnyóiak megtalálták a módját! Ján Varchol Hárman a .tanulók" közül: Szulcsányi Vera, Korec Margit, Banya Mária „Mi illik és mi nem" ezt magyarázza a lányoknak Bocsarszky elvtárs, az AKI igazgatója. Ján Varchol felvitelei а
