Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-23 / 12. szám
etére, SZERENCSÉT próbálok A CSEMADOK DUNASZERDAHELYI JÁRÁSI TITKÁRSÁGÁRA BEÉRKEZETT JELENTKEZÉSI IVEK KÖZÜL TALÁLOMRA KETTŐT KIVÁLASZTOTTUNK. AZ EGYIKEN EZ ÁLLT: BODÖ ÉVA, SZÜLETETT 1951-BEN, A SOMORJAI KOZATEX DOLGOZÓJA. A MÁSIK JELENTKEZÉSI ÍVRŐL A KÖVETKEZŐKET OLVASTUK LE: HERVAY MIKLÓSNÉ, SZÜLETETT 1923-BAN, HÁZTARTÁSBELI, LAKHELYE LÜCS. MINDKETTŐJÜKET FELKERESTÜK, HOGY MEGISMERKEDJÜNK VELÜK ÉS MEGTUDJUK, HOGYAN KÉSZÜLNEK A VETÉLKEDŐRE. Irány: Somorja. A Koíatex műhelyében szót sem lehet érteni a varrógépek zakatolásától. Negyvenkét női fej villan elő a színes műanyagtáskák sokasága közül. Az egyik fiatal lány feláll, megkérdezi: kit keresnek, ö volt Bodó Éva. A Kozatex dolgozói teljesítmény után kapják a fizetést, nem akartam a munkájukban zavarni őket, azonnal a vetélkedőre tereltem a szót. Éva szeme tüzesen csillant. — Nagyon szeretem a zenét, szívesen énekelek. Amint értesültem a „Tavaszi szélről“, vőlegényemmel megbeszéltük, hogy én is szerencsét próbálok. — Hallás után tanulja a dalokat, vagy ismeri a kottát? — Ismerem, hegedülni is tudok. Elvégeztem a zeneiskolát. Megvettem a Szól a nóta című háromkötetes dalosfüzetet és megtanultam belőle minden dalt énekelni, meg hegedülni is. Magamat kísérem. Szerepelt már közönség előtt? Két esztendeje vagyok tagja a CSEMADOK- nak, azóta több rendezvényen énekeltem. Részt vettem a szerdahelyi táncdalfesztiválon is, de szívem a népdalok felé húz. — Milyen számokkal indul a versenyen? — Még nem tudom. Egyedül nem merem összeválogatni. Felmegyek Pozsonyba Schleicher László tanár úrhoz, aki nyolc évig hegedülni tanított, és megkérem, legyen segítségemre. SZÉL • • • Lámpalázas? — A színfalak mögött nagyon, de ha kilépek a közönség elé, eloszlik a szorongásom. — Vőlegénye elkíséri a vetélkedőre? — Remélem. Szereti, ha énekelek. Neki sajnos nincs zenei hallása, de főzni egy keveset már tud ... majd kiegészítjük egymást ha összeházasodunk ... AVIGSÁGOT szeretem. A házszámot nem tudtam, de Lúcson könnyen útbaigazítottak. — Hervay Miklósnét keresem — kiáltok be a takaros ház zöldre festett rácsos kapuján keresztül az udvarba. — Én vagyok az, született Veréb Mária... kerüljön csak beljebb. Rend van a szobában, csak az ágyam vetetlen, mert már három hete göthös vagyok, aztán mindig lefekszem egy kicsit, de kigyógyulni nem tudok... vannak tyúkjaim, libáim, malacok, meg egy bikát is nevelek. Kimegyek a meleg szobából a hidegbe, aztán megint kiráz a hideg ... Mosolygós beszédes asszony Hervay Miklósné, az ember rögtön otthonosan érzi magát nála. A jókedv úgy árad körülötte, mint kályhából a meleg. — Megtudtam, hogy jelentkezett a népdalénekesek vetélkedőjére — terelem el a betegségről a szót. — Jelentkeztem bizony! Már fiatal koromban színésznő akartam lenni, de az anyám nem engedett, azt mondta: arra csak rossz lányok valók... de azért játszottam, meg énekeltem eleget. Azelőtt mindig rendeztünk a faluban kulturális műsort, színdarabokat, operetteket, nem úgy, mint a mai fiatalság... hű, de szerettem táncolni meg énekelni... mindegy volt nekem, hogyan énekelek, vékonyan is tudtam, meg vastagon is ... — És most? — Most is. Sokszor olyan dallal vagyunk a fiammal, hogy még a szomszédok is hallják. Feltesszük a gramofonra a lemezt, úgy énekelünk ... Majd elfelejtettem mondani, hogy a fiam is jelentkezett, a legidősebb, mert három fiam van... neki is igen szép hangja van ... — És a férje mit szól hozzá? — Ahhoz, hogy jelentkeztem? Tudja, amikor a Röpülj pávát néztük a Tv-ben, mindig mondtam neki, de ott lennék én is közöttük! Aztán, mikor megtudtam, hogy nálunk is lehet, azt mondtam, hogy elmegyek és elmegyek... Az én emberem igen jó ember, de az csak a munkát szereti, menni sehová nem akar, olyan magának való. Ott vannak a szekrényben a ruháim, mikor vegyem fel, ha mindig otthon ülünk? Nem így nézek ám én ki, ha rendesen megcsinálom a hajamat, meg szép ruhát veszek fel, mint most.., voltam már háromszor is fürdőn, gyógykezelésen ... nézze meg ezt a képet, ez is én vagyok ... mondták is az emberemnek, milyen jókedvű asszony a felesége... mert én a vigságot szeretem, de mindig tudom, meddig lehet menni Milyen népdalcsokorral indul a versenyen? — jaj, annyi sok szépet ismerek, azt sem tudom, melyiket szeressem... a hajnalcsillagot, a sűrű csillagot, búza-búzát, az édes-kedves anyámat... talán egy napig sem tudnám felsorolni valamennyit. Majd a tanitó úrral összeszedjük a legjobba-L..1 3S-* A sok ruha közül, ami a szekrényben van, melyiket veszi fel a nagy napra? — Azok közül? Egyiket sei Már megbeszéltem a varrónővel, hogy egy szép sötétkék vagy fekete testhezálló ruhát varr, az áll nekem a legjobban, mert hogy is mondják, olyan ... teltkarcsú vagyok ... és fehér fonállal népi mintákat hímezünk ki rajta a nyaka körül, meg az ujján, és a hajamat is berakatom elöl kicsit bodrosra, hátul meg szép magas kontyba. Majd meglátja, el sem fogja hinni, hogy a színpadon ugyanaz a Hervayné énekel, aki most a libát tömte, meg a barmot etette... de eljöjjön ám meghallgatni! Elmegyek és szorítani fogok Mária néninek, hogy ez a kedves, tűzről pattant aszszony bekerüljön az országos döntőbe és sokaknak ízelítőt adjon egészséges, szikrázó optimizmusából. JANDANE H. MAGDA