Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-16 / 11. szám
de nemcsak azt I A Csehszlovák Televízió egyik legnépszerűbb sorozata, a Nevelés Titka, ez év januárjában fejeződött be. Tizenhárom héten keresztül, szombatonként ellátogatott hozzánk a selypítő kisfiú, Jirka és őszhajú, nagy barátja Karel Pech, hogy szórakozva tanítsanak az illemszabályokról. Megismertük, megszerettük őket s most, hogy búcsút' vettek tőlünk, hiányoznak. Várjuk, hogy ismét elmondják együtt a bájos kis mondókát: „Hazám a legszebb föld Európa szivében, ki él ott s mit csinál hetente megnézem ..." Oe mivel ők már nem jelentkeznek, elhatároztuk, hogy ezúttal mi nézzük meg, hogyan élnek, mit csinálnak barátaink, akik a televízió képernyőjén az illemtan titkáról lebbentették fel előttünk a bűvös fátylat, annyi sok héten keresztül... Nagyon ügyeltem, hogy az autóban a megfelelő helyre üljek és úgy látszik, fényképészünk is átérezte a helyzet komolyságát. Miután elhelyezkedett, udvariasan megkérdezte, rágyújthat-e egy cigarettára. A hosszúszárú virágon úgy oldottam meg a papírt, hogy ha átadásra kerül, a háziasszony észre se vegye a csomagolás nyomát. Egyszóval, úgy érkeztünk a „tett színhelyére“, amint az a Nevelés titka tvsorozat első szemeszterének jól végzett nézőihez illik. Néhány udvarias kérdés-felelet után megtaláltuk az új panell-házat, melyben a Belöev család nemrég lakást kapott. Miután a közelben nem volt toronyóra, nem üthette a hármat, helyette azonban percnyi pontossággal autó állott meg az úton, s utasai: Karel Pech, tv-rendezó és felesége kiszálltak. Máig sem tudom, ki kit és kinek mutatott be, de hibátlanul ment minden. S mint jelenésre, (igaz, hogy így beszéltük meg) az ajtóban megjelent Jirka, és már mentünk is fel a lakásba. Az utóbbi időben sok látogató adott itt kilincset egymásnak, Jirka mamája biztosan elmaradt a nagymomással, — de a kisfiú a régi, változatlan srác maradt. Mintha mindez nem is miatta történne. Lelkinyugalommal viseli, jobban mondva nem is észleli, hogy tulajdonképpen híres egyéni módon tanulja szerepét. Pech rendező lakásán egymás mellett fekszenek a heverőn és mondják, szüntelenül ismétlik a szöveget. Ha már úgy-ahogy megy, három négy napig teljesen szünet s azután már jöhet a felvétel. Lehetőleg próba nélkül. így a legtermészetesebb. Mindez olyan Jirkának, mint egy iskolai feladat. Egyszer azonban — Gottwaldovban dolgoztak — nem jelent meg időben az operatőr asszisztense. Jirka boldogan vállalta, hogy helyettesíti. Büszkén cipelte a felszerelést s csak délután kérdezte meg szokatlan félénkséggel és méltósággál: illik fagylaltot enni egy operatőr asszisztensének? Akkor még megvolt az összes foga, a felvételek folyamán azonban csaknem mind kihullott. Két tejfogát bátyja, Peter is segített eltávolítani egy testvéri verekedés folyamán. Jirka nem is búsult annyira, de a rendező felesége igen. Két napig borogatta a gyerek fájós ínyét és tanította, hogyan ejtse ki a szavakat selypítés nélkül. ISMÉT CSENGET EGY KISFIŰ Jirka volt sorrendben talán a tizenhetedik, aki már kétéves korában, lábujjhegyre ágaskodva becsengetett Pechékhez. Akkor még szomszédok — Karel Pech, a sorozat rendezője és szövegkönyvirója, sokarcú színész is Jirka fényképész akar lenni gyermeksztár. Mint minden gyerek a világon, kíváncsian szedi le a papírt a csokoládéról, majd hirtelen felfigyel a fényképezőgépekre. — Nicsak Nikon! Karel bácsinak is van ilyen, néha kölcsön adja. Pedig nagyon drága, ugy-e? Ez villanófény? Ilyen kicsi ez az expoziméter? — Izgatottan vizsgálja az aktatáska tartalmát, nagyon szívesen lenyomná a fekete kis doboz kattanóját... EGY FIÚ A KÉPERNYŐRŐL — Fényképész szeretnék lenni! — jelenti ki hirtelen és óvatosan kézbe veszi a másik gépet. Ez aztán az izgalom! Az, hogy az utóbbi idők legnépszerűbb tv-sorozatának főszereplője volt, nem hozta ki őt a sodrából. Pedig ott sem volt hiány az eseményekben. Járták az országot, tanultak, dolgoztak, felvételeztek. Egész nyáron. Azt a jelenetet, amikor vagy hetven embertől megkérdezik, hogyan tartaná a kést és villát — egyetlen egy nap alatt filmezték. Mi csak a szellemes adást láttuk, Jirka napszúrását Pech „bácsi“ kezelte. Még szerencse, hogy a kisfiú könnyen és teljesen voltak Prága egyik régi negyedében. A Pech házaspár mindig örömmel fogadta a kis látogatókat. Ilyenkor elfelejtették, hogy nincs saját gyermekük. Mindig akadt apróság a lakásban. Honzík szülei színházba mentek, Frantíké kirándulni, Standáék nyaralni. Hanka kétéves sem volt, amikor mamáját kórházba szállították. Csaknem másfél évig betegeskedett. A kislány közben megnőtt. Pechéknél. Szünidőben sosem hiányzott egy gyerek — harminc év alatt alig voltak egyedül nyaralni. Pedig nincs is gyerekük. Illetve hát, tizenhét van. Ha úgy egyszerre befutnak, nagyon jó. S mind megnézi a csengőt, ott van-e még a régi helyén. Egy méterrel alacsonyabban, mint máshol. Hátha eszébe jut egy kis szomszédnak ismét becsöngetni. KÉT PERC SZENTIMENTALITAS — Nem volt egyszerű elhagynom a Nemzeti Színházat, huszonöt évig voltam tagja — beszélgetünk másnap a prágai tv klubban Pech rendezővel. — Az ember azonban nem ülhet két szé-
