Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-16 / 11. szám
ken, nekem is határoznom kellett. Ha meg akartam valósítani rendezői álmaimat a televízióban, ahol időközben vendégként dolgoztam, itt volt a legfőbb ideje. Amikor utoljára csapódott össze a függöny mögöttem, két percig szentimentális voltam. De már várt a munka. S ma azt mondom, megérte. Különösen most, ha legutolsó sorozatomra, a Nevelés titkára gondolok. Tudja, hány levél érkezett? 19 055. Kérés, kérdés, probléma. „Huszonöt éves vagyok, fiúismerősöm kórházban fekszik. Ha meglátogatom, illik neki virágot vinni?“ Vagy: „Jirkát jobban megszerettem, mint Irenát a Forsyte-családban!“ — Az, hogy a sorozat rendezője, szövegkönyvírója vagyok egyszemélyben, s vállaltam a színészi alakítást is, növeli az öncenzúrámat. Ezt még fokozza a nézők hallatlan érdeklődése és bizalma, és kötelez a második szemeszterre is. őszre tervezzük a közvetítést . NEHÉZ „LELKI“ SÉRTÉS Ha a mesebeli hercegnőnek egy mesebeli várban a helye, doktor JeCny, a Modern ember breviáriumjának szerzője nem is fogadhatott volna stílusosabban, mint a prágai Cerninsky palotában. A munkahelyén, ahol a külügyminisztérium diplomáciai protokolljának vezetője. Az, hogy egy tapasztalt diplomata nagyvonalúságával, s egy komoly férfi bölcsességével nyerje meg az embert, csaknem hivatása. S azt, hogy a modern ember illemtanának minden útvesztőjében kiismeri magát, nemcsak a könyvével bizonyítja. — Legjobban annak örülök, hogy megismerkedtünk Karel Pecchel. A közös munka nagyon közel hozott bennünket egymáshoz, örülök, hogy folytathatjuk. Egyébként a Nevelés titka felülmúlt minden várakozást. A nézők többsége megértette, hogy nemcsak az emberek közötti kapcsolat külső megnyilvánulásaira irányítottuk az operatőr éles lencséjét: miként kell tartani a kést, hogyan kell illedelmesen tüsszenteni. Magát az embert tartottuk szem előtt, hogy ember tudjon maradni mindenkor. Meg akartuk tanítani a nézőket — persze, szórakozva — hogy élni tudjanak. S felelni tudjanak más kérdésre is, nemcsak arra: mi illik és mi nem. A törvény mindenütt a világon szigorúan bünteti a súlyos testi sértést. Ki sújt le azonban arra, aki a lélekre sújt le, a szívet sebzi meg? Komlszsággal, meggondolatlansággal, rossz szóval? Erre még nincs paragrafus... Ilyen és hasonló kérdések állnak még előttünk. A szülők és gyermekek viszonya például, a munkahely problémái, a nők speciális helyzete. Körülbelül ezt dolgozzuk majd fel a sorozat második folytatásában. Erről még sokat kell gondolkodnunk. Mit szólnál például, barátom ahhoz, ha egy frakkba öltözött afrikai törzsfőnök gumicipőben.., Tudod mire gondolok, ugy-e? ök ketten már nagy vonalakban tudják, mit látunk majd ősszel a képernyőn. Ezt a kedves titkot közösen fedjük majd fel. Jirkával, akinek addigra megnőnek az új fogai, Karel Pecchel, a rendezővel és sok arcú művésszel, doktor Jeén^vel, a diplomatával, aki könyvet ír. S velünk együtt, akik szívesen iratkozunk be a Nevelés titka második szemeszterébe. Tanulni, szórakozni. És egy kicsit önmagunkban is felfedni a kis titkokat. Az emberközelséget. KRPELÄN MAGDA Következik: A modern ember illemtana к Z 85 ■u ш И 4» > 1 Egyszerű életrajz Munkáscsaládból származik ... Rózsi néni esetében ez a körülmény meghatározza sorsát, gondolkodásmódját, munkáját, életét. Apja kőműves volt, szezonmunkás. Télidőben és a gazdasági válságok idején munka nélkül — és nélkülözésben éltek. Anyja nyáridőben az udvaron ült és harisnyát foltozott. Volt is kinek. Tizenhárom gyermeket szült — Rózsi negyedik gyermekként nőtt a családban. Az elemi iskola első három osztályát felekezeti iskolában végezte, az érsekújvári katolikus iskolában. Akkor közbeszólt egy május elseje. Apja ugyanis a századfordulótól szervezett munkás volt, társaival együtt a fővárosokba járt dolgozni, Budapestre, Pozsonyba, Bécsbe jártak, s közben beszélgettek, olvastak — tanultak. És május elsején, a munkásság többi haladó tagjával együtt felvonultak. Magukkal vitték a gyermekeket is. A kislányok hajában piros szalag villogott. Boldogan élvezték a ritkaszép perceket, a szülők mosolygását, hogy kézen fogják őket és cukorkát is kapnak... Másnap a Simor-lskolában Rózsinak és a másik, piros szalaggal május elsejéző kislánynak táblát akasztottak a nyakába, ezzel a felirattal: „Ezek az istentagadó kommunisták". A két kislányt ekkor átíratták az állami Iskolába, több szülő — munkásember — ekkor tiltakozásképpen kilépett az egyházból, mert segítséget úgyis csak a vele egyívásúaktól és sajátmagától várhatott. Rózsit is korán rá kényszerítette a szükség a munkára, mert szülei korán meghaltak, és otthon sok volt oz éhes száj, s két öccsét, húgát ő tartotta el. De a háztartási gondok, munkája mellett is jutott Ideje arra, hogy a Munkásotthonba járjon, a szavalókórusban és a munkások forradalmi dalait tanulva — harsogva — biztasson egy jobb világ eljövetelére. 1944 őszén a fasiszta önkény elrendelte Érsekújvárott is a zsidók összegyűjtését. Rózsi munkaadóját, dr. Frommer fogorvost Is elhurcolták. Sok más asszonnyal együtt ő Is lopva élelmiszert, cigarettát vitt a „Gettó"-ban levőknek — később megtudták, hogy csak meghosszabbították emberi életük utolsó pillanatait, de az embertelen szenvedéstől és pusztulástól nem menthették meg őket. Érsekújvárnak és környékének 1945. március 29-e hozta meg a szabadságot, ekkor foglalták el a Vörös Hadsereg csapatai. Rózsi néni a felszabadulás harmadik napján, a kommunista párt megbízásából a munkahivatal vezetését vette kézbe, Blahó Béla elvtárssal. Romok, néma, pusztuló üzemek . .. volt munkájuk elég. Újjáépíteni a hidakat, megkezdeni a termelést, munkaerőt keresni, toborozni. Egy embernek, aki asszony, anya is — mérhetetlen erőfeszítést jelent az elvégzése. Mert testvéreiről való gondoskodása miatt csak harmincéves korában törődhetett saját magával, azzal, hogy férjhez menjen. Férje Urnauer József kistisztviselő volt a surányi cukorgyárban. Lányuk most készül befejezni tanulmányait a Коmensky egyetem filozófiai fakultásán. Rózsi néni jelenleg a fogászaton dolgozik. 1956-tól az érsek újvári Nemzeti Bizottság járási képviselője. 1968 bon, amikor akadtak feizakiatott kedélyű embere' az egészségügyön, akik nem akarták kezelni a sző vetséges csapatok katonáit, Rózsi néni szenvedélye sen érvelt, hogy az ellenséges magatartás falai áttörje. Végül is megfelelő egészségügyi gondosko dósban részesültek a szovjet és magyar katonák Ok azóta is bizalommal és szeretettel emlékezne Rózsi nénire — akik pedig akkor nem értették azóta megtanulták, mi az igazi internacionalizmus amiből Rózsi nénitől vették az első leckét. Szerény, örökké tevő-gondoskodó és fáradhatat lan, pedig már negyven évi munka van mögötte Rengetegen ismerik, fordulnak hozzá bizalomma1 Mindenkinek segít, ha tud. Harcias, határozott Nem párttag — de kommunista. Pálenyík Ferenc Vidéki Február hatodikán csupa siető embert láttam Alsópéter főutcáján. — Hova ez a nagy sietség? — kérdeztem meg egy járókelőt. — Ma van a nőszövetség évzáró gyűlése, oda megyünk — felelte. Elhatároztam, én is elmegyek. A mozihelyiségben már gyülekezett a falu népe, férfiak, nők egyaránt. Amikor a nagy terem megtelt, elkezdődött az ünnepi gyűlés. Az alsóoéteri asszonyok munkáját méltató beszámoló után műsor következett, amelyet a kilencéves iskola tanulói adtak elő. Szebbnél szebb dalokat énekeltek. Az énekkart Bugár Jenő vezényelte, aki a felléoés után elmondotta, hogy az énekkar tagjai nagyon lelkesek. Mielőtt eljöttem, megtudtam, hogy Bu®ár Jenő tanár Alsónéteren navyon közkedvelt, és Kádek Béla kollegáiéval a CSEMADOK kultúrfelelőse. S a nőszövetség is mindig számíthat rájuk, ha kulturális műsort kell adni. V. M. A MATESZ társulata ellátogatott városunkba, Zselízre, ahol Tolsztoi: Anna Karenina című darah’át adták elő. Azt hiszem, minden néző helyesli, ha az előadásról az elragadtatás hantiján írok. Még arról is megfeledkeztünk, hogy az üzemi klub kultúrtermében ülünk s szinte már valamelyik pesti színházban éreztük magunkat. Sajnos nem minden jegy kelt el, nem tudta minden zselízi leküzdeni a kényelmességet. De akik otthon maradtak, ez esetben nem volt szerencséjük, mert amit m! láttunk, többet ért, mint amit a televízió közvetített aznap este. Tóth Katalin, Zselíz A kolonyi nőszövetség tagjai igyekeznek feleleveníteni a népi hagyományokat, erről tanúskodik a nemrégiben megtartott népimulatság is, ahol a fiatalok is népviseletben jelentek meg. A szekrények alsó fiókjaiból előkerültek a rakott szoknyák, a nyakba való kendők. Ez a rendezvény nem egy idős kolonyi embernek a fiatalságát juttatta eszébe, amikor nemcsak alkalomadtán, de mindennap ezt a ruhát öltötték magukra. Varga Jenő, Nagycétény A tornaváraljai EFSZ gazdasági udvarán három épület kéménye ontja vígan a füstöt. Vidám csipogás fogadja a belépőt; sok száz csibe között találjuk magunkat. Stupák Imréné és Kulcsár J6- zsefné éppen a csibék etetésével foglalatoskodnak s elmondották, hogy a baromfinevelés egész évben munkát biztosít számukra. A másik épületben Farkas Dánielné és Hajdú Pétemé gondozza a rájuk bízott csirkéket, amelyek éppen pihentek a meleget ontó lámpák alatt és mint a sárga pitypalattyal borított tavaszi rét, olyan kép tárult szemünk elé. Reichel János, az EFSZ elnöke számokkal tájékoztatott bennünket a baromfitenyésztésről. Tavaly hetvenezer csirkét kellett volna felvásárolniok, ehelyett száztíz ezret vettek. 1 kg csirkehús előállítására a tervezett 2,85 takarmány helyett csak 2,75 kg eleséget használtak fel. Farkas Rózsa, Aj MULATSÁGOS FALUJÁRÁS Rimaszombat egyik városnegyedében, Tamásfalván február 1-én a CSEMADOK helyi szervezete nagyszabású álarcosbált rendezett, amely igen jól sikerült. Tamásfalván már hagyománya van a kétnapos farsangi mulatságnak. A második nap reggelére a busójáráshoz hasonlóan, maszkokba öltözött CSEMADOK-tagok meglátogatják a helyi szervezet tagjait, és az ajándékba kapott ennivalót közös vacsorán fogyasztják el. A második nap tehát a jó vacsora és a jó zene mellett újra éjfélbe nyúló táncmulatsággal ért véget. Köszönet mindazoknak, akik fáradságot nem ismerve, minden évben megrendezik azt a busójáráshoz hasonló, igen mulatságos falujárást. ifj. Górász József
