Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-09 / 10. szám

látható, már nem követelőzve, hanem hízelegve és udvariasan, szép kilátásokkal kecsegtetve, majdhogy nem udvarolva.

Nemrég a fülek! Béke bútorgyárban az épülő új üzemben jártam, és ugyancsak érdekes jelenségre lettem figyelmes: a nők foglalkoztatottságának növelésével (33 százalékról 39 százalékra) arányosan növekszik a nőkről való gondoskodás színvonala is. Az új üzemben nemcsak szép öltözők lesznek, hanem zuhanyozók, étkező helyiségek, korszerű gépeknél kellemes munkahelyek. A Bratislava Lignoprojekt vállalat a legújabb kutatások alapján kidolgozta a szociális berendezések tervét, amelyeket hiánytalanul megvalósítanak.

Fokozatosan új szempont érvényesülését tapasztaljuk a női foglalkoztatottság kérdésében: az „örüljön, hogy munkát adunk“ helyébe lassan behatol az „örülünk, ha hozzánk jön dolgozni“. Ez örvendetes változás, és reményekkel

Az alkalmazott nők furcsa helyzetbe kerültek. Ugyanakkor, amikor a népgazdasági érdek a hatékonyság növelését diktálja, a nők érdeke —■ legalábbis a fentiek alapján — látszólag az ellenkezőt, az extenzív fejlesztés konzerválását, hiszen ez okoz nagy keresletet a munkaerők, és így a nők iránt. Ne áltassuk azonban magunkat a látszattal. Az apróhirdetés szép szava még nem minden, maga az alkalmazás sem az. Ne feledjük, a nagy kereslet aránytalansági hiba, közgazdasági baj — a kevésbé hatékony termelési színvonal következménye. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a múltban a vállalatok elhanyagolták az egyszerű munkák gépesítését, automatizálását — főleg az anyagmozgatást és az adminisztrációt — és erre kell nekik a sok ember. A nőkre, kevésbé hatékony segédmunkák elvégzésére van szükségük elsősorban. Ez nem más, mint a nők amúgyis kedvezőtlen helyzetének még nagyobb méretű kiterjesztése. Ha eddig az első és második bérosztályokban,

kecsegtet, hogy nemcsak az apróhirdetések hangnemét befolyásolja majd, hanem a női munkaerő tényleges megbecsülését is meghozza. Azonban nehogy félreértés essék, figyelmeztetnünk kell: a nő „varázsa“ a munkaerőhiánynyal küszködő vállalat szempontjából nem abban áll, hogy nőkről van szó, hanem főleg abban, hogy éppen a nők körében találhatnánk még némi munkaerőtartalékot, ha már a férfi „kifogyott“. Elsősorban tehát munkaerőről van szó; az okos vállalatvezetőség azonban már ma is tudja, hogyha ez így megy tovább, akkor egyszeresek a nők is kifogynak. A végtelenségig nem lehet kizárólag a foglalkoztatottság révén növelni a termelést. Végre rá kell térni arra a módszerre, hogy a meglevő emberekkel teremtsenek egyre nagyobb értékeket. Erre azonban vállalataink még nem rendezkedtek be — legalábbis többségük nem — és ezért nagy a kereslet az új munkaerők, esetünkben a nők iránt.

A józan ész diktálja: használjuk ki ezt a nagy keresletet és erősítsük meg végre a nők helyzetét a munkahelyeken; a nagy hiány a nők megbecsülésére kényszeríti a munkaadót, tehát itt az alkalom. Igen ám, de hogyan lássunk hozzá?

L. Lisicky és M. Vojtek felvételei

tehát a legalacsonyabb jutalmazási szinten a nők részaránya 74,7 százalék volt, és a hatodik — nyolcadik bérosztályban csak 22,4 százalék, akkor ez az arány a nem hatékony munkaerőnöveléssel még rosszabbodik. És még több nő hordhatja a húsz-harminc kilós ládákat az anyagraktárakban, az árudákban, cipekedhet a kannákkal, végezheti elképesztően alacsony bérért a hivatali segédmunkát, a takarítást és beszorul a szövőgép és a konyhai tűzhely közé. Akkor, amikor a szakközépiskolákban végzettek többsége nő (55,4 százalék) és a főiskolások számaránya is hovatovább kiegyenlítődik a férfiak számával!

Megfelelő nőt a megfelelő helyre — módosíthatnánk a közismert jelszót. A nők helyzetének megjavítása csak úgy lehetséges — és a CSKP KB januári plénumának következtetései csak úgy juthatnak érvényre a népgazdaságban — ha a küzdelmet a hatékony munkára összpontosítjuk. Nem hatékony, ha egy mérnöknő segédhivatalnoki munkát végez, nem hatékony, ha egy építőipari technikumot végzett leány telefonközponti kezelő lesz, és végképp nem hatékony a műszaki fejlesztés helyett egyre több nőt foglalkoztatni segédmunkásként.

A nő fizikai, biológiai, pszichikai adottságai

KEDVES

DRÁGA

asszonyom!

kisasszony,

révén eszményi munkaerő a legkorszerűbb technika mellett. A nagy figyelmet követelő, de fizikailag nem igényes munkákat a nők a férfiaknál jobban látják el — bizonyítja számos felmérés és tapasztalat. A nő a családban betöltött szerepe folytán szükségszerűen harmonikus életmódra vágyik, nyugalomra, és kiegyensúlyozottságra törekszik. Ki tagadná, hogy a legmodernebb technikai felszerelések kezelésénél éppen ilyen emberekre van szükség? Hiszen a kiegyensúlyozottság a korszerű automaták mellett közvetlenül munkatermelékenységet növelő tényező — kapkodás, durva bánásmód, ilyen berendezéssel üzemzavart és gazdasági kárt jelent. Itt hatékony a nők munkája.

A mai nőnapon tehát így vázolhatnánk az alkalmazott nők helyzetét és kilátásait: a vállalatok helytelen és nem hatékony törekvése látszólagosan kedvező a nők helyzetének, azonban ez csak a munkafolyamatba való bevonást eredményezi. A tényleges helyzet javítására csak akkor nyílik kilátás, ha a hatékonyság követelménye általános és természetes lesz a gazdaságban. Ezt célozza a CSKP KB és az SzLKP KB legutóbbi, gazdasági ügyekkel foglalkozó ülésén elfogadott irányszabás is. A párt iránymutatása, nem pedig a hirdetések szép szava kedvez a nőknek. Ahhoz, hogy a vállalatok hatékony munkát nyújtó női munkaerőhöz jussanak, a nők szakmai megbecsülésére van szükség. A nőből azonban megbízható szakember nem lesz — bocsássák meg ezt a kijelentést, de tudományos kutatások alapján teszem — ha nem veszik figyelembe a nők sajátosságait.

Szakember ugyanis nemcsak az, aki érti a munkáját, hanem az, aki képes huzamosan megfelelő színvonalon végezni ezt a munkát, és állandóan képes tökéletesíteni tudását. Tudjuk, hogy kitanult, képesítéssel rendelkező nő sok van (a műszaki szakaszon kívül minden ágazatban a női szakerők részaránya nagyobb a férfiakénál). A baj az, hogy a nő jelenlegi helyzete nem teszi általában lehetővé a rendszeres továbbképzést, a szakmai karriert, a szakmai színvonal huzamos megtartását. Ez nagyrészt, az egységes, a női szükségletek szerint nem differenciált munkaidő megszabása, másrészt a munkahelyen kívüli helyzete okozza. A nő akkor képes huzamosan megfelelni a szakmai követelményeknek, ha a munkahelyen kívül is egyenlő esélyei vannak a férfiakkal. Ez a háztartási munkák csökkentésével oldható meg: készétel-választékkal, takarító szolgálattal, mosodai szolgáltatásokkal, új, praktikus háztartási eszközök gyártásával, és alkalmazásával — a mosogató- és tisztítószerektől, a vasalástól mentesítő textíliákon keresztül egészen az automata mosógépekig, és mixerekig. És főleg a bevásárlási gondoktól való mentesítés. Mindez időt jelent, és az idő a továbbképzés előfeltétele. Erre kellene most irányítani a törekvést, amikor két kézzel kapnak a vállalatok a női munkaerő után. Az általános gazdasági helyzet javítása nélkül azonban ez nehéz lenne. Ezért minden munkahelyen, minden vállalatban a helyzet javítása vezethet csak a nők' tényleges megbecsüléséhez és szakmai érvényesülésükhöz.

VILCSEK GÉZA