Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-22 / 8. szám
Akisipari termelőszövetkezetek jó néhány járásunkban adnak kereseti lehetőséget a nőknek. Háztartásból „kiugrott" asszonyok, fiatal lányok, akik a kilencéves középiskola elvégzése után valamilyen okból nem tanulnak tovább, találnak itt munkát. Hogy is néz ki közelebbről egy ilyen, nőket foglalkoztató kisüzem? Az érsekújvári kisipari szövetkezet kötőrészlegén jártam: — Jelenleg itt tartunk. Nézzen körül, — mondja Imrich Tomka elvtárs, a termelési központ vezetője. — Az elmúlt év februárjában költözködtünk ide. Addig úgy vándoroltunk, mint a sátoros cigányok a városban. Hol itt, hol ott tanyáztunk le, mondhatom mindig a város legrosszabb épületeiben. Ez most már a végleges helyünk. Inkább egy klinikára hasonlít az épület kívülről, mint gyárra. A világos színű brezolit, a hatalmas ablaksorok frissen, tisztán csillognak, sehol zaj, füstölgő Ágh Irén már három éve dolgozik a kötődében kémények, s mikor kinyílik a kapu, majdnem elcsodálkozom, hogy nem vöröskeresztes mentőkocsi, hanem egy kisebb fajta teherautó gördül be az udvarra. — Ez a mi autónk — (az öreg portástól jóformán több információt kapok, mint az illetékesektől) —. Ezzel járja egy eladónk a járást s a környező járásokat, Komáromot, Nyitrát, Lévát, Galántát. A kötődé a földszinten van, egy alacsony, derékmagasságú üvegfal-szerűséggel elválasztva, a szőnyegkészítő részleg mellett. Még most is folynak az építési munkálatok. Persze már csak olyan befejező simítások. Gumiszőnyeggel borítják be a padlózatot. Ettől valami otthonias hangulatot kap a hatalmas terem. A tervezők nem takarékoskodtak az ablakokkal. Nemcsak oldalról. hanem fentről, a mennyezet közepéről is dől a nappali fény. Úgy látszik, valóban szem előtt tartották, hogy itt ф emberek fognak dolgozni, nők, akik életüknek csaknem minden napjából nyolc órát itt töltenek. Csak nehezen igazodom el a furcsa gépek között. Nem hasonlítanak a zongorához. Pedig eddig azt hittem, a kötőgép leginkább a zongorához hasonlít. Nagy tévedés! Egyáltalán nem ülnek előtte az asszonyok, lányok. Alinak, s szorgalmasan húzogatják jobbrabalra a gépfejét, mintha hajókormányosok lennének, — csak valamivel nagyobb lendületet vesznek a karjukkal, mint egy hajókormányos. — 5 ezt így csinálják nyolc órán keresztül? — Igen. De már nem sokáig. Amint látja, a terem egyik felében már villanyra működnek a kötőgépek. S néhány héten belül a többi gépet is villamosítjuk, — mondja Tomka elvtárs, — ezzel nemcsak dolgozó nőink munkáját könynyítjük meg, hanem hozzájárulunk a termelés 40 százalékos emeléséhez is. — S mit gyártanak? Mik a főtermékeik? — Női és férfi pulóvereket, szvettereket, valamint sálakat. De a komáromi fióküzemünkben szőnyeget, a gútaiban pedig halászhálókat kötünk. Csehországból kapjuk a fonalat s a kész árut főleg a nagykereskedelemnek továbbítjuk. Azért mondom, hogy a nagykereskedelemnek, mert megrendelésre is dolgozunk, de azt jóval kisebb százalékban. Nézegetem a kész termékeket. Nagyon szép pulóverek, s szvetterek. — Érdekes, az üzletekben nem látni ilyeneket. — Még nem — világosít fel egy szőke hölgy. — Ezek mintadarabok. S ha jóváhagyják, csak azután kezdjük el sorozatos gyártásukat. A pulóverek, szvetterek a mi fantáziánk szüleményei, mi tervezzük őket. Hogyha az ember belép egy gyárba vagy üzembe, akarva akaratlanul is először a környezet, a gépek kötik le a figyelmét s csak azután az ember, a munkás. Am amíg a gépek egyforma közömbösséggel viselik el a környezetet, bonyolítják le a termelést, addig az ember érzékenyen reagál mindenre. S a legkisebb dolog Is megzavarja a munkájában, munkatársaihoz való viszonyában. Legtöbb helyen felületesen kezelik ezt a kérdést. S hogy az újvári kisipari szövetkezet kötődé részlegén sem minden fenékig tejfel, arról meggyőződtem, amikor elbeszélgettem a munkásnőkkel. A részleg legfiatalabb dolgozója Bernóth Mária, mindössze 16 éves. Besenyői kislány, naponta beutazik Újvárba, ami azt jelenti, hogy reggel négy órakor kell kelnie. — Mióta dolgozik itt? — Fél éve. — S mennyit keres? — 600—700 koronát. — S miért jött éppen ide? — Gondoltam, hogy könnyű munka, meg elég közel is van. Különben sem volt lehetőségem a válogatásra. Ez a munkahely volt számomra a legelérhetőbb. Nem akar elmenni? — Nem. Hogyha villamosítják a gépeket, talán jobb lesz. S ebben a reményben köti Marika a pulóverek, szvetterek elejét, hátát vagy ujjait, nap mint nap. Ágh Irén húszéves kamocsai fiatalasszony. Három éve dolgozik a kötődében. Azelőtt a falujában, az EFSZ-ben dolgozott. S azzal a reménnyel jött ide, hogy könnyebben, s többet fog keresni. Most kb. 800 Kcs a fizetése havonta. — Mennyi a normája? — Az mindig változik. Attól függ, milyen anyagból kötünk, mit, a munkadarabok melyik részét. Most szvetterelejét kötök. Ebből nyolc órára 20 db a norma. A kötőgépeknél kivétel nélkül fiatal lányok, asszonyok dolgoznak. S egy lépéssel odább a szabás, varrás, eldolgozás. csomagolási műveleteknél idősebb asszonyok. Kiderül, hogy nem szántszándékos elkülönítésről van szó. Ezek a dolgozó nők mind „lekötötték" a maguk 5—10 évét a kötőgépeknél. A nyolcórai állás már magában is annyira megerőltető, hogy azt egy nyugdíj előtt levő munkásnő nem bírná ki. S mit mondanak ők? Először csak általános vélemények, óvatoskodó megjegyzések, mondván, hogy abból mindig baj van, hogyha az ember beszél. S ki akar nyugdíj előtt egy-két évvel „kirepülni"? Megrendelésre is dolgoznak Foto: Kovács E. Csak nem?! — De igen — tör ki az egyik s alig bírja visszatartani a könnyeit. — Nem igen becsülnek meg minket, idősebbeket. Azt mondják, ha nem tetszik, elmehetünk. De amikor szükség van arra a pénzre s az évekre is. (A részlegen jelenleg 20 munkaerő még hiányzik.) Bráz Erzsébet 13 éve dolgozik a kötődében. Munkatársnői becsülik, mert özvegyen is felnevelte, iskoláztatta a fiát. Utolsó évét dolgozza, nyugdíjazás előtt áll. Pánaszkodik a mesternőjére, Kollár Mártára, aki szerinte sorozatosan bosszút áll rajta egy régi eset óta. Bráz Erzsébet 1967 tavaszán két nap szabadságot kért húsvétra. Családi látogatásra készült Gömörbe. A mesternő csak egy nap szabadságot engedélyezett s előre figyelmeztette Bráznét, hogyha a másik napot is kiveszi, hiányzásként jegyzi be. ö nem engedett a magáéból, joga van a szabadságra s szüksége van rá. Ahogy bejelentette, letöltötte a két nap szabadságot. Az osztalékokból, s egyéb juttatásokból úgy érzi ezen a címen fognak le bizonyos százalékot, ami neki nagyon hiányzik. Imrich Tomka elvtárs szerint szó sincs személyes bosszúról. Bráz Erzsébet munkájának minősége körül vannak bajok. Ügy látszik a munkafegyelmet komolyan veszi a vezetőség. De azért nem ártana ha erről a témáról elbeszélgetnének közösen az üzemben. Kár lenne, ha e jól induló üzemben ilyen nézeteltérések rontanák a vezetők és a dolgozók közötti viszonyt. A kötődében is vannak dolgok, amiket meg kell oldani. Vidéki ЩШРМ D maradványon véget ért a fűszerpaprika felvásárlási ideje. A felvásárlás ötven embernek adott munkát, akiknek nyolcvanöt százaléka nö volt. Az asszonyok átlagban 2000—2300 koronát kerestek. A szezon alatt 2160 mázsa fűszerpaprikát adtak át a közellátásnak. Trenka Tibor, Dunaradvánу A téli szünet eisä napján, amikor már minden iskola elcsendesült, a szőgyéni magyar iskola kilencedik osztályos tanulói vendégeket vártak. Kis Mária tanítónő javaslatára találkozót rendeztek az iskola volt tanulóival, akik már végzett szakmunkások, vagy érettségi előtt álló diákok. Az összejövetel célja az volt, hogy a meghívott fiatalok tanácsokkal lássák el a pályaválasztás előtt álló tanulókat. Az iskola tanulói szerte az országban dolgoznak, vagy tanulnak, — többnyire magyar iskolákban — s őszintén és boldogan számoltak be a munkahelyükön s az iskolájukban folyó életről. Hasznos délután volt ez, amit az is bizonyít, hogy a kilencedikes lányok és fiúk a találkozó után még hosszasan elbeszélgettek, vitatkoztak a hallottakról. Jó volna, ha minden évben rendeznének hasonló összejöveteleket, amelyek megkönnyítenék a tizenötévesek pályaválasztási gondjait. ЛГ. L. A nőszövetség perbeny'.ki szervezete a 2ivena megalakulásának századik évfordulója alkalmából megrendezte a hatvan éven felüli nők találkozóját. Hidegtál, citromos tea, sütemény várta a néniket, akiket verssel, dallal, zeneszóval szórakoztattak. A gyertyafény még ünnepélyesebbé tette ezt a meghitt délutánt, amelyen negyvenhat idős néni írta be a nevét a nőszövetség krónikájába. Az ágyban fekvőkről sem feledkeztek meg, nekik is vittek csomagot, sőt annak a három asszonynak is, akik az aggházban élnek. Az idős nénik könnyezve mutogatták mindenkinek a kapott ajándékot. Godzsák Lajosné Hetényben, korábbi hagyományokhoz híven helyi gazdálkodási üzem létesült, ahol fonott vesszőbútort készítenek. ízléses székek, asztalok, virágállványok, kenyérkosarak kerülnek ki az egy éve felépült műhelyben dolgozó tizenhárom aszszony keze alól. A bútorfonás alapanyaga a vessző, amit a lévai járásból szereznek be, de az idén már itthon dugványozzák s itthon fogják termelni. Gábris József, Üjvár A tomboló influenzajárvány ellenére szépen sikerült a tornaváraljai vöröskereszt szervezet által szervezett véradási akció. A vöröskereszt elnöke, dr. Kuca Vince elmondotta, hogy ötvenhárom jelentkező közül 43-tól vettek vért a kassai transzfúziós állomás dolgozói. Örvendetes tény, hogy a véradók fele ingyenesen járult hozzá a véradáshoz. Farkas Rózsa K. M. Az újvári járás falvaiban működő nőszövetségek tollat gyűjtenek gyermekotthonok lakói részére. A nánai nőszövetség eddig öt kilogramm tollat gyűjtött össze, amit a járási nőszövetségen keresztül szeretnének eljuttatni a gyermekotthonok lakóinak, hogy így is pótolják az otthon melegét. Száraz Lászlóné A nagysallói. noszövetség tagjai a pionírszervezettel karöltve meglátogatták a tajnái gyermekotthon lakóit. A gyermekotthon hatvan lakóját csomagocskákkal lepték meg, ezenkívül sok gyümölcsöt, almát, narancsot vittek a gyerekeknek. Bokros E., Nagysalló És végezetül még egy tudósítás Farkas Rózsa áji levelezőnktől, aki levelében arról ír, hogy az áji nőszövetség tagjai meglátogatták az alsókövesdi gyermekotthon lakóit. Játékot, cukorkát, almát, mogyorót, ruhaneműt s ötszázhúsz korona készpénzt vittek. A gyermekek nagyon örültek az ajándékoknak, amit szép műsorral és saját készítésű terítócskékkel viszonoztak.
