Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-22 / 8. szám
MUDr. Edita Sipkovská, pszichiáter-szexuológus, az egyetlen nő Szlovákiában, aki szexuális tanácsadót tart IRTÓZOM A LÁNYOKTÓL Szerkesztőségünkbe, a Bizalom Vonalához több kétségbeesett hangú levél érkezett. Íróik fiatal férfiak, akiket természetellenes hajlamuk, a homoszexualitás, elviselhetetlen helyzetbe sodor. „Szüleim, ismerőseim előtt titkolom szerencsétlenségemet. Ha valaki tudomást szerezne róla, hogy irtózom a lányoktól, csak a fiúkhoz vonzódom, ők tetszenek nekem, nem bírnám a szégyent elviselni, végzetes lépésre szánnám el magam. Van ebből az állapotból kivezető út? Kihez forduljak? Ki adna tanácsot?“ Ilyen és hasonló kétségbeesés csendül ki minden egyes levélből. Minden betegségre van orvosság, így a szexuális rendellenességre is. Hogy milyen, erre kerestük a választ MUDr. Edita Sipkovská pszichiáterszexuológus szakorvosnál. MUDr. Sipkovská az egyetlen orvosnő Szlovákiában, aki ezzel a problémával foglalkozik. Mindenekelőtt az érdekelne, hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy két ilyen igényes szakterületet válasszon, mint a pszichiátria és a szexuológia? — Orvosi tanulmányaim idején kezdettől fogva az elmegyógyászat felé vonzódtam. Miért? Nehéz megmagyarázni. Talán mert a gyógyászatnak ezen a területén még sok megoldatlan feladat, kiaknázatlan lehetőség, és még több szenvedő ember vár a szakorvosra. A pszichiátriával egyidejűleg a szexuológia sem volt közömbös számomra. Saját szorgalmamból elméletben sokat foglalkoztam ezekkel a rendellenességekkel — amelyek világszerte előfordulnak — anélkül, hogy tapasztalataimat a gyakorlatban érvényesíteni tudtam volna. A bratislavai elmegyógyászati klinikán segédorvosi beosztásban működtem, amikor 1967-ben, akkori felettesem, MUDr. Guensberger, egyetemi tanár lehetővé tette számomra, hogy a prágai szexuológiai intézetben kiegészítsem ismereteimet. Két esztendeje, amióta a Bratislava környék Járási Népegészségügyi Intézetében, mint járási elmegyógyász működöm, a rendelő órák alatt szexuológiai tanácsot is tartok. Lényegében ez önként vállalt többletmunkát jelent számomra. Már bevezetőben említettem, hogy levélíróink arra keresnek választ, lehet-e ezt a természetellenességet orvosolni? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, tisztázzuk, mi a homoszexualitás. A homoszexualitás az azonos neműekhez való érzelmi vonzódást és a másneműek iránti teljes közömbösséget jelenti. A homoszexuális megjelölés a férfiakra vonatkozik. Az ilyen rendellenességben szenvedő nők egymás iránti vonzódását „leszboszi szerelemnek“ nevezzük. Mindkettőt az egyéniség lelki zavara váltja ki. Ez leggyakrabban tartós állapot, de hatásos gyógykezeléssel és az életmód rendezésével gyógyítható. Ezt úgy kell érteni, hogy a homoszexuális hajlamú egyének közül egyesek a másneműekkel való tartós együttélésre is képesek lesznek, családot alapíthatnak. — Sok ilyen betege van? — Szlovákia egész területéről vannak pácienseim, mert hazánkban csak két ilyen jellegű tanácsadó működik. Az egyik a bratislavai elmegyógyászati klinikán, amelyet MUDr. Moléan docens vezet, a másik a miénk. — Milyen konkrét eredményeket ért el a kezelés során? — A kezelés hosszadalmas, sok türelmet és akaraterőt igényel a beteg részéről, különösen ha vidékről kell beutaznia. Több betegemet hívtam már be bizonyos idő eltelte után ellenőrző vizsgálatra és megnyugvással tapasztaltam, hogy lelkileg kiegyensúlyozottak és szexuális életükben is jelentős eredményt hozott a kezelés. — Milyen korban jelentkeznek a homoszexualitás első tünetei, és van-e lehetőség a megelőzésére? — A tünetek többnyire a serdülő korban jelentkeznek. Nem szabad azonban összetéveszteni az ún. pszeudohomoszexualitással, amikor a serdülő érzékeit egy bizonyos felnőtt férfi jelenléte vagy a homoszexuális egyén csábítása felingerli. Ez többnyire naiv fiatal fiúknál fordul elő. Semmi jelentőséget nem kell neki tulajdonítani még akkor sem, ha ez az állapot a pubertás befejezéséig tartó időszakban többször megismétlődik. Ami a megelőzést illeti, dr. Derner, a berlini Humboldt egyetem professzora kutatásai során bebizonyította, hogy a homoszexualitás veleszületett betegség, eredetét azonban még nem ismerik. A kísérletek folynak, és amint felfedezik a kór előidézőjét, a kezelés teljes eredménnyel fog járni, és rendkívül nagy szerepe lesz a megelőzésnek. A törvény a homoszexualitásnak milyen megnyilvánulásait bünteti? — Hazánkban 1962 óta csak a tizennyolc éven aluli fiatalokkal való visszaélés esik büntetés terhe alá. Az ez irányú büntetést először 1957-ben Angliában törülték el. A határozatot azzal indokolták, hogy a homoszexualitás elejét veszi a túlságosan növekvő népszaporulatnak. A nézetek erre vonatkozóan azonban eltérőek. — Orvosi praxisában előfordult már, hogy egyazon betege pszichiátriai és szexuológiai kezelésre is szorult? — Természetesen. A betegek legtöbbjénél kisebbségi érzést vált ki állapotának felismerése, és ezt mindenáron titkolni igyekszik környezete előtt, kerüli a társaságot, mert örökös rettegésben él, hogy természetellenes hajlama kitudódik. Az aggodalom és a félelem különböző ideges megnyilvánulásokat vált ki, emiatt pszicihátriai kezelésre szorul. De vannak olyanok is, akiket állapotuk felismerése örömmel tölt el, előkelő csoportba tartozó egyéneknek képzelik magukat. A statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy a homoszexuálisok rendszerint magas értelmi képességgel rendelkeznek. Több neves művész, politikus, hadvezér, tudós tartozott soraikba. — Tanácsadóját nők is látogatják? — Igen, női pácienseim is vannak, akik többnyire a nőorvos tanácsára keresnek fel problémájukkal. Náluk az ilyen rendellenesség nem annyira szembetűnő. Egy beszélgetés keretében nem lehet a problémát érintő valamennyi kérdésre kitérni. Annyit azonban megtudtunk, hogy az azonos neműek iránti érzelmi vonzódást kiváltó kórokozót a szakemberek üldözőbe vették. A kísérletek egyszer eredményre vezetnek. Hogy mikor? Nem tudjuk, lehet hogy két-három, lehet hogy csak tíz-tizenöt, vagy még több év múlva. Az állapoton könnyíteni, a szexuális életet szabályozni azonban az orvostudomány jelenlegi ismeretei alapján is sokat lehet, ha a beteg, aki a társadalom számkivetettjének érzi magát, és adott helyzetébe nem képes beletörődni, felkeresi a szexuális tanácsadót. Beszélgetett: Jandáné H. Magda Segíteni csak akkor lehet, ha a beteg őszintén elmond magáról mindent a szakorvosnak A napisajtóban, rádióban és a televízióban mindennap hallhatjuk azokat a megrázó híreket, amelyek összefüggnek a kábítószerekkel. Itt és itt elfogtak egy kábítószercsempészt, vagy egy egész bandát, másutt meg ilyen és ilyen bűncselekmény történt a kábítószer hatása alatt. Nehéz lenne felsorolni azokat a károkat, amelyeket a különféle kábítószerek okoznak az embernek és az emberi társadalomnak egyaránt az egész világon. A kábítószerek ősfogyasztói közé elsősorban az indiánokat és más ősi kultúrájú népeket soroljuk. Náluk a kábítószerek fogyasztása szorosan hozzátartozott a vallási rítusok gyakorlásához, mivel élvezetükkel olyan kábulatba estek, amelyben azt hitték, hogy megtalálják isteneikkel a kívánt kapcsolatot. Ezért a kábítószerek első komolyabb ellenfelei a keresztény hittérítők voltak, akik vallási okokból kiindulva minden eszközzel, és elég sikeresen harcoltak ellenük. Ott azonban, ahová e misszionáriusok nem jutottak el, továbbra is virágzik e káros szenvedély. Az ópiumról és ennek kivonatairól, mint a morfiumról, heroinról nerfi írok, A KÁBÍTÓSZEREK ES A CIVILIZÁCIÓ mivel ezekről olvasóink legnagyobb része jól tájékozott. Ezzel szemben megemlítem a világszerte elterjedt kábítószerek más fajtáit. Mexikóban sokféle kábítószert használnak ma is, mint például az Ipomoea sidaefolia magjait, amelyet népiesen „ololiuqui"-nak neveznek. E magok rágása halucinációkat okoz és élvezőjük úgy véli, hogy a holtakkal is tud beszélni és az istenekkel kapcsolatba jut. Ezt a kábítószert nemcsak az indiánok, hanem sok fehér ember is használja. Mexikóban fogyasztják továbbá az Erythrina americana magjait is, amelyeknek használata emeli a vérnyomást, és ezért némely indián törzs ezt bosszú végrehajtására is használja úgy, hogy ellenségüket olyan itallal itatják meg, amelyben ez a drog van jelen. Nagyobb mennyisége tudniillik gutaütést okoz. Mexikóban, Floridán és a nyugatindiai szigeteken használják a Piscidia erythrina fa gyökerének a kérgét, amelynek a főzete állítólag kellemes feledékenységet idéz elő, és ezért bánatukat igyekeznek vele elfojtani. Hoszszabb élvezete után az emberek elveszítik idő- és térérzéküket és úgy érzik, mintha a semmiben lebegnének. Végeredményben teljesen elveszítik emlékezőtehetségüket és valójában teljesen megzavarodnak. Polynéziában sokan hódolnak a Piper methysticum gyökere élvezetének, amely hasonló eufóriát (jó érzést) vált ki. Tahitin, Samoán, Új Guineában és a Havai szigeteken készítik a „kawa — kawa“ nevű kábító italt, éspedig úgy, hogy az előbb említett növénynek a gyökerét a fiatal lányok megrágják, egy erre a célra fenntartott edénybe kiköpik, amelyben ezt vízzel és kókusztejjel keverik el. Egy pár nap után az edény tartalmát pandan-rostokon keresztül megszűrik, hogy minden szilárd részecskétől megtisztítsák. Állítólag ez is eufóriát okoz. Először fáradtság következik be, majd mély és hosszan tartó álommal tarkított aivás. Dél-Afrikában a kokain hatású Mesembryanthemum tortuosum növényt élvezik, amelynek fájdalomcsillapító hatását a bennszülöttek has- és fogfájásnál alkalmazzák. Északkelet Afrikában, főképpen Abesszíniában és Arábiában sokan hódolnak a Catha edulis Forks élvezetének. E növény leveleit szívják vagy rágják. Ez a drog növeli az emberek életkedvét, beszédessé teszi őket, de huzamosabb használata megrongálja a szívet, és a nemi képesség elfojtásához vezet. Keleten sokan hódolnak a betellevelek vagy az ún. areka dió élvezetének, amely az Areca Catechu L. pálmák termése. Jelenleg is mintegy 200 millió ember rabja e toxikomániának nemi, kor és valláskülönbség nélkül. Nehéz küzdeni a kábítószerek használata ellen, de a meggyőzés eszközeinek, melyek az egészségügyi és állami szervek kezében vannak, előbb-u|5bb meg kell hozniuk a várva várt eredményt, le kell győzniük e káros szenvedélyeket az ember és az emberiség jövője érdekében. MUDr. Juhász István
