Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-15 / 7. szám

A Szlovák Filharmónia együttese a pozsonyi Redoute hangversenytermében JT mm j&m á Áг Ш M jgjjMMjffЙ %M0r ЯМ a A SZLOVÁK FILHARMÓNIA „A zene ott kezdődik, ahol a szó elhallgat, ' zene a kifejezhetetlent mondja el." (Debussy) Évfordulók éve. A zene világá­ban is. 200 éve született a halhatatlan zeneóriás, aki­nek agyában csodálatos melódiák zsongtak. Nemcsak agyában, de szí­vében, minden idegsejtjében muzsi­kált a küzdelem utáni megbékélés, a harmónia, amit betegen, süketen is közölt, emberszeretetből, fensége­sen szárnyaló, örömet hirdető him­nuszában. A Beethoven emlékezetére és mű­veiből összeállított ünnepi ciklus egyúttal a jubiláló Szlovák Filharmó­nia parádés őszi-téli évadja. Pozsonyban a zenei élet mindig élénk volt, a város gazdag hagyo­mánnyal rendelkezik e téren is. A belváros néhány ódon, címerrel ellá­tott palotáján emléktábla jelzi: itt valaha Mozart, Rubinstein, Liszt Fe­renc hangversenyezett. Városunkból indult Dohnányi Ernő, itt tanított zenét Erkel Ferenc fia, és a máig élő kortársak elbeszélése nyomán szinte érzékelhető közelségbe kerül a diák korában első koncertjeit Itt adó, és később vlssza-visszalátogató Bartók Béla . . . Kis kamarakoncertek, és zeneked­velő polgári családok otthonában felcsendülő kvartettek, maid opera­előadások tették gazdagabbá a vá­ros kulturális életét. Az igény egyre szélesebb körben nőtt. De azután törés állt be. A „háborúban hallgat­nak a múzsák" régi igazsága, ismét bebizonyosodott, hogv az élet nor­malizálódásával annál nagyobb erő­vel támadjon fel az emberekben a vágy a munka utáni kikapcsolódás­ra, a nemes élvezetekre. 1949. október 27-én zeneművészek­ből, képzett zenészekből megalakul 60 taggal a Szlovák Filharmónia. Mint a többi kulturális Intézmény, a Filharmónia is állami támogatás­sal működik. A világviszonylatban is legolcsóbbaknak számító helvárak és bérletek, társadalompolitikánk jóvoltából mindenki számára hozzá­férhetővé teszik a hangversenyek él­vezetét. Határkőnél önként adódik a fel­mérés, a visszapillantás. Vladimír Horváth, a hangversenyek szervezé­sének felelőse kalauzol ezen. a gon­dolatban visszafelé menő úton, Az indulásnál uqvan még nem volt ott, de 53 óta részt vállal a Filharmónia gondlalból, a szervezési problémák­ból, és részese sikerüknek Is. Az első Időkről beszél, mikor még hetente csak egy koncert volt, majd később kettő. Á határokon túl Is jól ismert művészegyéniség, Václav Ta­­lieh volt az első dirigens. Ladiilav Slovák dirigens Foto: Kamii Vyskoőil A közönségszervezés érdekében a Filharmónia az első években az üze­mekben is adott hangversenyt. Ez a forma nem vált be, — emlékezik V. Horváth. Akkor jöttek arra a gondo­latra, hogy inkább meghívják az üzemek dolgozóit a Filharmónia koncerttermébe. Valcerttől a szimfó­niáig összeállítású ciklusukban ked­den és szerdán bérlet-hangversenye­ket tartottak, A népszerű Strauss ke­­ringőktől a rapszódiákon keresztül eljutottak a szimfóniákig, Dvofákig, Beethovenig. Azóta is telt ház van ezen a két napon is. Ugyancsak a közönség zenei ízlé­sét fejlesztő, népszerű vasárnapi ma­tinék kerülnek szóba, amelyeken a nagyközönség által jobban ismert műveket adták elő. De a zenekar a heti 5-szöri előadásra már nem tu­dott jól felkészülni. A karmesteri pálcát Talich után dr. Rajter Lajos vette át, aki a Fil­harmónia művészi színvonalát to­vább fejlesztette. 57-ben került sor az első külföldi vendégszereplésre. Azóta Európa 12 országában 200 si­keres fellépés emlékét őrzi az együt­tes, hogy csak néhány nagyvárost említsünk a sok közül: London, Brüsszel, Berlin, Milánó, Moszkva, Leningrád, Budapest, Salzburg, Bécs és számos fesztiválon való szereplés külföldi visszhangja beszédes bizo­nyítéka jó felkészültségüknek, művé­szi érzéküknek. Az időközben 120 tagra bővült zenekar mellett — amelynek 1961- től Ladislav Slovák az első dirigense — 120 tagú énekkar működik és 12 taggal megalakult a Szlovák Kama­razenekar is. A Filharmónia repertoárja egyre bővül. Az idei évadban a Beetho­­ven-művek mellett Bach, Mozart, Haydn, Rimszkij-Korszakov, Glinka, Honegger, Bartók és mások kompo­zícióit hallhatja a közönség. Aki sze­rencsés volt és jegyhez jutott, az el­múlt években világhírű karmesterek — Abendroth, Abbado, Baudo, Ben­­zi, Dixon, Ferencsik, Zecchi és szó­listák: Fischer Anni, Navarra, Roszt­­ropics zongoraművészek, valamint hegedűvirtuózok játékát élvezhette. Az idei évad kezdetéig a Szlovák Filharmónia az elmúlt 20 esztendő­ben 1920 hangversenyt adott, ame­lyeknek 1 800 000 látoaatója volt. Hivatásszeretetükre jellemző, hogy még nem elégedettek. A nevelő kon­certek kerülnek szóba, és ennek kapcsán az, hogy az iskolákban na­gyobb gondot kellene fordítani a ze­nei nevelésre, mint az érzelmi neve­lés részére. A Munkaérdemrenddel és Klement Gottwald díjjal kitüntetett Filharmó­nia a fárasztó próbák, fegyelmezett munka, művészi elhivatottságban va­ló hit eredményeként, magas szín­vonalú produkcióval száz és száz­ezrek szellemi elmélyülését, élvezetét szolgálja. Rabjai és urai ők a hang­szerüknek. Bűvös körükbe vonzzák hallgatóikat. Elég, ha a koncert­­napokonji,.szellemi koncentráció és művészi átélés folytán mozdulatlan fegyelemmel ülő fiatalokat nézi az ember, hogy megállapítsa: a Filhar­mónia betölti hivatását. Talán Liszt Ferenc szavai jellemzők rájuk: „Mi mindnyájan, akik olyan szerencsések vagyunk, hogy művészek lehetünk, akiket a természet és az örök Szép­ség választott ki, mi mindnyájan, akik művészekké lettünk, akár be­csületes munkánk révén, akár szüle­tési adottságként, mi mindnyájan, akiknek keze életet önt a márvány­ba és bronzba, az ecset mesterei vagyunk, vagy írásban szólunk az utódokhoz, vagy akiknek uijai futa­mokat játszanak a billentyűkön vagy karmesteri pálcával uraljuk a zene­kart, mi mindnyájan tanuljuk meg távol tartani magunktól mindazt, amit nem szentelt meg a művészet, és feitsük ki minden erőnket, hogy munkánk mélyebb nyomokat hagyjon/ magunk után, mint amit a könnyű és felületes élet haqv." I BERTHANÉ S. ILONA M ОТ GYERMEK ANYÄRA Azt hiszem nagyon sokan emlékez­nek még a múlt év májusában közölt „Öt gyermek anyát keres“ című ripor­tunkra. Míg most is érkeznek szerkesz­tőségünkbe levelek, amelyekben az ol­vasók az öt gyermek sorsáról érdeklőd­nek. Nyolc hónap telt el azóta. Rendes körülmények között ez az idő hamar elszalad. Am a Molnár családban ez az idő felmérhetetlennek, szinte véget nem érőnek tűnt... De vegyük sorjá­ban a dolgokat. Úgy ahogy azok kö­vetkeztek. Az öt árva sorsa nagyon sok asz­­szonyban felébresztette a segítőkészsé­get, az anyai szeretet önzetlen oda­adását. Rövid időn belül levelek ára­data halmozta el szerkesztőségünket. Sokan rajtunk keresztül akartak köze­lebbről megismerkedni a Molnár csa­láddal. A bátrabbak, határozottabbak egyenesen Molnár Imrének írtak, s anyáskodó kedves szavakkal igyekez­tek a gyerekeket mindjárt az első levél­ben megnyerni. A gondosan írott nyá­jas szavakból az első pillanatra nem iehetett megállapítani, kinek mennyire őszinte szívből jövő az ajánlata, kinek az elhatározása született pillanatnyi meghatottságból, ki keres ezúton saját kátyúba jutott életéből kiutat, ki gon­dol csupán kalandra. Mert amint ké­sőbb ez a személyes találkozásnál megmutatkozott, bizony ilyenek is vol­tak a szép szavú levélírók között. Molnár Imre anyát keresett. Tiszta érzésű, jóindulatú, szeretetet adó és szeretetre méltó Édesanyát. Nem túl fiatalt, aki regényekből merített illú­ziók alapján akar hőstettet végrehajta­ni, hanem megfontolt, komoly, élet-EZÉRT nincs BÚTOR? a *3 3-8 ü § £ !»* 5 U> .Q) INo­£ c~ <3 s 2 2 •a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents