Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-21 / 52. szám
üvegben való tartós és a fagyasztás, hogyan hatnak a fehérjeszerkezetre. — Mit szeretne elérni az új évben? — Legelsősorban azt, hogy jobb feltételek között dolgozhassam. Laboratóriumom felszerelése nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket tervbe vett kísérleteim támasztanak. És aztán természetesen dolgozni szeretnék. Pontosan és eredményesen. Nincs is ennél nagyobb vágyam. A leukémia, vagyis a vészes vérszegénység kérdése is foglalkoztot, mert kísérleteim során olyan összefüggéseket találtam, amelyek alapján érdemes volna először az állatoknál, később az embernél is foglalkozni ezzel a betegséggel. Kandidátusi munkám megvédése után elsőrendű feladatom az lesz, hogy a régóta tervezett cseh—szlovák—magyar mezőgazdasági szótárt összeállítsam. — Befejezésül engedje meg, hogy még egy kérdést feltegyek: véleménye szerint, minek köszönheti — közismert szorgalmán és tudásvágyán kívül — munkájának rendkívüli eredményeit? — Minek köszönhetem? Nagyon egyszerű a válasz. A nyelvtudásomnak. Annak, hogy megtanultam angolul, így figyelemmel kísérhettem és tanulmányoztam a nagynevű nyugati genetikusok publikációit. És ennek köszönhetem azt is, hogy az én munkámra is felfigyeltek Nyugaton. Kb. 35 levelet kaptam „Az eszterázé polymorfizmusának tanulmányozása a tojásfehérjében és a vérszérumban'' c. munkámnak a Pholia Biologica angol nyelvű szaklapban való megjelenése után. Ezek a levelek egyben megrendelések is. Beszélgetésünk során sok, számomra teljesen új fogalommal ismerkedtem meg, s ha itt-ott homályos is még, lassan tisztába jövök vele, mi is az a genetika. Egyébként most már elárulhatom az olvasóknak, mi deríti ilyen jókedvre a fiatal tudóst: november húszadikán immár másodízben lett boldog apa, felesége két szép, egészséges fiúgyermeknek adott életet. Ezzel kapcsolatban kérdeztem tőle valamit, a kérdés maradjon titok, a válasz a fontosabb: Ez is a genetikához tartozik. MIKOLA ANIKÓ Fr. Spácil felvételei az embert vágyai vezérlik..." ... A hangversenyterem nagy. fekete zongorája, játékának bűvös varázslatára élettelen tárgyból érzelmeket, indulatokat kiváltó csodaszerré válik. Ujjai gyors futamokban, kemény akkordokban, lágy pianókban csalják elő a fehér billentyűkből Bach, Beethoven, Schumann, Kodály és a nagy mesterek műveit, hogy interpretálóiként kapcsolatot teremtve a hallgatósággal, magasabb régiókba vezesse őket.. . Gáfforné Magyar Ilona otthonában vagyunk. Nehezen jön a szó, nem mindenki szeret az életéről beszélni. Nem is könnyű. Ügy kezdődött, hogy hároméves korában odament a zongorához és a bátyjától hallott dalokat kipötyögtette. A bal kezével kíséretet is próbálgatott hozzá. Természetes volt, hogy amint egy kicsit felcseperedett, zongorázni tanították. Először csak a családban, de 11 éves korában Német-Samorínsky István zeneszerzőhöz vitték, az ő tanítványa lett, és a Városi Zeneiskolában vizsgázott. Egy évvel később sírva ment haza, mikor megtudta, hogy nyilvánosság előtt kell szerepelnie. De amint leült a zongora mellé, semmi lámpalázat nem érzett. Abban az évben, amikor érettségizett, ugyanakkor a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán letette az utolsó vizsgát. Utána még egy évig, ugyanott, a tanárképző főiskolára járt. Német S. István ajánlotta be Bartók Bélához. — Két évig voltam a tanítványa. Bartókról olyan nehéz beszélni. Az órák felejthetetlenek voltak nála. Mindent előjátszott, rendkívül precíz volt, amellett mindent egyéni felfogásban adott elő. Soha nem nézte, hogy mikor van vége az órának. Mindig sokat érdeklődött Pozsony felől. Máig sem felejtettem el ezeket az órákat. Nehéz ezt elmondani. A stúdiumok a Prágában letett államvizsgával fejeződtek be. És azután jött az Élet. — Fiatal korában az ember tele van vágyakkal, elképzelésekkel. Azt hiszi, hogy lyukat fúr a világba, hogy híres lesz. De végeredményben az a fontos, hogy jó muzsikus legyen. Nem vagyok elégedetlen. Mindig arra vágytam, hogy közönség előtt játszhassak. Hogy kapcsolatot teremtsek vele, hogy megosszam az örömömet az emberekkel. Az első koncert-sikeremet a nagy Schumann-művek előadásával értem el. Nem vagyok lámpalázas. Jó érzés, a legszebb, amikor játszom. Rögtön megérzem a kapcsolatot a publikummal. Még soha nem ismert egyénekkel is. Néha, ha nem alakul ki ez az áramkör, akkor fölöslegesnek érzem a játékot. De ha megvan, másképpen játszik az ember. Ez az egység, ez a harmónia ad örömet. A koncertek végtelen sora következett. Közben eleinte priváttanítványai voltak, majd a pozsonyi I. Zeneiskolában tanított, most pedig már évek óta a Zeneművészeti Főiskolán korrepetitor. Hegedűsöket, csellistákat, fuvolásokat kísér zongorán a koncerteken. És új tantárgyként, zongorakíséretre tanít főiskolásokat. Csoportos hangversenyek, egész estét betöltő önálló koncertek, rádió- és televíziószereplések egy-egy állomása életútjának. De a nevelő koncerteken számtalan kis falu kultúrházának, vagy iskolájának hallgatói is élvezik a zongoraművésznő játékát. Első férje tragikusan halt meg. A másodikat is elveszítette. Majd eltávozott az élők sorából nővére, és két évvel ezelőtt édesanyja is. Egyedül maradt. — A zene sokat segít. A sok bánat belsőleg érettebbé teszi az embert. Érzem hogy fejlődöm, az előadásom is, technikailag is. Egy dologról végleg le kellett mondanom, és ez a fiatalság. De zenei téren semmiről nem mondtam le. Ügy érzem a főiskolán is szükség van még rám. Szeretnék még átadni a tudásomból a fiataloknak. Sok tehetséges van közöttük. Azonkívül utazni szeretnék, külföldre is. Ha küldenének, szívesen elmennék akár Indiába is. És a beszéd során felelevenednek a koncertek élményei ... Weimarban Németh S. István zongorakoncertjének előadása, a drezdai, grazi iskolai cserehangversenyek, a bécsi, és még sok más. Egyik legkedvesebb emléke itt Pozsonyban a Filharmónia egyik hangversenyéhez fűzi. Rajter Lajos áll a dobogón, beint a karmesteri pálcával, a művésznő zenekari kísérettel zongoraszólót játszik. ... És a terem ünnepélyes csendjében felzúg, áramlik ezer és ezer hangzatból egységgé olvadva a melódia, amelyre, játéka nyomán soha nem sejtett húrok rezdülnek a szellemi átélés, a rezonálás folytán, a jobbat, a szebbet hozva felszínre. — Sokáig szeretnék még pódiumon játszani. BERTHÁNÉ S. ILONA >U >0 a m ь uö о UL Stefan Uher legújabb filmje, a Génius, metaforikus történet az emberi értelem és az ideál konfliktusáról a társadalom lélektelen mechanizmusával szemben. A film fantasztikus történetet mond el az ördögökről, akik egyik társuk felett bíráskodnak, mivel az sírt az ember sorsa felett. A bűnöst emberségéért ítélik el. A forgatókönyv Alfonz Bcdnár müve nyomán készült, a filmnek, amely az emberi korlátoltságot állítja pellengérre, nagy sikere volt a csehszlovák filmek sorrentái bemutatóján. Két film készült szlovák-francia koprodukcióban: a Madarak, árvák és bolondok, és a Királyi vadászat. Az első alapmotívum, a tragikus életérzés, az illúziók elvesztése, és új biztonságok keresése. Egy ismert francia színész, Philip Avron játssza a főszerepét. A Királyi vadászat témája a szlovák hegyekben, csodálatos környezetben játszódik. A természet költői apoteózisa ez a film, főszerepeit kiváló színészek: Sarny Frey, Ludmila Mickael, Suzanne Flon, Jean Champion, Olga Budská, és Magda Vasáryová játsszák.
