Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-21 / 52. szám
MAGYAR MÖDRA bizonyítja azt, hogy aki egyszer megkóstolta a fákon termő gombaételeket, máskor is szeretne enni belőlük. Aztán, hogy jobban megértsem, miről is van tulajdonképpen szó, fényképeket rak elém, s ezen magyarázza el a termesztés technológiáját. — A puha lomblevelű fát 120 centiméteres hosszúságúra vágjuk. Majd ezt négy, nem egészen 30 centis és egy tíz centis darabra osztjuk. Mind a négy darab tetejét oltóanyaggal látjuk el. Egymásra rakjuk, és a tíz centis darabbal befedjük. Az így újból összerakott 120 centiméteres fákat szorosan egymás mellé állítjuk egy gödörbe, s a gödör tetejét szalma, vagy kukoricakóróval betakarjuk. Megízlelték-e már valamikor a gombapaprikás, a kirántott gomba vagy a tejfelesgomba fenséges ízét? Nem arra a gombára gondolok, melyet e;<ő után az erdőben lehet szedni. Ilyen gombát talán már mindenki evett. De vajon a fákon termő gomba ízét hányán ismerik? Én már megkóstoltam — nagyon finom volt! Most a kedves olvasó bizonyára arra gondol; hát ki látott már olyat, hogy a fákon termő bolondgombát valaki megegye?!... Ebben igaza is van. Csakhogy én nem olyan gombát ettem melyet itt-ott vadon nőve látni fákon, hanem olyat, amelyet a Galántai Járási Meliorációs és Építkezési Társulat 11 mezőgazdasági üzeme termel fatörzseken. S ennek bizony semmi köze sincs a „bolondgombához“ ! Mészáros Imre, a társulat igazgatója ügyes, vállalkozó szellemű ember. Állandóan azon töri a fejét, hogyan lehetne a társulat 34 mezó-Tureár Gyula agronómus örül az ellő gombatermésnek Gombostűre» gazdasági üzemét még gazdagabbá tenni. Egyszer a budapesti televízióban a fákon növő gombatermesztésről látott egy adást. Rövid kis riportműsor volt, de 6 egész éjjel nem tudott aludni. „Ilyesmivel mi is megpróbálkozhatnánk“ — állandóan ez a gondolat járt az eszében. Reggel az volt az első, hogy levelet írt Magyarországra. Meg is jött a válasz. S nemsokára a galántaiak a szocialista országok közül elsőként vásárolták meg Magyarországtól a gombatermesztésre a licenciát. — Tessék, olvassa — tesz elém az igazgató egy kézzel írt levelet. — Amióta híre ment, hogy ezzel a gombával foglalkozunk, nem győzünk a levelekre válaszolni. Oltóanyagot és eljárási utasítást kérnek tőlünk. Ez Szárazság idején a gödör körül egy húsz centis árkot ásunk, s ebbe vizet engedünk, hogy a fák ne száradjanak ki. Ezt a műveletet áprilisban, májusban végezzük. S aztán várunk. — Meddig? — Szeptemberig. Ekkorra az oltóanyag a fákban megérik, ki lehet ültetni. Legjobban megfelelnek erre a szélfogók, vagy a folyó, patak menti helyek, ahol van elég nedvesség, meleg és széltől is védett a terület. A további ismertetéshez már nem volt szükség fényképekre. A gombaültetvényt a valóságban is megnézhettük a Galántától néhány kilométerre levő Velky Grob-i szövetkezet határában. A 15 áras ültetvény közvetlenül az Ebből lesz a finom gombapaprikás országút mellett terül el. Aki először látja ezeket a libasorban elhelyezett kis fatuskókat, bizony elcsodálkozik. Vajon mire szolgálhatnak? Közelebbről ugyan már látni rajtuk a gombákat, melyek úgy körül fodrozzák a fatörzset, mint lányok combját a csipkés nadrág, de bizony aligha gondolna arra az ismeretlen, hogy ezek a gombák ehetők is. Színük teljesen hasonlít a „bolondgombára“. A kerítésen túl az asszonyok hajlonganak a fatuskók fölé. Szoknyájukba belekapaszkodik a decemberi szél, húzza, cibálja őket. Alig tudnak megállni a lábukon. Arcukat pirosra csípte a hideg. Ujjaik dermedten szorítják a kést, mellyel a gombát vágják. Ha nem volna ilyen csontfagyasztó hideg, a gombáról a havat is letörülnék, de így bizony havasan teszik a vödörbe. — Nem történik ennek így sem semmi baja. Ez a gomba tíz fokot is kibír fagypont alatt. Az igaz, fagyosan rosszabb szedni, de már nem sok van belőle. A kertészetben úgy sincs most munka, szívesen leszedjük ezt ilyen hidegben is — mondja Bagi Júlia, a csoportvezetőnő. Kíváncsi vagyok, vajon a gombaszedő asszonyok megkóstolták-e már a belőle készült ételeket? — De meg ám! Már csak kíváncsiságból is. Nagyon ízlett az egész családnak — mondják csaknem egyszerre. Aztán kezdik sorolni a recepteket, melyek szerint a legjobb étel készül belőlük. Egyik finomabb lehet, mint a másik — szinte a levegőben érzem az illatát. Erősen állítják: több mint százféleképpen lehet elkészíteni ! Turcár Gyula agronómus csak mosolyog rajtuk. Arra gondol, hogy október második felében, amikor az első termést szedték, milyen nagy érdeklődést váltott ki a gomba az asszonyok körében. Talán egy család sem volt a faluban, ahol ne főztek volna belőle. Huszonhat koronáért adták kilóját, de úgy vitték, mintha ingyen lenne. Az idei termés eladása nem is okozott gondot, öt mázsa termett, meg az a néhány kiló, amit most szednek a prágai élelmiszerkiállításra. Am jövőre már 74 mázsát terveztek a 15 árról. A harmadik éven a termés az első évihez hasonló. Elena Kipsová közgazdász szerint a három év alatt nyolcvanezer korona tiszta jövedelmet kell elérniük a gombából. Hogy ez hogyan valósul meg, az még a jövő titka. Kellő tapasztalattal még nem rendelkeznek. Ez az első év kicsit száraz volt, azért nem hozta meg a várt eredményt. De ha a hároméves terv valóra válik, akkor három év múlva újból kezdik az egészet... Lehet, hogy még nagyobb területen. Mert a munkaszükséglet minimális, csupán az elültetés és a szedés igényel kézi munkát. S ugyan ki ne akarna csaknem munka nélkül pénzhez jutni? Az olvasó alighanem arra gondol; jól van jól, de hogy juthatunk mi ehhez a gombához? Árulják az üzletekben? Sajnos, még nem. S hogy pontosan mikor fogják, azt még az igazgató sem tudta megmondani. Nem mintha nem lenne mit, vagy milyen formában. A raktárban ott állnak a kész konzervek, félkilós, kilós, ötkilós, négy literes csomagolásban, különböző módon elkészítve. Csak a címke hiányzik róluk. Enélkül bizony nem kerülhetnek forgalomba ... S meddig tart címkét szerezni — ki tudja?! Egy azonban biztos. A gomba nem marad raktáron. Próbaképpen a pozsonyi nagypiacon kínálták a nyers gombát. Kilóját huszonnyolc koronáért. A konzerveket is szívesen vásárolták. Jövőre, ha nagyobb lesz a termés, az exporttal is megpróbálkoznak. Az olaszok és a németek szintén megvásárolták a licenciát Magyarországtól, s ez arra vall, hogy a fákon termő gomba egyre nagyobb tért hódít. Elég egyszer megkóstolni, azután már maga-magát kínálja ... H. ZSEBlK SAROLTA
