Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-21 / 52. szám

néhány héttel ezelőtt a CSEHSZLOVÁK NÓTÁN Acs ŰJ ELNÖKNÖT VÁLASZTOTT, GUST A FUCIKOVAT. nevét mindenki ISMERI, HISZEN ÖSSZEFORROTT EMLÉKEZETÜNKBEN A HŐS KOMMUNISTA ÚJSÁGÍRÓ, JÚLIUS FUClK NEVÉVEL.

plénumülésen láttam az emberekhez való közvetlen A és meleg kapcsolatát, az asszonyok szeretetének sok — /Л jelét ön iránt. Ez bizonyára abból ered, hogy ön is Július Fuőik krédóját vallja: „Szerettelek benneteket emberek..

— így van. Nekünk mindig a helyén volt a szívünk. Talán ez is hozott közel egymáshoz bennünket, ő korábban rájött, mint én, hogy nem elég csak az emberszeretet, az igazságérzet. önmagában, tettek nélkül ez csak üres szólam. Amikor megismertem, már kommunista volt. Azoknak az igazságáért harcolt, akiknek az alkotó erejében bízott: a munkás, a dolgozó emberek igazáért, ő az én szívemmel, én az ő meggyőződésével lettem erősebb.

— Hosszú idő telt el 1943 óta, de bizonyára őriz férjéről olyan emléket, amit nem találhatunk meg az irodalomban?

— Igen. Sok idő telt el azóta, hogy férjemet meggyilkolták, de nem múlik el nap, hogy magam mellett ne érezném, magam előtt ne látnám. Most is ott lakom, ahol akkor éltünk. Azokon a lépcsőkön járok haza, amelyeken 6 futott reggelente tejért, azt az ajtót nyitom ki, amelyben annyiszor láttam megjelenni könyvvel a hóna alatt. Itt, a lakásban minden közös

életünk boldog, de rövid időszakára emlékeztet.

Megiratlan emlék? 1932 nyarán az Alacsony Tátrában töltöttük a szabadságunkat. Augusztus második felében, amikor napfényesek, de már rövldebbek a nappalok. Hátizsákkal indultunk, hogy megmásszuk a üumbier-t. Gyönyörködtünk a tájban, amely talán

pokolból, ahol több mint kilencvenezren pusztultak el a legborzalmasabb kínok között.

— Melyik emberi tulajdonságot becsüli a legtöbbre, s ellenkezőleg, mi önnek a legellenszenvesebb?

— Legértékesebb emberi tulajdonságnak tartom a becsületességet, jellemességet, s megvetem az ellenkezőjét: a becstelenséget, jellemtelenséget, a nyerészkedést.

— Július Fuőik kiváló újságíró volt. Mi a véleménye az újságírásról?

— Hadd feleljek az ő szavaival, amivel Jan Neruda újságírói munkásságát jellemezte: „az újságírás kimeríti az embert, de elmélyíti kapcsolatát az olvasókkal, és segít az alkotó munkában is — természetesen ha olyan becsületes újságíróról van szó, mint amilyen Neruda volt...“ Végül is olyan nemzeti művészük van, mint Laco Novomesky költő, aki a harmincas években a „Tvorbá“-ban és a „Rudy Veóerník“-ben férjemmel együtt újságíróskodott, méltó példája a kommunista újságírónak.

Szerintem az újságírás nagyon felelősségteljes tevékenység, mert jellemformáló, véleményalakító ereje van. Éppen azért meggyőződésem, hogy csak becsületes, jellemes, tehetséges, művelt és eszméinkért élő egész emberek művelhetik társadalmunk céljainak megfelelően.

— Fuőík elvtársnő már régen harcosa a nőmozgalomnak. Nem gondoltja, hogy ma valahogyan kihagyják a nőket a politikai funkciókból, hogy kevés nő tölt be közéleti tevékenységben vezető tisztséget?

— Nemcsak a nőmozgalomban, a békemozgalomban is régóta dolgozom, tulajdonképpen a csehszlovákiai békemozgalom kezdete óta. Sajnos, a tavalyi események eltávolítottak erről a munkaterületről. Azonban én továbbra is elválaszthatatlannak tartom tevékenységemtől a békéért való harcot, az internacionalizmus eszméjének ápolását, és a szocializmus nemzetközi pozíciójának erősítését.

Gottwald és Zápotocky elvtárs ügyelt arra, hogy a nők megfelelő helyet kapjanak a politikai és közéletben. Később a helyzet megváltozott. Azt hiszem, ez nemcsak a férfiak „érdeme“, hanem sok más körülményé is. A nők a családban és munkahelyen vállalt nehéz és sokrétű feladataik mellett nem nagyon igénylik a funkciókat. Vegyük csak a szolgáltatások

^j^joldog, gazdag és szép

sohasem olyan különösen szép, mint augusztus végén, amikor már búcsúzni készül a nyár. Egyszeresek azt vettük észre, hogy a nap eltűnik a láthatáron, esteledik. Óra nem volt nálunk, hiszen szabadságon voltunk, nem mértük órával az időt. A hegyekbe gyorsan érkezik az alkony, és váratlan a sűrű köd. Meggyorsítottuk a lépteinket. Én egyáltalán nem tudok tájékozódni ilyen áthatolhatatlan ködben, sehol egy kis fény, biztos pont, amit látna az ember. De férjem erejére és bátorságára bíztam magam, nem tudom meddig mentünk. Nagyon sokáig. Egyszeresek kutyaugatást hallottunk, élesen csengő harangocska szavát. Amikor végre átléptük a menedékház küszöbét, a tulajdonos lelkendezve jött elénk: „Már olyan régen rángatom a harangkötelet, végre hogy meghallották a hívásunkat és idetaláltak.“

— Tudom, hogy élete nem volt könnyű, ennek ellenére rengeteg önben a derűlátás. Mi ennek a titka?

— Valóban, optimizmus nélkül nem tudnék élni. Bármilyen nehézségek, gondok vettek körül, mindig arra gondoltam, hogy kivezető utat kell keresnem. S újabb optimizmus forrása, ha meg is találom.

Mi ennek a titka? Néhány órával férjem letartóztatása után engem is bevittek a Gestapóra. Ott láttam őt utoljára. Megkínozták, de még összetörtén is maga volt a bátorság, a biztatás. Reá, az 6 magatartására gondoltam mindig a koncentrációs táborban, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább. És az ő magatartása, az én derűlátásom mélyén az erő a meggyőződés volt. Hogy az embertelenséget, a fasizmust legyőzi az emberség, a szocializmus, a Szovjetunió. Életem végéig mélységes hálát érzek a Szovjetunió iránt, mert kiszabadított abból a

legyen közös hazánk...

színvonalát vagy a bevásárlások körülményeit. Az üzemi étkezdék kosztja mellett kiadós vacsorákat kell főzniük, s ott vannak még a gyerekek is, akiket nevelni kell, a férj, aki szívesen ül le a kész, terített asztalhoz. De úgy gondolom, hogy „asszonysorsunkon“ változtathatunk.

— Hogyan értékeli politikai helyzetünket?

— Ha a tavalyi évvel hasonlítom össze, óriási a különbség. Tavaly novemberben például, amikor a párt központi bizottsága plenáris ülése határozatával megmutatta a válságból kivezető utat,, sokkal nehezebb és rosszabb volt a helyzet. A mesterségesen létrehozott válság hullámai egymást követték. Az emberek, akiket megzavartak felelőtlen pártfunkcionáriusaink, vezetőink, értelmiségi „képviselőink“, a sajtó, a rádió és a televízió téves és tudatosan ellenséges nézetei, nehezen tudtak tájékozódni. És ezt az eszmei zűrzavart még fokozta a becsületes, marxista-leninista eszméket valló kommunisták elleni támadás, a szövetségeseinket rágalmazó, szocialista kapcsolatainkat ócsároló jobboldali hadjárat.

És nézzük most, az áprilisi, májusi és szeptemberi plénum határozatait. Milyen határozott előrehaladás a teljes konszolidáció felé. Persze, még sokáig nem lesz minden rendben, de pártunk új vezetői már a leglényegesebb dolgokat megvalósították; rendet teremtettek a párt legfelsőbb vezető szerveiben, a sajtóban, rádióban, televízióban, s rendet teremtenek az iskolákban, a hivatalokban, az üzemekben.

— És végezetül — mit üzen a szlovákiai-olvasóknak, a nőszövetség szlovákiai tagjainak?

— Kedves szlovákiai asszonyok! Szívélyes üdvözletemet küldöm önöknek és forró — őszinte kívánságomat, hogy munkánkkal, közös igyekezetünkkel boldog, gazdag és szép legyen közös csehszlovák hazánk!

A beszélgetést T. MICHALOVA jegyezte fel