Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-14 / 50-51. szám

BIZALOM „EGY BOLDOGTALAN" - JELIGÉRE „Szeretném tudni, létezik-e nálunk olyan in­tézet, ahol a fiatalkorú betegek lakást, kezelést kapnak és emellett foglalkoztatják is őket. Ne­kem a lábaim betegek és gyerekkorom óta az otthonhoz vagyok kötve. Az állandó egyedüllét felőrlí az idegeimet. Azért szeretnék olyan em­berek közt élni, akik hasonló helyzetben vannak, és mégis hasznos tagjai a társadalomnak." Levele vétele után érintkezésbe léptünk az Invalidné druzstvo Igazgatóságával, Illetve jogi tanácsadójával, akiknek tolmácsoltuk keresel. A szövetkezet vezetői a legmesszebbmenő kész­séggel álltak rendelkezésünkre, de sajnos sem­milyen konkrét adattal nem tudtunk nekik szol­gálni. Leveléből ugyanis nem tűnik ki: a) nő vagy férfi, b) milyen szakképzettséggel rendelkezik, mi­lyen munkakör érdekli, c) internátusi elhelyezésére vannak-e objektív okai, (ápolásáról nincs aki kellőképpen gondos­kodna, nem megfelelő a lakása, a magány meny­nyire jelent elhagyatottságot is, stb.), d) melyik nagyobb város közelében lakik, il­letve hová, melyik járásba tartozik. A fenti adatokat és a pontos cimét Írja meg levélben a következő címre: Űsvit, v^robné drui­­stvo invalidov, pre faíko poSkodenych, Bratis­lava, Strakova é. 2/a, ahol azután megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy könnyítsenek szo­morú helyzetén. „SZERETNI, DE HOGYAN?" - JELIGÉRE A sorstól sújtott fiatalember vagyok. Lelkileg nőnek érzem magam, de testileg férfi vagyok. Nem tudom, mit adnék érte, ha átalakítanának nővé vagy rendes férfivá. Kezeltettem már ma­gam, de eddig eredménytelenül. Szeretnék meg­nősülni, mint a többi férfi, családot alapítani, mert szeretem a gyerekeket. Így nincs értelme az életemnek. A férfiak társaságát kerülöm, hogy senki meg ne sejtse, milyen szerencsétlen va­gyok. Szeretnék találkozni egy olyan férfival, akinek hasonló problémái, nehézségei vannak, csak azt nem tudom, hol keressem...“ Minden ember, aki az állagtól a megszokott sablontól eltér, mert a természet fukaron bánt vele, megcsúfolta — úgy érzi. hogy ez az eltérés a végzete. A társadalomból kiközösítve érzi magát, pedig az emberiség végleien lársnsá­­gában mindenki megtalálja a magához hasonlói: a gigantikus típusú, átlag magasságot meghala­dók, a törpe növésűek, a süketnémák, a kopa­szok és hasonlók mind-mind összetartanak, egy láthatatlan egyesületet alkotnak, mert az ember társas lény és nem bír egyedül élni. Valamennyi egyesület között az egész világon a legjobban megszervezett a homoszexuálisoké. Tagjai egy­mást ösztönszerűen megtalálják a strandon, uszo­dában, vonaton, kávéházakban és másutt. Ha kerüli a férfiak társaságát, így nem csoda, hogy nem találkozott még olyannal, akivel megértik egymást. Bejelentettük MUDr. Edita Sipkovská szexuológusnál, címe OŰNZ Bratlslava-vidiek, námestie SNP 10 (a volt Irgalmasok kórháza mellett), aki minden délelőtt rendel. (Hivatkoz­zék szerkesztőségünkre.) Az orvosnő bővebb ta­náccsal látja el. „Jó LENNE TUDNI, SZERET-E?" - JELIGÉRE „Szerelmes vagyok egy hozzám való fiatal fér­fiba, akinek érzelmeivel nem vagyok tisztában. Hogyan tudhatnám meg, hogy valóban szeret-e? A múltkoriban volt a születésnapja, akkor egy kicsit többet ivott a kelleténél, de engem nem hívott meg. Később kihívatott a szobámból, bo­csánatot kért, de nem mondta, miér .. Ha jósok lennénk, megpróbálnánk a jövőjébe pillantani, sajnos azonban mi csak tanácsadás­sal foglalkozunk és ahhoz, hogy helyesen tud­junk következtetni, adatokra van szükségünk. Abból a néhány összefüggéstelen mondatból, amit szerkesztőségünkbe küldött, nem tudjuk, hány évesek. Egy fiatalember másképpen néz egy 15—16 éves kislányra, mint egy húszévesre. Az említett esetben talán azért nem hívta meg. mert a társaságot egy kislánynak nem tartotta megfelelőnek. Bocsánatot kért bizonyára azért, mert szégyellte, hogy többet ivott a kelleténél. De amikor nincs születésnapja, amikor józanul beszélgetnek, akkor megállapíthatja, hogy mi­lyen vonzalmat érez ön iránt. Nem fontos, hogy egyre azt rebesgesse, mennyire szereti magát, az apró figyelmességek, egy kedves szó, egy meleg pillantás vagy Uézszorítás többet mond minden beszajkózott vallomásnál. — Sok minden volt tavaly, ami nem tetszett ne­kem. A nacionalista túlkapások, a mindenben hibát keresés, a személyi kultusz tagadásával párhuza­mosan az új Dubcek-kultusz teremtése, kirakat­politikánk, amellyel szocialista kapcsolataink figye­lembe vételének mellőzésével akartuk saját nép­szerűségünket növelni. De sok minden tetszett is. Például az őszinteség, amellyel gondolatainkról, gondjainkról beszélni kezdtünk — mondotta egy falun tanító pedagógus Ismerősöm, amikor leg­utóbb találkoztunk. Is az „általános bevezető" után rátért tulajdonképpeni mondanivalójára. — Nem tudom, érvényes-e még, amit tavaly ja­nuárban kezdtünk bevezetni — az őszinteség. Nem tudom, mert vannak emberek, akiket azt hittem. BESZÉLGETÉS egy pedagógussal ponként. Attól még kitűnő matematika- vagy iro­dalomtanár lehet egy pedagógus. Természetesen, szocialista társadalmunk a tudományos materia­lista világszemlélet elveit vallja magáénak; az em­beri gondolat és tett alkotó, mindent legyőző nagyságát. Célja, hogy az ember önmagába vetett hittel, meggyőződéssel legyen saját sorsa, élete, a társadalom formálója, hogy ne béklyózza féle­lem, kilátástalanság, bizonytalanság. Ennek az anyagi és szellemi feltételeit kell megteremtenünk. Ezért azt akarjuk, hogy iskoláink az ifjúságot a tu­dományos világnézet megismerésére neveljék. Tár­sadalmunk számára az lenne az ideális, ha minden pedagógusunk materialista meggyőződést vallana, de ott még nem tartunk. Ha arról már nem is be­szélhetünk, hogy a Holdra szállás idején a vallásos emberek hite értelmi jellegű, legtöbbjük számára az istenhit, a vallás még érzelmi kötöttség, szük­séglet, Mi lehet a „hivatalos" álláspont, a „véle­mény" tehát, ha egy pedagógus nem ateista, templomba jár, gyermekeit megkeresztelteti? Nos, ez az ő legszemélyesebb magánügye. Attól, hogy vallásos, kiválóan taníthatja az irodalmat, nyelv­tant, matematikát. De nem tartanám helyesnek, ha rá bíznák a természettudományos világnézet alap­jainak megismertetését. Valószínű — ha önmagá­hoz őszinte — ezt maga a vallásos pedagógus se kívánná. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a materia­lista világszemléletre való nevelésről, a megismer­tetés, megismerés formáiról, céljáról nagyon keve­set — legtöbbször egyáltalán nem beszélünk. Ter­mészetessé kezd válni, hogy a szekszuális kérdések­ről beszélni kell a serdülőknek, hogy az emberi Ismerek, másképpen beszéltek az elmúlt nyáron és most szilárd meggyőződésünkként mást vallanak. De most, hogy visszatért a nyugalom, s egyre hatá­rozottabban érezzük, mit kell tennünk, sokat foglal­koztat az a mondat, amit Husák elvtárs még tavasszal, egyik tévé-beszédében mondott. Hogy nem térnek vissza a megfélemlítés évei, meggyő­ződéséért — ha az nem okoz kárt társadalmunk­nak — senkit sem ítélnek el, vonnak felelősségre. Én vallásos vagyok. Sok éven át nem mertem templomba járni, mert titokban figyelmeztettek, ta­nítói állásomba kerülhet. Vajon most — lehet-e, szabad-e, nem kell-e félnem, hogy elveszítem állá­somat? A kérdés többi pedagógus ismerőseimet juttatta eszembe. Sok közöttük az ateista, de akad vallásos is. Vallásos, aki ezt sosem tagadta, ha nem is beszélt róla. Járt templomba, de nélkülözhetetlen volt a falu kulturális életének szervezésében. Van olyan is, aki tízegynéhány éven keresztül buzgón tanította a tudományos világnézet alapjait, rendez­te a polgári névadókat, esküvőket — tavaly pedig nagy gyermekeit megkereszteltette, beíratta hitokta­tásra. Az idén újra szervezi a polgári rendezvénye­ket, gyermekeit most nem engedi sem templomba, sem hitoktatásra .. . Azt hiszem, aki falun él, vagy élt, annak nem kell megmagyarázni, melyik peda­gógus emberi hitele, erkölcsi magatartása vívja ki tanítványai, a szülők tekintélyét, a közösségét, amelyben mindenki Ismeri egymást. Az őszinteség, meggyőződésünk vállalása feltét­lenül bizalomkeltőbb és bizalmat érdemlőbb, mint a köpönyegforgatás, a kétszínűség. Ha egy peda­gógus vallásos — az nyíltan járjon templomba. Becsületesebb így tenni, mint „titokban" (amiről rendszerint mindenki Időben értesül) a szomszéd városba, vagy egy távoli községbe menni vasárna­kapcsolatok javítására szükség van, hogy az érzelmi nevelésben még hiányosságok vannak... a része­ket, az emberi jellem, a magatartás formálóinak némelyikét már vizsgáljuk, fontosnak tartjuk. És éppen a természettudományos világnézet kialakítá­sával foglalkozunk keveset, ami megszüntethetne, vagy legalábbis könnyebben megoldhatóvá tenne sok más problémát az ifjúság nevelésében. A val­lásos ember is elismeri, méltányolja a világűr meg­hódításában elért eredményeket, az anyagi világ alakításában tevékenyen részt vesz, meghajol az ember teremtette tudományos sikerek előtt, de tár­sadalmunk szemére veti, hogy érzelmileg nem adunk olyan eszmét, amely a vallást helyettesíthet­né, pótolná, ami felérne az isteni tízparancsolat erkölcsformáló erejével. Rakétát rajzoló, felhők fölé műholdat képzelő gyermekeinknek elérhető ideálokat kell adnunk. Nansentől Gagarinig hosszú a sor, amely az emberi nagyságot, a másokért élés, tenniakarás nagyszerű­ségét példázza. A tiltó parancsolatok helyett cse­lekvésre szólító etikai normákra van szükségünk. Jobban, mélyebben kell ismernünk — és tanítanunk a marxizmus—leninizmus elveit. Mert a kommunista felelősségtudat kialakítása, a társadalom építésé­ből vállalt személyes feladat az az eszme, amely előbbre viszi az emberiséget. Magatartásunkkal a hibákat, de a biztos távlato­kat is megmutató őszinteséggel meg kell szüntet­nünk a félelmet, felszámolni a tudatlanságot, és mindenkiben ki kell alakítanunk az Ember tiszta­ságába, erejébe, nagyságába vetett hitet. Harasztiné M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents